Bocsárd

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Szabóová Elena
független
54
(100%)
Bočiar
község
magyar lakosság 1910
72%
105
magyar lakosság 2021
0%
0
Népesség: 252
Terület: 0,47 km²
Tszf. magasság: 205 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04456
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Hernád-völgy 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Kassai járás kisközség

Bocsárd a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Szakályi-patak v. Bocsárd-patak (Sokoliansky potok) mentén, 204 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 16 km-re, Abaújszakalytól pedig 2 km-re délre. Területe mindössze 47 hektár, ezzel Szlovákia második legkisebb területű községe (Zlatnó után) és harmadik legkisebb területű önkormányzata. 2010-ben területének 29,8 %-át (14 ha) szántóföld, 21,3 %-át (10 ha) beépített terület, 19,2 %-át (9 ha) kert és 12,8 %-át (6 ha) vízfelület foglalta el. A község jellegét meghatározza a Kelet-szlovákiai vasmű (US Steel) közelsége (légvonalban alig 2 km-re található északnyugat felé), illetve a közelmúltban felépült R4-es gyorsforgalmi úté (mintegy 1 km-re keletre). Bocsárdot a 3318-as út köti össze Abaújszakalyon keresztül Enyickével (4 km), valamint Nagyidával (8 km). Keletről Abaújszina, északról pedig Abaújszakaly községekkel, nyugatról pedig Saca kassai városrésszel határos. Nyugati határának egy részét a 3318-as út vonala alkotja, keleti határát a Szakályi-patak egykori medre képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassa járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1960-1990 között Hutníky néven egyesítették a szomszédos Abaújszakallyal. 1979-ben területének 84,1 %-át elvesztette, amikor csaknem teljes határát a Kelet-szlovákiai vasmű számára kialakított (Sacához tartozó) kataszteri területhez csatolták. Területe 1910-38-ban 2,95 km², 2011-ben 0,47 km² volt.

Népesség

Bocsárdnak 2011-ben 226 lakosa volt, melynek 98,2 %-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A 18. században betelepített ruszin és szlovák lakosság nagy része a 19. század második felére magyarrá vált: 1880-ban már a lakosság 95,2 %-a magyar anyanyelvű volt, ez az arány 1910-re 71,9 %-ra csökkent. Miután a községet Csehszlovákiához csatolták, etnikai arculata is gyökeresen megváltozott: 1921-ben már a lakosság négyötöde csehszlováknak vallotta magát, a magyarok aránya 19,9 %-ra esett vissza. A kettős identitás megszűnésével a 20. század második felére a község egynemzetiségűvé vált. 2011-ben lakosságának 80,5 %-a volt római katolikus (1921-ben 85,3 %) és 3,1 %-a görög katolikus (1921-ben még 14,0 %) vallású. Bölzse száz éve is a térség egyik legkisebb falva volt, népessége 1880-1921 között 126-159 fő között ingadozott, majd 1941-re 174-re, 1980-ra pedig 237 főre nőtt. 1980-2001 között csökkent a lakosság száma, 2001-2011 között is csak 3 fővel gyarapodott (223 főről 226-ra), 2011-2017 között azonban a növekedés felgyorsulását (9,2 %, 226 főről 247 főre) figyelhetjük meg. Kis területe révén Bocsárd népsűrűsége magas, a járási átlag több, mint hatszorosa (2011-ben 481 fő/km²).

Történelem

Bocsárd neve magyar eredetű, a „bocsár” (kádár, pohárnok) foglalkozásnévből ered (az Árpád-korban a bocsárok tárolhatták a várszervezet alá rendelt szőlősök által termelt bort). 1232-ben Bolchart néven említik írásos források, 1249-ben Boltsschar, 1251-ben Boltchard, 1267-ben Bolchar, 1314-ben pedig Bulchard alakban szerepelt. A középkorban két részből álló várbirtok volt, melyet a Bocsárd-patak (akkori nevén Egres-patak) osztott két részre: a pataktól keletre feküdt a várnépek által lakott Eszebocsárd, nyugatra (a mai falu helyén) a várjobbágyok faluja, Péterbocsárd. 1612-ben előbbi falu Szabocsárd, utóbbi pedig Pelbocsárd néven szerepelt. Eszebocsárd/Szabocsárd az idők folyamán nyomtalanul eltűnt. 1327-ben említik először a falu templomát, ekkor lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. 1427-ben 8 portája volt és az enyickei uradalomhoz tartozott. 1652. szeptember 20-án egy török rajtaütés során kifosztották a falut és számos lakóit rabságba hurcolták. 1673-ban a források egy udvarházat is említenek itt. A 18. század elején, a nagy pestisjárvány után elnéptelenedett falut Lobkovicz Keresztély enyickei földesúr görög katolikus ruszinokkal és római katolikus szlovákokkal telepítette újjá, de csehországi husziták is érkeztek a faluba. Templomát 1773-ban a régi templom helyén, Meskó Jakab jóvoltából építették, a falu az enyickei egyházközséghez tartozott. A község pecsétje 1839-ből ismert. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában még „orosz-tót” faluként említi, 1880-ra azonban már csaknem teljes lakossága magyar anyanyelvű volt. 1880-ban 126, 1890-ben 159, 1900-ben 153, 1910-ben pedig 146 lakosa volt, 1890-ben 27 ház állt a községben. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1941-ben 38 háza és 174 lakosa volt. 1948-ban hivatalos nevét a korábban használt Bočarról (1920-ban Bočár) Bočiarra változtatták. 1960-ban Bocsárd és Abaújszakály egyesítésével létrehozták az ekkor épülő vasműről elnevezett Hutníky (tkp. „kohászok”) községet. Ugyanekkor építési tilalmat is elrendeltek, mely egészen 1991-ig érvényben volt. 1979-ben Bocsárd korábban is kicsi határának több mint nyolctizedét (csaknem teljes külterületét) a vasmű számára létrehozott, Sacához tartozó kataszterhez (Katastrálne územie Železiarne) csatolták át, területét 295 hektárról 47 hektárra csökkentve. 1970-ben 229, 1980-ban 237, 1991-ben pedig 228 lakosa volt. 1990-ben ismét önálló községgé alakult. 2001-ben 223, 2011-ben 226, 2017-ben 247 lakosa volt. A község zászlaját és címerét 2005-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1773-ban épült barokk-klasszicista stílusban egy 13. századi gótikus templom helyén.