Vendégekből ismerősök, majd barátok

Nagyék, részben egy családi örökségnek köszönhetően, remek kis vendégházat hoztak létre Kistárkányban. A ház 1913-ban épült, és két nő, anya és leánya lakta. Amikor megörökölték, gyakorlatilag már romos volt, se vízvezetékkel, se villannyal nem rendelkezett. De a férj, aki Kistárkányból származik, nagyon kötődött gyerekkori emlékeihez, a szülőháza is szinte átellenben van az örökölt épülettel. Nem volt szíve megválni tőle, ezért úgy gondolta, jó lesz majd a felcseperedő lányainak. Időközben a lányok kirepültek, az idősebb Franciaországban alapított családot, a fiatalabb Magyarországra ment férjhez, így a vendéglátás élménye a szülőkre maradt. Miután mindketten dolgoztak, csak szabadidejükben foglalkoztak az épület tatarozásával, amelybe rajtuk kívül gyakorlatilag két barát segített be. 2015 lett, mire valóban összeállt vendégházzá.

Nagy munka végén járnak. Mi volt a legnehezebb, illetve ha ismét 1990-et írnánk, újra belefognának?

Vállalkozói engedélyt szerezni roppant egyszerű Szlovákiában, csakhogy annak adminisztrációs háttere nagyon időigényes feladat. Hónapokba telt, míg végre minden szükséges engedélyt megszereztünk. Igazi tortúra volt, amit nagyon megszenvedtünk. Ám egyszer ennek is a végére értünk, és végül megismerhettük első vendégünket, aki az USA-ból érkezett.

Valójában egy kerékpáros fiatalember volt, aki Svédországban pattant biciklire, és Azerbajdzsánba tartott, miközben az egyik ismerősünk a szállást kereső fiatalembert hozzánk irányította. Mi nem beszélünk angolul, de találtunk a közelben egy angolul tudó leányt, aki segített tolmácsolni. Rakétamérnökünk jól érezte magát nálunk, s nekünk, vendéglátóknak is nagy élmény volt a vele való találkozás.

Hirdetik magukat valahol? Az interneten rá lehet bukkanni a Vitéz Vendégházra?

Tudatosan nem szerepelünk a szálláslehetőséget kínáló oldalakon, mert ha állandóan lennének vendégeink, az meghaladná az erőnket. Mi így is kétlaki életet élünk, hol Ágcsernyőben vagyunk, ahol a családi házunk áll, hol itt. Mindig az határozza meg, hol több a tennivalónk. Összesen hét ember elszállásolására kaptunk engedélyt, van egy apartmanunk a régi épületben, illetve egy munkásszálló jellegű szálláslehetőség az átalakított melléképületben. Leginkább hazai, magyarországi, csehországi és Ukrajnából érkező vendégeink vannak, nem feltétlenül turisták, sokszor magáncégek alkalmazottai. De volt innen elszármazott, ma már Ausztráliában élő vendégünk is, aki egykori barátnőivel itt találkozott. Sőt egy pozsonyi vasúti mérnök személyében visszatérő vendégünk is akad, aki kerékpárral bejárta a vidékünket, és mindig azt mondja, úgy érzi magát nálunk, mintha a régi monarchiá-ba csöppent volna vissza. Ki gondolná, hogy még a katonasírok is hoznak hozzánk vendégeket! Székesfehérvárról egy 20 fős család érkezett szülőföldünkre, amikor kiderült, hogy családtagjuk, dr. Simonyi Béla a 2. világháború idején itt esett el, és Ágcsernyőben van eltemetve. Megható történet volt az is, amikor a nyilasok által kivégzett Kis László leszármazottai 72 év után megtalálták és felkeresték a dédnagy-apjuk sírját. Még éltek olyanok a faluban, akik látták a kivégzést, hallották a halálraítélt utolsó szavait, és elmondhatták azt utódainak.

Mire utal a Vitéz Vendégház megnevezés?

A nagymamám, illetve az itt élő testvérének leánykori neve volt Vitéz, szeretnénk, ha ez fennmaradna a köztudatban.

Honnan származik ez a sok szép antik bútordarab, amellyel az apartmant berendezték?

Egy részét örököltük, a többit vásároltuk, majd felújítottam őket. A melléképületben vannak felhalmozva, ahol találunk lovaskocsit, téglagyűjteményt, lószerszámokat, átalakításra váró bútorokat, régen használt eszközöket, rejtett fiókos útiládát.

Megérte a befektetett munkát? Másnak is tudnák ajánlani, hogy vendéglátással foglalkozzanak?

Mi azt az örökséget kaptuk a családban, hogy mindenért meg kell dolgozni. De amiért megdolgozunk, azt becsülni is tudjuk. A vendéglátás munka és öröm egyszerre. Számtalan igaz embert ismerhettünk meg az elmúlt négy esztendőben. A legtöbben vendégként érkeztek hozzánk, de barátként távoztak tőlünk. Sok vendégünkkel ma is tartjuk a kapcsolatot. A jó vendéglátást megbecsülik az emberek. Büszkék vagyunk arra, hogy a Bodrogköz szellemi, épített és természeti örökségét, gazdagságát is megmutathatjuk nekik.