Zselízi Szent Jakab-plébániatemplom
Zselíz a Garam mente egyik legjelentősebb települése. Első okleveles említése 1209-ből való.
A település már az egyházszervezet kiépülése idején egyházashely volt. Az 1081-ben épült első templomának védőszentje Szent György, s mint plébániáról 1181-ben történik említés. A ma is álló gótikus templom építésének idejét 1370–1388 közé teszik. Az eredeti templom elrendezése: sokszögzáródású szentély, csúcsos diadalívvel kapcsolódó hajó, a nyugati homlokzaton kettős torony. A legnagyobb változást a tornyok eltűnése jelentette (a mai torony újabb kori). A nyugati kapuzat viszont szép gótikus formákat mutat. A szentélyt keresztboltozat fedi.
Az oszlopokra lefutó bordák gyönyörű gyámköveken nyugszanak, amelyek emberalakokat is ábrázolnak, vagy leveles díszítésűek, ám mindegyik egyedi megformálású. A bordák a mennyezeten mind a szentélyben, mind az eredeti hajóban díszítés nélküli zárkövekben futnak össze. A templom legértékesebb emlékei közé a középkori freskók tartoznak, amelyek bizonyosan a 14. század második felében, a templomépítés idején készültek.
A szentélyben gótikus szentségház és ugyancsak gótikus fülke található a szent olaj és a szenteltvíz számára. A szentélyt kívülről kőből rakott támpillérek támasztják.
A Becsei család a 14. századtól fontos szerepet játszott Zselíz életében. Egyik tagja, György lovag részt vett Nagy Lajos itáliai hadjáratában, s egy Aquincumból elhozott szarkofágban csempészte haza a hadjáratban rabolt kincseket. Ezt a szarkofágot később a templomnak ajándékozta, ma az oltár asztala áll rajta.
A templom legértékesebb emlékei a középkori freskók. Bizonyosan a 14. század második felében, a templomépítés idején készültek, mert György lovag, akit az egyik kép ábrázol, 1364-ben halt meg, s a képet Margit asszony, György leánya készíttette (a kép felirata szerint).
A három jelentős falikép szerint az egyik György lovag pokoljárását ábrázolja, aki bűneit zarándoklattal próbálta jóvátenni: elzarándokolt Spanyolországba, majd Írországba, Szent Patrik barlangjába. Itt lebocsátották a purgatóriumba, ahol látomásai voltak, állítólag találkozott az ördöggel és az arkangyallal. Ezt a jelenetet festette meg Máté mester. A képen György a ravatalon fekszik, s a szájából kijövő kis emberalak a lélek távozását jelenti. Lábánál az ördög, fejénél az őrangyal áll: az ő pereskedésük a képen a szalagok szövegében olvasható.
A második falikép Szent Norbertet és Szent Mártont ábrázolja. A harmadik falikép két részből áll: a felsőn két angyal tartja a Krisztus-arcot ábrázoló Veronika-kendőt. Az alsó részen Krisztus sírba tételét látjuk. A két részt egy szövegszalag választja el egymástól. A szalagon azonban csak a mondat vége olvasható: „…ezt a művet a szent tiszteletére készíttette.” Hogy ki, az örök titok marad.
Ezek a faliképek a zselízi templom legértékesebb emlékei.
