Több mint testvértelepülések
Nagymegyer városa a nemzeti összetartozás napjára idén kibővített programfolyammal készült. Központi eseménye a csallóközi város és a magyarországi Pest vármegyei Tápiógyörgye közti kapcsolat újrafelvételének huszadik évfordulójáról való megemlékezés volt június 6-án.
A nemzeti összetartozás napján az izsapiak a Turul-emlékműnél emlékeztek az eseményre, majd az Izsapi Közösségi Központ udvarán meggyújtották az összetartozás tüzét. Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere a megemlékezés szónokaként kifejtette, hogy ugyan ezen a napon történelmünk egyik legfájdalmasabb eseményére emlékezünk, ám a nemzeti összetartozás napja mégsem lehet a gyászé, mert nem a múlt sebeinek felszakításáról szól, hanem arról az erőről, amely képessé tett bennünket a megmaradásra.
Június 6-án a Nagymegyeri Tájház udvarán a hagyományőrző csoportok és a helyi iskolák diákjainak műsorával kezdődött a városi megemlékezés, majd a református templomban istentisztelettel folytatódott. A kora esti gyertyagyújtásra Szent István szobránál mintegy százfős tömeg gyűlt össze.
A Csemadok helyi alapszervezete nevében Csémi Andrea emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy Trianon évfordulóján egy olyan láthatatlan fonalat érintünk, amely generációkon átívelve köt össze bennünket. Mint mondta, a nemzeti összetartozás napja a jelen szívének dobbanása és annak felismerése, hogy a magyarság nem térképekhez kötött, hanem emberekhez, történetekhez, dalokhoz, szokásokhoz, és ahhoz a megmagyarázhatatlan érzéshez, hogy otthon vagyunk nyelvünkben, kultúránkban, érzéseinkben.
A nemzeti összetartozás napja azért fontos, mert emlékeztet arra, hogy a magyarság nem szétszóródott, hanem szétsugárzott. Hogy minden magyar közösség egy-egy fénysugár, és együtt ragyog igazán.
Az esemény fő szónoka a jubileum kapcsán Németh Csaba, a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság elnöke volt. A polgári társulással a nagymegyeri önkormányzaton kívül a város több kulturális szervezete és csoportja is szoros kapcsolatot ápol. Lényegében az egyesületen keresztül zajlik az a folyamatos együttműködés, ami gyakorlatilag a két település összes kiemelt rendezvényén kölcsönös fellépések, baráti találkozók és ünnepi megemlékezések formájában nyilvánul meg. Hogy ez az együttműködés nemcsak protokolláris jellegű, az is bizonyítja, hogy a tápiógyörgyeiek tavaly 15 nagymegyeri gyermek ösztöndíját tudták fedezni. Németh Csaba beszédében kiemelte, hogy a szoros kapcsolat ugyan csak két évtizede tart, de a tényleges kapcsolatfelvétel jóval korábbra datálható.
– Elődeink 1938–1939-ben kísérelték meg először felvenni a kapcsolatot egymással, és szoros barátságot kialakítani a két település lakosai között. Az első bécsi döntés következtében 1938 novemberében a Csallóköz teljes területe, benne Nagymegyerrel ismét Magyarország része lett. Az akkor kibontakozó Magyar a Magyarért Mozgalom arra ösztönözte a városok és községek vezetőit, hogy válasszanak maguknak egy „visszatért” települést, amellyel testvéri kapcsolatot alakítanak ki. Tápiógyörgye lakói az akkori főjegyző, Turák István javaslatára tudatos döntéssel Nagymegyert választották, mert Tápiógyörgye határában már évszázadok óta létezett egy Nagymegyer nevű dűlő, amely egy középkori templomos falura emlékeztetett. A Megyer név mindkét település esetében a honfoglaló fejedelmi törzs letelepedésének emlékét őrzi, így a két közösséget nemcsak a jelen, hanem közös történelmi gyökerek is összekapcsolták – kezdte a visszaemlékezést Németh Csaba.
A történelmi forrásokból kiderült, hogy a két település lakói már 1938 novemberében és decemberében felvették a kapcsolatot. A tápiógyörgyei lakosok pénzt, tüzelőanyagot és egyéb adományokat gyűjtöttek a csallóközi településnek.
Az újabb világháborús vereség, valamint az azt követő politikai rendszer nem tette lehetővé a két település közötti kapcsolat fenntartását, így csak 67 év elteltével, 2006. április 1-jén került sor arra, hogy Tápiógyörgye ismét hivatalos küldöttséget indítson Nagymegyerre, az egykori kapcsolatok felélesztésének szándékával.
– A tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság tagjait a Csemadok nagymegyeri alapszervezetének a vezetősége fogadta, s az emlékek felidézését követően a felek abban állapodtak meg, hogy a több évtizedes megszakítás ellenére érdemes és szükséges újjáépíteni a kapcsolatot. A látogatást a nagymegyeriek 2006. július 15-én viszonozták Tápiógyörgyén. A jelenlévők akkor egy rendkívüli, megismételhetetlen találkozásnak lehettek tanúi, ugyanis a csallóközi küldöttséget az egykori leventék egyesületének három, akkor még élő tagja, Balázs Mihály, Dömök Sándor és Miskolci László fogadta. Németh Csaba szavai szerint a 87 éves egykori leventék meghatottan és tiszta emlékezettel idézték fel a több mint hat évtizeddel korábbi találkozás pillanatait. Miskolci László 67 év elteltével is hálás szívvel emlékezett a szívélyes és nagyon kedves vendéglátásra, amiben részesítették őket Nagymegyeren.
Az önkormányzatok közötti együttműködés fontos mérföldköve volt, hogy 2015-ben sor került a hivatalos testvértelepülési szerződés aláírására, amely intézményes keretet adott a két közösség hosszú távú kapcsolatának. Lényege, hogy az egymást követő találkozások a közösségek minél szélesebb körének bevonását szolgálták.
A megemlékezés kulturális részében közreműködött a tápiógyörgyei Vadvirág Nyugdíjasklub énekkara, a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola gyermekkórusa és a Vásárúti Dalárda.
