Beje

Behynce
magyar lakosság 1910
99%
534
magyar lakosság 1921
95%
553
Tszf. magasság: 182 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98201
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Putnoki-dombság 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Beje a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak bal partján fekszik, Tornalja központjától 2 km-re nyugatra, a 16-os országos főút (Rimaszombat-Tornalja) szakasz menén, itt ágazik el Jolsva és Nagyrőce felé az 532-es út. Nyugatról Oldalfala és Zsór, északról Otrokócs, keletről Sajógömör, délkeletről pedig Tornalja katasztere határolja.

Közigazgatás

1971-ig önálló község, azóta Tornalja városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Kataszteri területe (6,22 km²) 1910-38-hoz képest (6,19 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 539, 1921-ben 580, 1938-ban pedig 562, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi, valamint észak-gömöri szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar többségét ezután is megőrizte, 1970-ben 546 lakosának 58,6 %-a volt magyar, 40,8 %-a pedig szlovák nemzetiségű. 1921-ben lakosságának 63,8 %-a volt református, 32,8 %-a pedig római katolikus vallású. 2011-ben 442 állandó lakos volt, a legkisebb népességű tornaljai településrész volt, itt élt a város lakosságának 5,9 %-a.

Történelem

A falu a 11. század végén jött létre, területét a 10. század végén foglalták el Heves felől érkező, török elemekkel vegyes magyarok. 1247-ben Kálosával szomszédos földként említik, annak határjáró oklevelében. Ekkor névadójának, a gömöri vár kondicionálisának, Byának a birtoka, később a Kacsics-nemzetségé, melynek itt letelepedett ágát Bejeinek nevezik. A család 1435-ben királyi adománylevélben kapta birtokul a falut. A falu híres volt szőlőtermesztéséről, a 16. századi forrásokban aranymosását is említik. Bár a 16-17. századi harcokban népessége megfogyatkozott, de eredeti magyar lakosság helyben maradt. A 16. század második felében lakossága református hitre tért. 1846-49 között itt volt lelkész Tompa Mihály, akit Petőfi Sándor is meglátogatott a faluban (emléküket a református templom falán elhelyezett emléktábla őrzi). 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1971-ban Tornaljához csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma 1442-ben; a barokk-klasszicista stílusú Szent-Ivány-kúria pedig a 18 század közepén épült.