Balogd

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Gmitro Juraj
Hlas-SD/KDH
85
(100%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Sedlák Ladislav
    KDH
    82
    (20,35%)
    1. körzet
    Matej Patrik
    Hlas-SD
    69
    (17,12%)
    1. körzet
    Konrády Gabriel
    KDH
    68
    (16,87%)
    1. körzet
    Staňo Jozef
    Hlas-SD
    66
    (16,38%)
    1. körzet
    Bednárová Mária
    KDH
    64
    (15,88%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Lendelová Anna
    Hlas-SD
    54
    (13,4%)
Blažice
község
magyar lakosság 1910
32%
109
magyar lakosság 2021
0%
2
Népesség: 608
Terület: 3,40 km²
Tszf. magasság: 208 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04416
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Abaúji-hegyalja 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Füzéri járás kisközség

Balogd az Abaúji-hegyalja északi részén, az Ósva bal partján, 207 méteres (határa 199-333 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 19 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól 11 km-re északkeletre, Regeteruszkától 2,5 km-re délnyugatra, Magyarbődtől pedig 9 km-re délre. Területét a Kassa-Tiszacsernyő vasúti fővonal két részre osztja, tőle nyugatra találjuk a község belterületét és a mezőgazdaságilag művelt területeket, keletre a Szalánci-hegység nyugati oldalának lejtőjét erdők és rétek foglalják el. 2010-ben területének 58,5 %-át (199 ha) szántóföld, 10,9 %-át (37 ha) rét és legelő, 8,8 %-át (30 ha) erdő, 7,9 %-át (27 ha) pedig beépített terület foglalta el. Belterülete 2018-ban mintegy 32 hektárra terjedt ki, a történelmi településmaghoz (mely a második világháború előtt egyetlen utcából állt, ezután dél és kelet felé bővült) északkelet felől csatlakozik a vasútvonalig húzódó cigánytelep. Külterületi lakott helye nincs. A községen keresztülhalad az 576-os út Garbócbogdány (2 km) és Magyarbőd közti szakasza, valamint a Kassa-Tiszacsernyő vasútvonal (megállóhelye nincs). Az 1 km-re lévő, az Ósva túlpartján fekvő Alsócsáj egy kis hídon át gyalog vagy kerékpárral közelíthető meg. Délről Garbócbogdány, nyugatról Alsócsáj és Felsőcsáj, északról és keletről pedig Regeteruszka községekkel határos. Nyugati határának nagy része az Ósva mentén húzódik. Katasztere délkeleten egy ponton érintkezik Abaújrákoséval, itt található a község területének legmagasabb pontja is (333 m).

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-1938-hoz képest (3,62 km²) 6 százalékkal csökkent 1950 után, amikor kisebb határrészeit északkeleten Regeteruszkához, délen pedig Garbócbogdányhoz csatolták (területe 2011-ben: 3,40 km²).

