magyar7 25
A férfiasságtól az apaságig, az égszakadástól Gvadányi és Juhász Gyula Szakolcájáig
Magyar7 - 25. száma

Alistál

Dolný Štál
község
magyar lakosság 1910
99%
1 692
magyar lakosság 2021
87%
1 653
Népesség: 1 916
Terület: 29,99 km²
Tszf. magasság: 112 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93010
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás kisközség

A Község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz peremén található Dunaszerdahelytől 10 km-re délkeletre, Nagymegyertől 11 km-re északnyugatra. A 63-as (Pozsony-Komárom) főút és a Pozsony-Komárom vasútvonal is érinti a községet, a vasútállomás a községközponttól 2,5 km-re található. Mellékutak kötik össze Padánnyal (3 km), Bögellővel (3 km), Ekecssel (9 km) és Nyárasddal (7 km). Északról Nagymad, Albár és Nyárasd, keletről Ekecs, délről Nagymegyer, nyugatról Padány és Bögellő községekkel határos. Déli határát a történelmi Pozsony és Komárom vármegyék határán húzódó Határ-csatorna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult a már teljesen egybeépült Alistál, Felistál és Tőnye községek egyesítésével jött létre a magyar közigazgatásban Tőnyeistál néven. 1948 után a szlovák Hroboňovo nevet kapta, 1990-ben visszakapta a Dolný Štál - Alistál nevet. Mindhárom elődközség 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Alistál 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott, 1960-ban a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. A község 3 kataszteri területre oszlik: Alistál (12,81 km²), Felistál (8,55 km²), Tőnye (8,63 km²). Összterülete csak minimális mértékben változott 1921 óta (30,01-ről 29,99 km²-re), a kataszteri területek határait viszont a községen belül megváltoztatták, ma már nem egyeznek meg az 1940 előtti községhatárokkal.

Népesség

A község lakossága az elmúlt száz év során stabilitást mutat, 1800-2000 fő volt, a maximumot 1980-ban érte el (2027 fő). Az 1990-es években kismértékű növekedés, a 2000-es években csökkenés figyelhető meg. A szlovákok száma a rendszerváltás óta megkétszereződött, de Alistál még mindig csaknem színmagyar lakosságú község. Először 1925-ben érkeztel szlovák telepesek a településre, Tőnyepusztán 9 romániai reemigráns család kapott birtokot. A régebben református többségű faluban ma már a katolikusok alkotják a lakosság több mint felét, a reformátusok pedig harmadát. 1944 előtt kisebb izraelita közösség is élt a faluban (kb. 40 fő). 2011-ben 1016-an éltek Alistálon (az összlakosság 53,6 %-a), 783-an Felistál (41,3 %) és 95-en Tőnyén (5,1 %).

Történelem

A falu a pozsonyi várhoz tartozott, nevét a hajdan itt volt istállókból eredeztetik, amelyekben királyi méneseket tartottak. Nemesi község volt, a néphagyomány szerint a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak az első telepesei, továbbá a Péterháza és Bödeháza nevű dűlők is egykori birtokosokról árulkodhatnak. A középkor végén az Alistáli, Molnár, Bankó és Szalay családokat találjuk itt birtokosokként, később a Bíró és a Nagy család, a 19. században pedig a László család tulajdonolta a legtöbb földet. A reformáció elterjedésekor a falu áttért az új hitre, így az eredeti, 15. századi gótikus temploma máig a reformátusoké. A zsidó hitközség a faluban valószínűleg a XIV. század elején, 1320 körül alakult. Alapítói nyugatról származtak ide. 1929-ben 69 családban 259 lelket számlált. Lakossága mezőgazdasággal foglalkozott. Határában ma is megtalálható számos egykori vízfolyás kiszáradt medre, valamint tőzegbánya is működött itt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta Magyarországnak. 1940-ban Alistálba olvasztották Tőnye és Felistál falvakat, az egyesített falu 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, művészeti alapiskola és könyvtár működik. Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1450 körül épült késő gótikus stílusban.