Baka (Dunaszerdahelyi járás)

Baka
község
magyar lakosság 1910
100%
850
magyar lakosság 2011
85%
950
Népesség: 1 096
Terület: 19,99 km²
Tszf. magasság: 115 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93004
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás kisközség

Baka a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, a Duna-csatorna partján, Dunaszerdahelytől 15 km-re délre fekszik. A község határa egészen a Duna főágáig nyúlik és a Bősi-vízierőmű üzemcsatornája vágja két részre 1992 óta. Az 506-os orzságút köti össze Bőssel (6 km) és Bacsfával (16 km). Dercsika (4 km) felé mellékút teremt összeköttetést. Keletről Bős, északról Dercsika, északnyugatról Csallóköznádasd, délnyugatról Nagybodak, délről pedig Lipót községekkel határos. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között. Határa északkeleten egy ponton Nyékvárkony határával érintkezik.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1888-ban alakult Felső- és Alsóbaka egyesítésével. 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott mint kisközség (1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott). Csehszlovákiához csatolva végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1920 után területe 45 %-kal nőtt (11,05 km²-ről 19,99-re), mivel az új államhatár meghúzásával a Duna főágától északra fekvő, Lipót községhez (Moson vármegye) tartozó területek Csehszlovákiához kerültek. Azóta területe változatlan.

Népesség

Baka népességszáma nem változott nagymértékben az elmúlt évszázad során. Lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, de növekszik a szlovákok arányszáma is (1991 óta 3 %-ról 13 %-ra). A község lakossága csaknem kizárólag római katolikus vallású.

Történelem

A falut 1274-ben királyi udvarnokok szállásaként említik először. A község gyakran cserélt gazdát, de 1423-ban ismét királyi birtokként szerepel az okiratokban. 1445-ben, két, nevezetesen Alsó- és Felsőbakáról tesznek említést a források. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle kimutatásban is két Baka szerepel: Alsóbaka 77 házzal és 555 lakossal; Felsőbaka pedig, ahol a templom is áll, 55 házzal és 399 lakossal. A község alatt folyó Dunán ősidők óta őröltek a vízimalmok, 1881-ben 28 malom lapátjait forgatta a folyó vize, de még a XX. század húszas éveiben is működött itt három malom. A település római katolikus, Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma az Árpád-kori templom alapjain 1762-ben késő barokk stílusban épült. A falu határában régen bőven termett a nád és a fűzfavessző, amely kiválóan alkalmas volt különféle kosarak, kasok, borítók fonására. A bakai kosárkötők messze vidéken híresek voltak. Még a 19. század elején is, szinte az egész Csallóközben, náddal fedték a házak tetejét. A nád felveréséhez, a tetőhéjazat készítéséhez is sokan értettek a faluban. Ma a vízi erőmű miatt teljesen megváltozott a környék állat- és növényvilága, s vége lett a régi mesterségeknek is.

Mai jelentősége

Napjainkban 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik. A községházán hely-történeti gyűjtemény tekinthető meg. Katolikus temploma 1770-ban épült a már a 13. században említett első templom helyére. Ártéri erdőinek egy részét, az ún. Rétisasok-szigetét az ott élő értékes madárfajok védelme céljából 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították.