2021. október 15., 13:28

Visszatértem oda, ahová mindig is tartoztam

Helmeczy Józsefet serdülő kora óta ismerem, ám az érettségi vizsga után szem elöl tévesztettem. Tudtam, hogy Prágában tanul református teológiát, ám évtizedeken át nem találkoztunk. Végül a közösségi oldal segített abban, hogy újra felvegyük egymással a kapcsolatot. 2021 első hónapjaiban szintén ott olvastam az alábbi tétova bejegyzését:

Helmeczy József
Fotó: Zsebik Ildikó

Hosszú idő 36 év, messze a hazától, messze a gyönyörű gyerekkortól, messze azoktól, akiket szerettem, és akik engem is szerettek. Mindenre, mindenkire emlékezem. Rengeteg szép emlék.... De sokan már nincsenek ezen a földön. Nem tétováznék, ha legalább anyukám várna rám, szeretetével, finom főztjével ...de máshol vár már rám!

Menni, vagy nem menni....egyedül itt, vagy egyedül ott... Naponta kérdezem az Urat:  Mit tegyek? De a szavak helyett csak a Tinnituszomat hallom ... Mégis úgy érzem, oda tartozom, ahonnan jöttem.

Tudom, nem lesz könnyű, de itt sem volt az. ...az idő eltelt, erőm fogytán. Ha más nem, az én Atyám fiával, az Úr Jézussal maradjon csak velem, és elviselem talán ottlétem!..“.

Végül idén július 29-én végleg hazaköltözött. Évtizedek óta először  beszélgetésünk idején találkoztunk. Bár ő sem lett fiatalabb, azonnal egymásra ismertünk, arcvonásai, habitusa nem változott. Vajon mi történt vele az utóbbi három és fél évtized alatt? Erről beszélgettünk.

1985-ben, 18 évesen hagytam el a Bodrogközt. Hivatásomul a református lelkészi pályát választottam, amit anno kizárólag Prágában oktattak. Tanulmányaimat azonban az utolsó szemeszter előtt megszakítottam, és máig sem fejeztem be.

Engem is magával ragadott a rendszerváltás hangulata. Vállalkozásba kezdtem. Kezdetben a reklámból, illetve a vendégek prágai elszállásoltatásának közvetítéséből éltem, majd egy elnyert pályázatnak köszönhetően házgondnoksággal foglalkozó céget alapítottam. Ezt követően beszippantott az önkormányzati politika. Prága belvárosában laktam, így az első kerületben lettem önkormányzati tag. Mivel mindig is a praktikus dolgok vonzottak, a szociális bizottság elnökévé választottak, illetve egy megbízatási időszakot alpolgármesterként töltöttem. Az egészségüggyel kapcsolatos  feladatok megoldása kimondottan érdekelt, mindezt 16 éven keresztül műveltem. Közben pedagógiai diplomát szereztem, igaz, az oktatásban egyetlen napot sem dolgoztam.

Soha sem voltak nyelvi nehézségeid?

 Mi, magyarok már a teológián is tanultuk a cseh nyelvet, ráadásul másokkal ellentétben én egy cseh sráccal laktam a kollégiumban, akinek a nyelv elsajátítása terén nagyon sokat köszönhetek.

Milyen lehetőségeid adódtak anyanyelved gyakorlására?

Kezdetben a Magyar Kultúrális Intézetbe is bedolgoztam, ott sok magyar embert megismerhettem. Később munkatársaim között is voltak magyarok. Ha nem is túl gyakran, de azért mindig volt alkalmam magyarul társalogni.

Mikor merült fel benned a hazaköltözés gondolata?

Bár a csehek elfogadtak, soha sem éreztették velem, hogy idegen vagyok, az tudat alatt mindig bennem volt, hogy egyszer még visszaköltözöm. Apukám 2019-ben bekövetkezett halála, valamint a Covid megjelenése jelentősen meggyorsította elhatározásomat. Végül elegem lett a politikából, a csehországi emberi kapcsolatok is negatív irányban változtak az elmúlt évek során. Döntésem tulajdonképpen 2020 őszén kezdett érlelődni, végül idén áprilisban Királyhelmecen vettem egy családi házat. Bár Kisgéresből származom, de az egykori otthonunk újjáépítése nagyon költséges lett volna, ezért döntöttem a tőle 4 km-re fekvő Királyhelmec mellett.

Helmeczy József kertje
Fotó: Helmeczy József
A nagyvárosi nyüzsgést felváltotta egy kertes házra

Nem könnyű 1000 km távolságból irányítani egy házfelújítást, voltak buktatói, de ha még nem is készült el teljes mértékben az új otthonom, ennyi kényelmetlenséget elviselek.

Messze vagy még a nyugdíjkorhatártól! Mivel fogsz itt foglalkozni?

A cég vezetését ugyan átadtam a társamnak, ám egyelőre távúton tanácsadóként még foglalkozom a korábbi munkámmal. Azt tervezem, hogy itt mindenképpen bekapcsolódom a helyi kulturális életbe. Én világ életemben közösségi ember voltam, érdekelt a néprajz (a temetkezési szokásokat kutattam), tagja voltam a Vox Humana néven működő, és Mihályi Molnár László által vezetett kisszínpadnak… minden érdekel, ami kultúra. Idővel majd kialakulnak a dolgok, lehet, hogy épp fordításból fogok élni.

Hogyan határoznád meg a prágai és a bodrogközi életed közötti alapvető különbséget?

Prágában is otthon éreztem magam, hiszen el- és befogadtak az emberek. Ott, természetesen, változatosabb az élet, jobbak a munkaviszonyok. Ugyanakkor a

Bodrogközben magyar közeg vesz körül, sok a régi ismerős. A testvérem is elérhető távolságba került, az ízek is újra magyarosak. A legfontosabb mégis az, hogy testestül-lelkestül idetartozom.

Sokan azzal akartak lebeszélni a költözésről, hogy Prága után egyetlen hónapot sem bírok majd itt ki. Nos, itt kertes házban lakom. Számomra mindig is fontosak voltak a virágok, azok bolondja vagyok. Vettem egy hathónapos francia buldogot, aki velem tartott Királyhelmecre. Már a harmadik hónapomat töltöm itt, és egyelőre semmit sem bántam meg!

Milyen fejlődést tapasztaltál szülőföldeden?

Bár több minden is megváltozott, véleményem szerint még sok-sok pénzre lesz szükség ahhoz, hogy minden úgy működhessék, ahogyan az a XXI. század elején elvárható!

Megosztás
Címkék