Visszakerült eredeti helyére az első világháborús emléktábla

Az eredeti emléktábla felállításának gondolata a Rimaszombati Gimnázium Volt Diákjainak Szövetségéhez kapcsolódik. A szövetség 1939-ben alakult meg Budapesten, s ezzel a tettel szerették volna megőrizni azon diáktársaiknak emlékét, akik elestek a világháborúban. A Felvidék Magyarországhoz történő visszacsatolása után erre lehetőség is nyílt. A tábla avatására a honvédség és a hatóságok részvételével 1941. május 25-én, a hősök emléknapján került sor. Az iskolát akkor még Egyesült Protestáns Gimnáziumnak nevezték. Az eredeti tábla a leírások alapján carrarai márványból készült, az átadásán pedig vitéz Fábián Vilmos igazgató tartott beszédet.

Beneš kassai kormányprogramjának meghirdetése után, 1945. április 24-én a gimnázium működését betiltották, az iskola igazgatóját kényszermunkára vitték. Az emléktáblát ezt követően távolították el, s a helyét bevakolták. Ekkor a főtéri emlékművet is megcsonkították, s ebben az időszakban tűnt el Széchenyi István mellszobra is, az egykori országzászló helyét pedig szovjet emlékmű váltotta fel.

A hányatott sorsú emléktábla helyreállítására 73 év után a Rimaszombati Református Egyházközség és a Tompa Mihály Református Gimnázium jóvoltából a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával kerülhetett sor. A megvalósításban fontos szerepet játszott Nagyferenc Katalin szobrász, aki a tervezéstől a kivitelezésig részese volt a munkának. Ő készítette el agyagból a keretet, a leghűségesebben ragaszkodva a képeken található mintához. Azokat a dokumentumokat, amelyek alapján rekonstruálni lehetett az eredeti emléktáblát B. Kovács István és Nyitrai László bocsájtották rendelkezésre. A táblát Szarvas László tipográfiai tervei alapján az Ulický kőfaragó cég készítette el, s Molnár András vállalkozó helyezte fel a régi helyére.

Az avatáson Molnárné Pelle Beáta, a Tompa Mihály Református Gimnázium igazgatója köszöntötte a résztvevőket. A gimnázium diákjai egy rövid műsorral készültek erre az alkalomra, melyben elhangzott két korabeli katonadal és Gyóni Géza: Csak egy éjszakára c. verse, amelyet 1941-ben az akkor hetedikes diák Szokolay Imre szintén elszavalt.

Ünnepi beszédében Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja kiemelte, hogy a mai kor embere keveset gondol arra, hogy száz évvel ezelőtt milyen óriási áldozatot hoztak elődeink, akik a behívóparancsnak engedelmeskedve résztvevői és elszenvedői lettek a háborúnak.

"Rimaszombat is elküldte fiait a nagy háborúba. A besorozott katonák közül sokan gyakorlatilag az iskolapadból kerültek a hadseregbe, majd a frontra. Ez a helyreállított emléktábla nekik, az iskola egykori tanulóinak és a környékről származó elesett vagy eltűnt katonáknak állít emléket. Ráirányítja a figyelmet küzdelmeikre, hősiességükre, szenvedéseikre és a mai emberek számára is közelségbe hozza a hajdani történéseket - mondta. Ugyanakkor ráébreszt bennünket arra, hogy végső soron e katonák mind áldozatok voltak, akik vágyakoztak a béke után, mégis életüket a hazájukért, a jövőért, azaz értünk áldozták. A róluk való emlékezés, emlékük ápolása a mi felelősségünk" - zárta beszédét Haraszti Attila.

Az emlékműnél a főkonzulon kívül koszorút helyezett el még Bán Zoltán egyházmegyei főgondnok és Molnár Sándor református lelkész, Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese, Rigó László, Rimaszombat alpolgármestere, valamint a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjai.

Az avatással egybekötve tematikus napot tartottak az iskola diákjai számára. A felsőbb osztályok tanulói élménybeszámoló keretében mesélték el a doberdói és isonzói csata helyszínén tett látogatásuk során tapasztaltakat, míg Kerényi Éva történész a nagy háború rimaszombati vonatkozásairól tartott vetített képes előadást.