Bodrogvécs

Véč
magyar lakosság 1910
100%
485
magyar lakosság 1921
99%
448
Tszf. magasság: 98 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07635
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A település a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának jobb partján fekszik, Szomotor központjától 1 km-re északra, Kisújfalu déli szomszédságában. A 79-es (Újhely-Királyhelmec) országútról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Délről Szomotor, nyugatról Ladamóc, északról Zemplén és Kisújlak, keletről Kisgéres (Keresztúrpuszta), délkeletről pedig Örös katasztere határolja. Nyugati határát a Bodrog-folyó, Zemplénnel közös határát pedig a Holt-Bodrog alkotja.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Szomotor településrésze és 3 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás), 1943-ban Szomotorvécs néven egyesítették Szomotorral. Területe (5,73 km²), mely a községterület 35,2 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 487, 1921-ben 453, 1938-ban pedig 558, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 38,4 %-a volt református, 28,2 %-a görög katolikus, 25,2 %-a római katolikus, 6,8 %-a pedig izraelita vallású. 2011-ben 326 lakosa volt, itt élt Szomotor népességének 20,8 %-a.

Történelem

Bodrogvécs közvetlenül a honfoglalás után lakott település volt, amint azt az itt feltárt leletekben gazdag 10. századi ősmagyar temető bizonyítja. Első írásos említése 1214-ben történt, 1263-ban Péter magiszter birtoka volt. 1381-ben helyi nemeseké, a 18. században a Vécsey családé és másoké. A 19. század végén a Kozma család a legnagyobb birtokos a faluban. 1715-ben 5 lakatlan és egy házas jobágytelke volt. 1787-ben 30 házában 149 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 316 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Szomotorral egyesítették Szomotorvécs néven.

Mai jelentősége

A településrésznek temploma nincs, a katolikusok és a reformátusok egymás mellett álló haranglába 20. századi építmény.