Dacsókeszi

Kosihovce
község
magyar lakosság 1910
74%
451
magyar lakosság 2021
27%
150
Népesség: 574
Terület: 20,69 km²
Tszf. magasság: 269 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 99125
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Balassagyarmati-medence - Északnyugati-Kárpátok, Selmeci-körhegység, Korponai-erdő 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolynyéki járás kisközség

A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Korponai-fennsík (Kőhegy, 442 m) lábánál, a Dacsókeszi-patak mentén, Ipolyságtól 31 km-re, Ipolynyéktől 13 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 18 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 14 km-re nyugatra. Érinti a 75-ös országos főútvonal Érsekújvár-Losonc közti szakasza, mellékút köti össze Ipolynyéken keresztül Ipolynagyfaluval (17 km). Határa hosszan elnyúlik észak-déli irányban, északnyugaton egészen a Litava-patakig, déli része mezőgazdaságilag művelt dombvidék, északi részét a Korponai-fennsík nagyrészt erdővel borított, 500 méter fölé emelkedő hegyvidéke foglalja el. A községterület csaknem felét erdő borítja. Nyugatról Apafalva, északnyugatról Cseri, keletről Csáb, délről Lukanénye, délnyugatról pedig Szelény községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között (határának legészakabbi részét Szlovákiához csatolták). Területe (20,69 km²) 1921/38-hoz képest (20,89 km²) 20 hektárral csökkent.

Népesség

Dacsókeszi a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 611, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 732, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok 1910-ben a lakosság 21,9 %-át, 1921-ben 26,4 %-át tették ki, 1930-ra pedig már csaknem a lakosság felét. 1938-1991 között népessége egyötödével csökkent, 1991-2011 között csekély növekedés figyelhető meg (583 főről 606-ra), ugyanakkor a gyorsuló asszimiláció eredményeként a magyar nemzetiségűek aránya a felére csökkent (50,6 %-ról 26,7 %-ra) és 2001 óta Dacsókeszi szlovák többségű településsé vált. Magas a roma etnikumhoz tartozók aránya is a községben (31,1 %), akiknek nagyobb része szegregált cigánytelepen él ("Rómska osada", 2011-ben 109 állandó lakossal - 18 %). A lakosság többsége (79,2 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 10,4 % (1921-ben még 24,1 % volt).

Történelem

A helység neve 1135-ben fordul elő először, s akkor még Predium Kukezu alakban szerepelt „a Kőhegy szőlőkkel borított lábánál épült" falucska. 1448-ban bukkant fel Keszihoczként, később pedig – mivel a Dacsó család ősi birtoka volt – Dacsókeszinek nevezték. Az itteni uraság kúriájában lakott hajdan az a fiatalon elhunyt Dacsó Lujza, aki Madách Imrének volt ifjúkori szerelme. A Dacsók a 18. században kastélyt is építettek ide. Az eredetileg magyar ajkú faluba földesura más birtokairól telepített szlovákokat. A Dacsó-család a 19. század végén halt ki, a birtok pedig Hell Sándoré lett. A településen a 18. században állt egy kastély, melyet a 19. században átalakítottak, felújítottak, majd később teljesen leromboltak. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, erre az időre Nógrád megyéhez csatolták. A magyar nyelvű oktatás az 1970-es években szűnt meg a községben, a 2000-es években a szlovák alapiskola is megszűnt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben az egyetlen működő oktatási intézmény a szlovák nevelési nyelvű óvoda maradt. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1535-ben épült kora reneszánsz stílusban, az evangélikus templom pedig 1874-ben neoklasszicista stílusban.