Van jövőjük a kisgéresi pincéknek
Ha bodrogköziként meghallom Kisgéres nevét, más képek jelennek meg előttem, mint bármely más község esetében. Ennek oka elsősorban a pincékhez, a hagyományőrzéshez s újabban az iskolához kapcsolható. És természetesen a faluban lakó dolgos emberekhez. De hogy milyen Kisgéresben élni, azt talán Furik Csaba polgármester tudja a legjobban. Interjúnk a kisgéresi pincék tövéből.
Polgármester úr tíz éve áll a szülőfaluja élén. Úgy tűnik, megtalálta a tenni és változtatni akaró emberek körét.
Jó közösség alakult ki, ráadásul 2006-ban érkezett hozzánk egy lelkész házaspár is, akik nagyon tevékenyek. Természetesen nem vagyok egyedül, hiszen mindenkinek megvan a maga felelőssége, de minden jó dolog mögé készséggel odaállok, és támogatom. Nálunk jól működik a Csemadok, az egyház, a borászok társulása, jó színvonalú a sportélet.
Milyen emberek lakják Kisgérest?
Dolgosak, de talán kevésbé vállalkozó szelleműek. Munkahely hiányában sokan elhagynak bennünket, tavaly ráadásul a hat születés mellett huszonketten elhunytak, ugyanakkor 28 beköltözőnk is akadt. 18 lakásos társasházunk segít a fiatalok megtartásában. Ennek ellenére gondot jelent az átlagéletkor emelése, hiszen ma fele annyi fiatalunk van, mint nyugdíjasunk.
Milyen munkalehetőségek adódnak?
Van alsó tagozatos iskolánk, óvodánk, egy 30-40 alkalmazottat foglalkoztató szövetkezetünk, néhány vendéglátó egységünk, maszek esztergályosunk, szódavíz-készítőnk, néhány mezőgazdasági vállalkozónk.
Aligha akad olyan bodrogközi, aki ne járt volna Kisgéresben, s ebben szerepet játszanak a kulturális rendezvények is.
Évente ismétlődő rendezvényünk a nyitott pincék napja. Idén ezt május 19-én tartjuk, de van farsangi magyar bálunk, falunapunk. Megünnepeljük az anyák napját, március 15-én megemlékezünk a szabadságharcról, és megtartjuk a nyugdíjas napot.
A legtöbb embert alighanem a nyitott pincék napja vonzza ide.
Ez valóban így van, mintegy 3-4000 érdeklődő látogat el hozzánk ilyenkor. Jönnek Kassa környékéről, Eperjesről, Csehországból, Magyarországról, de volt már vendégünk Kazahsztánból is. A rendezvényt a megyei önkormányzat támogatja. A kulturális töltet mellett egyik fő célunk, hogy népszerűsítsük a borainkat.
Kisgéres hírnevét kétségtelenül a borospincék jelentik.
A vulkáni tufába vájt borospincék korát sokan a tatárjárás idejére teszik, bár erre nincsenek pontos forrásaink. Amíg az üreges tufa a természet ajándéka, addig a furatok bejárati részét az emberek andezit kövekkel erősítették meg. Ráadásul mindez habarcs nélkül készült, a lapos kövek egymás mellé illesztésével. Így a fal megtartja önmagát, ráadásul már 4-500 éve. Kisgéresben 83 pincebejárat található, ezeket toroknak nevezzük. Viszonylag meredeken, elágazásokkal vezetnek a mélybe. Amíg a bejáratokon több tulajdonos osztozik, minden furatnak egy-egy tulajdonosa van. 364 furat létezik. A pincék területe átlagban 4-5 négyzetméter, általában 10-12 hektoliter bor érik mindegyikben. A géresi bor egyedisége abban rejlik, hogy a 10-11 fokos hőmérsékleten az élesztőgombák lassan dolgoznak, s ez sajátos ízt kölcsönöz a bornak.
Valamennyi pince egykorú?
Dehogy! Az alsó sorban levő bejáratok nagyobbak, és a pincében a tufa csak nagyon mélyen van jelen. A felső sorban levők a mélybe nyúló pincék, míg a falu felőli pincedombon találhatóak a legújabbak. Ezeket már géppel ásták ki, ezért szabályos alakúak és mindössze 50-60 évesek.
Minden családnak van saját pincéje?
Azt azért nem mondanám. Sajnos a 90-es évek elején megszűnt a királyhelmeci borüzem, s ezzel a szőlő eladásának lehetősége is odalett. Ráadásul megesett, hogy a szőlőt elvitték ugyan, de „elfelejtették” kifizetni. Emiatt ma már a szőlők 60-70 százaléka műveletlen. Pillanatnyilag nincs is olyan ember, aki a szőlőből élne. Ezért is fontos a nyitott pincék napja. Ilyenkor a borászok kitárják pincéket a közönség előtt, ráadásul gazdag kultúrműsor is várja az embereket. Szeretnénk elérni, hogy a gazdák több szőlőt ültessenek. Szükség lenne egy nagyobb borászatra, a továbblépésre.
Van viszont borudvaruk.
Egy 2014-es határon átnyúló pályázat eredményeként meg tudtuk venni az épületet, amely a falusi vendéglátást, a turizmust szolgálja. Van benne két apartman, ahol 10 embernek tudunk szállást adni, egy konferenciaterem és 2 konyha. Az önkormányzati tulajdonban levő épületnek az udvara is kibérelhető. Egyébként üres szálláshely a parókián és a sportszervezet épületében is akad. Fontos megemlítenünk a Polyhos névre hallgató szőlészek és borászok társulását. Ez a 28 tagú társulás Géresi Pál vezetésével rendkívül aktív. Minden évben tartanak vadas-halas napot, mangalica napot, szárnyas napot, bált, őszbúcsúztatót, Facebook-oldalukon rendre beszámolnak a rendezvényeikről.
Milyen feladatok állnak az önkormányzat előtt?
A tennivalók sora kimeríthetetlen: amint megérkezik a tavasz, hozzákezdünk az iskola bővítéséhez. Két új tantermet építünk, ezekre már megvan a pénzünk. Az óvodában most volt fűtéscsere, még szigetelnünk kell az épületet, amely – a beázásokat elkerülendő – sátortetőt kap. Az utakkal, járdákkal, csatornázással is lesz még teendőnk. Fejleszteni szeretnénk a szabadtéri színpad infrastruktúráját is, de a községháza is megérett a felújításra. Jó lenne két újabb társasházat építeni azoknak a fiataloknak, akik itthon képzelik el a jövőjüket.
(Interjúnk a MAGYAR7 c. hetilap bevezető számában jelent meg.)
