Bajcs

Bajč
község
magyar lakosság 1910
97%
1 415
magyar lakosság 2011
44%
549
Népesség: 1 248
Terület: 36,48 km²
Tszf. magasság: 121 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94654
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Érsekújvári-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás kisközség

Komáromtól 21 km-re északra, Érsekújvártól 7 km-re délre, a Zsitva bal partján fekszik a Kisalföldön, a Zsitva ártéri síkságán. Közigazgatásilag délkeletről Perbete és Újgyalla, délről Ógyalla, délnyugatról Ímely, nyugatról Naszvad, északnyugatról Érsekújvár, északkeletről pedig Udvard határolja. Áthalad rajta a Komáromot Nyitrával összekötő 64-es országos főút, valamint a Komárom-Érsekújvár vasútvonal. Területének viszonylag nagy részét telepített erdő (fácános) borítja.

Közigazgatás

1865-ben alakult község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarország része lett. 1923-1960 között az Ógyallai járáshoz tartozott.

Népesség

Lakosainak már csak kevesebb, mint a fele magyar anyanyelvű - annak ellenére, hogy a 20. század elején még 80 százalék fölött volt a magyar lakosság aránya. A település elszlovákosodásához hozzájárult a magyar alapiskola megszüntetése 1976-ban, valamint az is, hogy egyre inkább Érsekújvár vonzáskörzetébe kerül. A község, mint régi érsekségi birtok, túlnyomórészt katolikus vallású. Roma kisebbség is él a községben, főként Farkasdpusztán.

Történelem

Az esztergomi érsekség egyik legrégibb birtoka, első írásos említése 1312-ből származik, Possessio Archipiscopalis Boych néven, amikor bizonyos Chellus, Csák Máté véreskezű zsoldosvezére elfoglalta, ám az érsekség katonái elűzték s ettől fogva az érsekség háborítatlanul birtokban maradt. 1326-ban egy másik birtokosa is felbukkan Bajcsy István személyében, ám később ez is az érsekség birtokába került. A török korban elpusztult, még 1849-ben is mint puszta szerepelt. Ennek ellenére 1652-ben megalakul itt a református hitközség, ami rövid ideig, 1672-ig működött. Az elpusztult régi templom romjaiból 1790-ben Batthyány érsek emeletes házat építtetett a maga számára, melyet Rudnay érsek 1827-ben ismét templommá alakíttatott át. A település 1865-ben lett újra önálló, községi pecsétjük is 1875-ből való. 1882-ig érseki nyári lakhely volt, mintagazdasággal. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarország része lett. 1945 után újra Csehszlovákia része. A második világháború után állami gazdasággá lett az egykori érseki mintagazdaság, amely 1990 után a pozsony-nagyszombati, majd a nagyszombati egyházmegye birtokába került.

Mai jelentősége

A község egykori virágzó állami gazdasága a rendszerváltás után megszűnt, a földek nagy része ismét egyházi kézbe került, ezzel a község gazdasága tönkrement. Egyike a járás leginkább hátrányos helyzetű falvainak. Külterületeire jellemző a környező városok legszegényebb rétegeinek beáramlása. A község, illetve környéke rendkívül gazdag régészeti leletekben. Az érseki birtok 19. századi épületeiből kevés maradt fenn (volt intézői kastély, kúria, magtár, plébánia) és többnyire rossz állapotban.