Ájfalucska

Hačava
község
magyar lakosság 1910
6%
37
magyar lakosság 2011
0%
0
Népesség: 230
Terület: 36,92 km²
Tszf. magasság: 630 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04402
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szádelői-karszt 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Tornai járás kisközség

Ájfalucska a Szádelői-karszt (A Gömör-Tornai karszt keleti része) középső részén, az Áji-patak (Hájsky potok) felső folyásánál, a 987 méter magas Szarvas-hegy (Jelení vrch) déli lábánál, 630 méteres (határa 376-987 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Tornától 9,5 km-re északra, Szepsitől 18 km-re északnyugatra, Kassától pedig 48 km-re nyugatra. A község belterülete mintegy 1 km hosszan nyúlik el az Áji-patak keskeny völgyében északnyugat-délkeleti irányban, 610-670 méteres tengerszint feletti magasságban. Felső részén, a régi iskola épülete előtt kiszélesedő részén találjuk a falu központját, felette a völgy fölötti domboldalon épült görög katolikus templommal. Külterületi lakott helye a Bódva völgyében, Stósztól 3,5 km-re keletre, Felsőmecenzéffel 5 km-re nyugatra található Bodóka (Bodókapuszta), melyet a község központjával csak gyalog járható ösvények kötnek össze, közúton csak Jászón keresztül, 39 km megtétele után érhető el Ájfalucskából. A község kiterjedt határa északon és északnyugaton a Bódva völgyéig, nyugaton az 1186 méteres Csükerész-hegyig (Osadník), délnyugaton a Szár-patakig (Blatnica), keleten a 705 méter magas a Löffler-hegyig (Löfflerov vrch) húzódik. Ájfalucskától nyugatra vízben szegény karsztfennsík magasodik (Kosár-hegy – 795 m, Ďurková skala – 766 m, Bujačí vrch, Ploština – 825 m). A Szarvas-hegytől északkeletre a Špičák-hegy (808 m), nyugatra a Kis Szarvas-hegy (Malí jelení vrch), a községhatár nyugati részén pedig a Grečov (891 m) és a Nyírhalom (Brezový hrb, 853 m) hegyei magasodnak. Észak felé a Medve-völgy (Medvedia dolina), a Žalobka-, a Vyšná Ráztoka- és a Zsivány-völgyek (Živánska dolina) húzódnak a Bódva völgye felé, északkelet felé a Sugói-völgy (Šugovská dolina) felső része is Ájfalucska határához tartozik. 2010-ben területének 79,3 százalékát (2926 ha) erdő, 17,3 %-át (638 ha) rét- és legelő foglalta el, a szántóföldek kiterjedése alig 76 hektár (2,1 %) volt. A 20. század második felében a mezőgazdaságilag művelt területek és a rétek valamint legelők aránya visszaesett, az erdők kiterjedése pedig megnőtt. Erdei elsősorban bükkösök, a magasabb területeken jegenye- és lucfenyveseket is találunk. Ájfalucska a régió egyik legelszigeteltebb községe, közlekedési szempontból zsákfalu, csak a Tornából Ájon (5 km) és az Áji-patak szurdokvölgyén (Ördög-szoros) keresztül ide vezető 3306-os úton közelíthető meg. Délről Áj, délnyugatról Barka, nyugatról Lucska (rövid szakaszon) és Szomolnok, északnyugatról és északról Stósz, északkeletről Mecenzéf, délkeletről pedig Torna kataszteri területével határos. Északnyugati és északi határát a Bódva-patak, délnyugati határának egy részét a Szár-patak alkotja. Szomolnokkal közös határa évszázadokon át Torna (1881-től Abaúj-Torna) és Szepes vármegyék határát alkotta. Barkával és Lucskával közös határa 1881 után megyehatárt alkotott Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék között, Stósszal közös határa pedig 1881 előtt alkotta Torna és Szepes vármegyék határát.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig, a megye megszüntetéséig Torna vármegye Felső járásához tartozott. 1881-1920 között kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). Területe (36,92 km²) az elmúlt évszázad során nem változott, kivéve az 1939-1945 közötti időszakot, amikor határának az akkori magyar-szlovák határtól északra eső felét elveszítette.

Népesség

Ájfalucska aprófalunak számít, 2011-ben mindössze 228 állandó lakosa volt. Ekkor népességének 86,4 %-a volt szlovák nemzetiségű, 10,5 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. Az anyanyelvi megoszlás sokkal színesebb képet mutatott: a lakosság 34,2 %-a volt szlovák, 26,3 %-a ruszin és 26,8 %-a roma anyanyelvű. 2013-ban a lakosság 38,9 százaléka a roma etnikumhoz tartozott, 1991-ben a lakosság 24,5 %-a, 2001-ben pedig 28,2 %-a, 2011-ben ugyanakkor már csak 2 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek. A történelmi szlovák-magyar nyelvhatáron található község alapítása óta ruszin nyelvszigetet alkotott, ruszin lakossága a 19-20. században szlovákká vált (1921-ben még a lakosság 37,8 %-a ruszinnak vallotta magát). Ájfalucskán 1880-ban a lakosság 6,6 %-a (37 fő), 1900-ban 9,3 %-a (63 fő), 1910-ben 5,6 %-a (37 fő) volt magyar anyanyelvű, 1921-ben azonban már csak öten vallották magyarnak magukat. 2011-ben a lakosság 79,4 %-a (1921-ben még 93,3 %) görög katolikus, 2,6 %-a római katolikus vallású volt, 14,0 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. Ájfalucska népessége 1880-1900 között 557 főről 676-ra nőtt, 1900-1930 között kis mértékű csökkenés figyelhető meg (676 főről 642 főre), majd 1930-1941 egyhatodával (658 főről 749 főre) megugrott a lakosság száma és 1938-ban elérte maximumát (785 fő). Azóta népességének több, mint kétharmadát elveszítette, 1961 után folyamatosan csökken a lakosság száma. Különösen gyors volt a fogyás az 1970-es években (egy évtized alatt 31,5 %-kal, 546 főről 374-re csökkent a község népessége). A népességvesztés a rendszerváltás után ugyan mérséklődött (1991-2017 között a lakosságszám 255 főről 221 főre csökkent), de az állandó lakosság száma továbbra is csökken, az egykori lakóházakat sorra hétvégi házakká alakítják át. Ájfalucska az ország egyik legritkábban lakott községe, 2011-ben népsűrűsége (6 fő/km²) a járási átlag kevesebb, mint egytizede volt.

Történelem

A mai Ájfalucska területén a 14. század második felében Szomolnokról érkező német bányászok alapítottak rövid életű települést (Újfalu vagy Bodnárvágása), mely 1409-re már elnéptelenedett, mint Zsigmond király okleveléből (melyben „Wyfalu al. n. Bodnarwagasa deserta” néven említik) kiderül. Területe ekkor Torna várának uradalmához tartozott. Ájfalucskát a 15-16. században alapították ruszin nyelven beszélő vlach pásztorok, első írásos említése 1546-ból származik „Falwchka” alakban. 1598-ban „Faluchka” néven említik, ekkor 16 lakott és 5 lakatlan portája volt. Lakói favágással, faszénégetéssel, legeltető állattenyésztéssel foglalkoztak. 1715-ben 9, 1720-ban pedig 11 porta volt a faluban. 1760 körül már fából készült templom is állt a településen. 1773-ban a ruszin Hacsava mellett a magyar Falucska, illetve Bognárhely néven is szerepel, 1808-ból ismert német névváltozata is (Wagnerhau). Az eredetileg irtásokból álló láncfalu fokozatosan völgyi sorfaluvá alakult át. 1786-ban 486 lakosa volt. A 19. században fő birtokosa a Keglevich család volt. 1828-ban 93 háza és 649 lakosa volt. 1851-ben a községhez tartozó Bodókapusztán már fűrésztelep és vasolvasztó hámor (1808-tól) működött. A 19. században jellemző foglalkozásnak számított a nyergek és faedények készítése. A szántóföldi földművelés apró parcellákra korlátozódott, a völgy keleti oldalán hosszúkás alakú, teraszosan művelt parcellák alakultak ki. 1881-ig Torna vármegye Felső járásához tartozott, majd Abaúj és Torna egyesítésével Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának része lett. 1880-ban 557, 1890-ben 562, 1900-ban 676, 1910-ben pedig 661, zömében szlovák anyanyelvű (1910-ben 90,9 %) lakosa volt. Az 1890-es években a Neuschloss Károly és fia tulajdonában lévő bodókai fűrésztelepen 34 munkás dolgozott, a telepet drótkötélpálya kötötte össze Ájfalucskával. A község házainak száma 1880-1900 között 98-ról 88-ra csökkent, majd 1910-re 125-re nőtt. 1905-ben kapta a korábban használt Falucska helyett az Áji-patakra utaló Ájfalucska hivatalos nevet. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. Lakói a két világháború közötti időszakban az erdőgazdálkodás (a község saját tulajdonában mintegy 1000 holdnyi erdő volt) és az állattenyésztés mellett mezőgazdasági idénymunkákkal is foglalkoztak más községekben és különösen elterjedt volt a háztartási cselédnek való elszegődés az ájfalucskai lányok körében. 1921-ben 658, 1938-ban pedig 642 lakosa volt a községnek. 1938-ban 153 háza és 785 lakosa volt. Az első csehszlovák köztársaság alatt új, a településképet máig meghatározó iskolaépületet létesítettek a községben (később, a 2010-es évekig a községi hivatal működött benne). 1938. novemberében az első bécsi döntés nemzetiségi alapon Csehszlovákiának ítélte, de a lakosság kérésére ezt később korrigálták és 1939. április 4-én a községet Magyarországhoz csatolták (1945-ig). Az új magyar-szlovák határt a Szarvas-hegyen keresztül húzták meg, ezzel Ájfalucska területének csaknem felét Szlovákiához csatolva. 1941-ben 749, 1950-ben 646, 1961-ben pedig 698 lakosa volt a községnek. Az 1960-as évektől rohamos elnéptelenedés vette kezdetét, a község számos lakosa költözött el Kassára, Tornára és Mecenzéfre. 1970-ben 546, 1980-ban 374, 1991-ben már csak 255 lakosa volt. 1950-ben még 167 ház állt a községben, az elnéptelenedéssel párhuzamosan számuk 1970-re 124-re, 1980-ra 97-re, 1990-re pedig 78-ra csökkent (2011-ben 74). A rendszerváltás után az népesség fogyása lelassult, 2001-ben 241, 2011-ben 228, 2017-ben pedig 221 lakosa volt Ájfalucskának. Általánossá vált a régi lakóházak hétvégi házakká alakítása. A község zászlaját és címerét 2002-ben fogadták el. Az Ájfalucskához tartozó Bodóka szintén a 15. században jött létre, azon a határmenti (Torna és Szepes vármegyék között) területen, melyért Szomolnok német polgársága és a tornai váruradalom birtokosai vetélkedtek. Első írásos említését 1439-ben a német „Pekkengrund” (Beckengrund), majd 1448-ban már a magyar Bódvafő („Boldwfaw”) alakban találjuk. Később elnéptelenedett, a 18. században pusztaként népesült újra, 1808-ban már Ájfalucskához tartozó pusztaként említik.

Mai jelentősége

Ájfalucskán sem alapiskola, sem óvoda nem található. A napjainkban egyre inkább üdülőfaluvá váló aprófalu történelmi településképi egységét megőrizte, házainak háromnegyede 1945 előtt épült. Elsősorban fából készült lakóházaival egyedi, a Kárpátok magasabban fekvő vidékeit felidéző néprajzi szigetet alkot a környező települések között. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt görög katolikus temploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban. Eredetileg boronatemplom volt, melyet 1760 körül építettek, mai alakját 1832-ben és 1890-ben történt újraépítései során nyerte el, ikonosztáza 1890-ben készült. A község gazdag szakrális kisemlékekben is. Határának déli és keleti része (területének mintegy fele) 2002 óta a Szlovák Karszt Nemzeti Park része. Határában található az Ájfalucskai- (Hačavská jaskyňa) és a Gordán-cseppkőbarlangok (Gordánova jaskyňa). Ájfalucska és környéke népszerű kirándulóhely számos jelzett turistaúttal: a sárga jelzésű turistaút dél felé Ájjal, nyugat felé a 814 méter magas Ájfalucskai-hágón (Hačavské sedlo) keresztül a Csükerész-heggyel, a Szádelői-völgy felől érkező kék jelzésű útvonal a Krížna poľana-hágón (869 m) át a Sugó-völgy és Jászó felé, a zöld jelzésű útvonal pedig a Vaskapu-hágón (sedlo Železná brána, 736 m) és a Jászói-karszton keresztül Szepsi felé teremt összeköttetést. A Krížna poľana-hágóból egy másik sárga jelzésű útvonal vezet le Alsómecenzéfre, az Ájfalucskai-hágóból pedig egy másik zöld útvonalon észak felé Stószra, dél felé pedig a Szádelői-völgy feletti kilátókhoz juthat el a gyalogos turista.