Vendégszeretet és csodás környezet várta Kisújfalun az ekecsi szociális otthon lakóit
Az ekecsi szociális otthon lakói a kisújfalui tájházba látogattak el tegnap nevelőikkel, Árvai Tamás szervezésében. Volt zene, tánc, ebéd, szórakozás, a helyiek még helyben sütött kürtőskaláccsal is megvendégelték a csoportot.
A köbölkúti Árvai Tamás és felesége, Reni arról ismertek, hogy segítségükre mindig számíthatnak a rászorulók. Rendszeresen visznek adományokat Erdélybe, Csaba testvér gyermekeinek, segítik a fogyatékkal élőket, közösségi szemétszedést, takarítást szerveznek és benne aktívan részt vesznek.
Tamás elmondta, most jöttek Erdélyből, meg se pihentek, máris szervezték az ekecsi csoport egynapos kirándulását, mert a szabadság idejébe próbálják ezeket besűríteni. Unokahúga az az ekecsi otthonban dolgozik, így került kapcsolatban a gondozottakkal, akiket az előző években Csobánkán az Élet Házában kétszer is fogadott. Mivel az otthon lakóinak többsége súlyosan vagy halmozottan sérült, jobbára csak körülkerített helyre mehetnek kirándulni, ezért tűnt ideálisnak a kisújfalui tájház tágas, füves udvara. „Geri Valéria polgármester asszony az első szóra igent mondott, nagy-nagy szeretettel fogadtak, a nyugdíjas csoportjuk kakalinkát táncolt, amibe az otthon lakói is örömmel belekapcsolódtak” – sorolta Tamás, aki megszerette ezeket az embereket. Karácsony előtt is eljár hozzájuk és diszkót szervez a számukra.
„Ez különösen fontos, mert a karácsony a legszívszaggatóbb időszak az otthon életében. 4-5 lakó az, akit rendszeresen hazavisznek, a legtöbben sajnos még karácsonykor is maradnak. Ilyenkor mindenki feszült, ideges, miért csak a másik mehetett haza, jól jön ilyenkor Tamás jókedvre derítő ottléte” – fűzte hozzá az otthon főnevelője Csémi Andrea.
Tamás úgy érzi, ő a szervezés fáradtságát reggelre kipiheni, de a résztvevőktől az élményt senki se veszi el. Ezért nem fárad bele, hogy a rászorulók és a fogyatékkal élők életébe egy kis színt vigyen.
Geri Valéria polgármester elmondta, talán a Rácz lelkészházaspár és Szabó Márti azok, akik példát mutattak ebben a falubelieknek.
„Csodálkozva néztük annak idején, mekkora szeretettel, türelemmel és főleg természetességgel fogadják a másságot. Mára már nekünk is természetes lett, hogy a befogadást ne segítésként éljük meg. Mi magunk is töltekezünk belőlük, hiszen naponta tízszer megölelnek, mindent megköszönnek, sugárzik belőlük az az emberi jóság, amit nem ír felül se rang, se üzlet, se előítélet, csupán a belső lélek, ami vezérli őket” – fejtette ki a falu vezetője.