Thököly Imre szarkofágja-Késmárk
A magyarországi közélet és a politikum képviselőit régóta foglalkoztatta a Rákóczi-szabadságharc száműzetésben elhunyt vezetői hamvainak hazahozatala török földről. Thaly Kálmán 1886-ban indult el – az előzőleg már Rodostóban járt elődei nyomán – felkeresni Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvait. A rodostói görög templomban megtalálta és leírta Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós sírhelyét (köveiket), Nikodémiában pedig Thököly Imre sírját.
Egy évvel később ismét visszatért, és Fraknói Vilmossal együtt azonosította Konstantinápolyban a lazarista szerzetesrend templomában II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József és Csáky Krisztina (Bercsényi felesége) sírját. Ferenc József császár 1904-ben adott engedélyt a földi maradványok hazaszállítására. A vonat 1906. október 28-án érkezett meg a budapesti Keleti pályaudvarra. Rákócziék hamvait a Szent István-bazilikába, Thökölyét a Deák téri evangélikus templomba vitték, majd tovább, Késmárkra, hogy végakaratának megfelelően ott helyezzék örök nyugalomra.
Földi maradványait hazahozataluk után a késmárki új evangélikus templomhoz épített mauzóleumban helyezték el. Sírkövének felirata: Itt nyugszik a halhatatlan szabadsághős // Késmárki Gróf Thököly Imre // Felső-Magyarország és Erdély fejedelme. A hamvait tartalmazó szarkofág mellett láthatjuk az eredeti sírkövet, Thököly palástját és lobogóit is.
Az új evangélikus templomot a régi, 17. századi artikuláris templom állapotának romlása miatt a 19. század második felében kezdték építeni. Tervezője Theophil Jansen osztrák–dán építész, az építkezést a helyi Lazary Viktor építő mester vezette.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/24. számában.