Népesség

2011-ben Balogd népessége 559 fő volt, melynek 94,6 százaléka volt szlovák, 3,2 %-a pedig roma nemzetiségű. 2013-ban a lakosság csaknem egyharmada (29,6 %) a roma etnikumhoz tartozott, a község roma lakossága szegregáltan, a vasútvonal melletti telepen él. Az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvszigethez tartozó község a 19. század végén vegyes magyar-szlovák lakosságú volt, 1880-ban a magyar anyanyelvűek (53,4 %) még enyhe többséget alkottak. A magyar lakosság asszimilációja már ekkor megindult, 1890-re 22,6 %-ra, 1900-ra 4,5 %-ra csökkent a magyar anyanyelvűek aránya és bár az 1910-es népszámláláskor a lakosság csaknem egyharmadát újra magyarként írták össze, az 1921-es és az 1930-as csehszlovák népszámláláskor már a község egyetlen lakosa sem vallotta magyarnak magát. Az 1941-es magyar népszámlálás során a lakosság 85,6 %-át magyar anyanyelvűként írták össze, de ez az adat inkább az akkor még meglévő kettős identitásra és magyar nyelvtudásra (mely 1945 után teljesen eltűnt) mutat rá. 2011-ben a lakosság 81,4 %-a (1921-ben még 90,2 %) római katolikus, 7,3 %-a evangélikus, 2,7 %-a görög katolikus vallású, 3,9 %-a pedig felekezeten kívüli volt. 1890-ben 21 (5,8 %), 1921-ben 13 (4,4 %), 1938-ban már csak 3 izraelita vallású lakosa volt a községnek. Balogd népessége 1880-1941 között viszonylag stabilan (289-363 fő között) alakult. 1970-1991 között az elvándorlás következtében népessége egyhatodával (487 főről 411 főre) csökkent. A rendszerváltás után azonban dinamikus növekedés figyelhető meg, mely az ezredforduló után gyorsult fel: 1991-2017 között a község népessége másfélszeresére nőtt (411 főről 639 főre), feltételezhetően elsősorban a roma lakosság magas természetes szaporodása révén. A kis határú község népsűrűsége viszonylag magas (2011-ben 186 fő/km²), a járási átlagot több, mint kétszeresen meghaladja.

Történelem

Balogd első írásos említése 1245-ben IV. Béla itt keltezett adománylevelében, „villa Bolugd” alakban fordul elő. A település valószínűleg a 12. században jött létre. Neve magyar személynévi eredetű, a balkezes jelentésű Balog személynévből származik. Későbbi okiratokban előfordul Bologh (1337), Balok (1427) és Baloghd (1630) névváltozata is. A 14. századtól kezdve az alsómislyei prépostság birtokában volt. 1427-ben 21 portája adózott, 1562-ben hét lakott porta volt a faluban. 1575-ben a király Katai Ferencnek adományozta, majd 1643-tól a kassai jezsuiták birtokába került. A 18. század elejére csaknem teljesen elnéptelenedett, 1720-ban alig három, 1720-ban pedig hét lakott portája volt. Ezután részben római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újjá. Középkori, Szent Mihálynak szentelt templomát 1732-ben építették újjá, de maga a község egyházilag Alsómislye plébániájához tartozott. 1746-ban 115 lakosa volt, 1772-ben 26 család élt a faluban. Vályi András a 18. század végén magyar faluként írta le, az 1772-es településlexikonban is magyar nyelvű településként szerepel. 1828-ban 47 háza és 363 lakosa volt. A község pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli az ekkor 356 lakosú, vegyesen szlovák-magyar lakosságú község malmát az Ósván (kása- és kendertörővel). 1873-ban megnyílt a község határán keresztülhaladó, Kassát Legenyemihályival összekötő vasútvonal (megállóhely csak később, a 20. század első felében létesült Regeteruszka közelében). 1880-ban 313, 1890-ban 363, 1900-ban 289, 1910-ben pedig 343 lakosa volt. 1902-ig hivatalos neve Bologd volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 296, 1930-ban 315 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig). 1938-ban 70 háza és 341 lakosa, 1941-ben 355 lakosa volt. A község 1945. január 18-án szabadult fel, majd visszakerült Csehszlovákiához. Hivatalos szlovák nevét (Blažice) 1948-ban a korábban használt Bologd helyett hatósági szlovákosítással állapították meg. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét (JRD) 1958-ban alapították. 1970-ben 487, 1980-ban 449, 1991-ben pedig 411 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 1995-ben fogadták el. 2001-ben 463-an éltek itt, 2011-re népessége 559-re, 2017-re pedig 631-re nőtt.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült a 15. században, 1732-ben barokk, 1888-ban pedig neogótikus stílusban építették újjá. Késő barokk főoltára a 18. század közepén készült. A község területén 27 fazekas égetőmedence nyomait tárták fel a régészeti ásatások a 2-4. századból. Balogd rendezi meg 1970 óta az immár hagyományossá vált Ósva-völgyi futóversenyt.