Battyán

Boťany
község
magyar lakosság 1910
100%
1 064
magyar lakosság 2011
66%
824
Népesség: 1 241
Terület: 19,52 km²
Tszf. magasság: 101 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07643
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz északkeleti sarkában, sík vidéken fekszik, Királyhelmectől 11 km-re keletre. A község területén keresztülhalad a 79-es főút (Királyhelmec-Ágcsernyő szakasz), maga a falu az erről az útról elágazó 2 km-es bekötőúton közelíthető meg. A mintegy 8 km-re fekvő Szirénfalva a Latorca lengőhídján át közelíthető meg gyalog vagy kerékpárral. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Bacska és (rövid szakaszon) Lelesz, délnyugatról Bély, délről Tiszacsernyő, délkeletről Ágcsernyő, északról Nyarádkelecsény, északkeletről pedig Szirénfalva községekkel határos. Északi és északkeleti határát a Latorca-folyó 20. század második felében kialakított medre alkotja, a régi folyómeder (és korábbi községhatár) egyben Zemplén és Ung vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után a Latorca-folyó szabályozásával kialakult új folyómeder mentén húzták meg északi és északkeleti határát (Szirénfalva és Nyarádkelecsény határának egy részét Battyánhoz csatolták, Battyán határának egy részét pedig az előbbi községekhez), 1957-ben pedig kataszterének legdélebbi részét az ekkor létrehozott Tiszacsernyő községhez csatolták, összességében tehát 1910-1938-hoz képest (19,96 km²) területe 2,2 %-al csökkent (19,52 km²-re).

Népesség

1910-ben 1064, 1921-ben 989, 1938-ban pedig 1168, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Bár 1929-ben cseh-morva kolonisták, 1945 után pedig szlovák telepesek érkeztek a községbe, magyar többségét napjainkig megőrizte. 1991-2011 között népessége 8,6 %-al növekedett (1157 főről 1256-ra), ezalatt a magyar nemzetiségűek arányának rohamos csökkenése (93 %-ról 65,6 %-ra) és a szlovákok arányának megduplázódása (6,3 %-ról 12,7 %-ra) figyelhető meg. A túlnyomó többség (87,1 %) magyar anyanyelvű. 2011-ben a lakosság 18,1 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, a roma etnikumhoz ugyanakkor a lakosság egyharmada (33,7 %) tartozott. A lakosság túlnyomó többsége (71,1 %) római katolikus vallású, 1921-hez képest a reformátusok (13,6 %-ról 7,5 %-ra) és a görög katolikusok (25,2 %-ról 7,1 %-ra) aránya is nagy mértékben visszaesett. 1944-ig népes izraelita vallású közösség (1921-ben 7,7 %) is élt a községben. 2011-ben egyetlen külterületi lakott helyén, Kolónián élt az összlakosság 3,9 %-a (49 fő).

Történelem

1332-ben Bocian néven említik először, mint Beche ispán birtokát. Később a Bacskai és a Battyán család tulajdona. 1332-ben "Bacian", 1404-ben "Bacchian", 1429-ben "Baytam", 1480-ban "Bottyan" alakban szerepel az írott forrásokban. 1347-ben helyi nemesek birtoka. A 15. század elejétől a Pány családé, a 16. században a Magyiaké és a Tárkányiaké, majd a 17. század végéig a Tárkányi család birtoka. Kastélyát a korábbi vár helyén 1648 és 1650 között Tárkányi István építtette. A Rákóczi-szabadságharc idején Sennyey István kuruc generális, szenátor és főkancellár rezidenciája volt, így nehezen magyarázható az a hagyomány, mely szerint 1706-ban és 1711-ben kurucok dúlták fel a falut és a kastélyt. Az épületet 1740 körül barokk stílusban építették át, majd miután ismét romossá vált, a Sennyey család építtette újjá 1889-ben úgy, hogy a négyszögletű kastélyból három oldalt lebontottak. A kastély a második világháborúban súlyosan megrongálódott, majd sokáig terménytárolóként használták. A romos épületet 1967-ben bontották le. 1698-tól a 19. századig a Sennyey család birtoka volt. 1557-ben 8 portája volt. 1715-ben 27 ház nélküli és 10 lakott jobbágytelke volt. 1787-ben 87 házában 569 lakos élt. 1828-ban 112 háza és 826 lakosa volt. Határában kiterjedt erdők voltak. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1924-ben árvíz pusztított a községben. Ugyanebben az évben cseh és morva legionáriusok 449 hektáros földterületet kaptak és kolóniát alapítottak a község határában. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 47 fő) koncentrációs táborba hurcolták.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda található. Jézus szívének szentelt római katolikus temploma egy 17. századi reneszánsz stílusú templom alapjain 1907-ben épült. Határában található a Latorcai-rét Természetvédelmi Terület.