2019. december 24., 18:07

Teszem a dolgom, mint Antigoné

Pedagógus és képzőművész. Egyik sem működik a másik nélkül. Így együtt tudnak egyensúlyt és harmóniát teremteni. Ezt vallja a Szímőn élő Csémy Éva. Bár látogatásomkor még három hét volt karácsonyig, Éváék otthona már az ünnepre hangolódott.

Többek között a ház asszonya is, mert bár sötétben érkezik haza a munkából, idegesség, kapkodás nem látszik rajta.

Honnan ez a nyugalom?

Az advent átélésének módját tanítani kellene, hogy tudjunk csendben várni a születő csodára, de olyan lett a világ, hogy csöndben sem vagyunk és várakozni sem tudunk. Ebben a kegyelmi időszakban mindennap az ünnepre kell hangolni a lelket, hogy a szenteste szép lehessen. Van, hogy az ablakot díszítem, koszorút készítek, vagy zenét hallgatok. Ha csak az utolsó pillanatban kapkodunk, nem jöhet el az angyal. Nálunk fontos, hogy legyen adventi koszorú, és az meg legyen áldva, hogy hozzák a cserkészek a betlehemi lángot, hogy megsüssem a mézeskalácsot, melynek a tésztája már hetek óta a hűtőben pihen. Sütök, főzök, hogy az a hat-nyolc ember, akikkel együtt eltöltjük a karácsonyt, érezze az ünnep varázsát. Gyerekesnek tűnhet, de szeretem és várom a cseh mesejátékokat is a tévében karácsonykor. Igyekszem mindenkinek sajátkezűleg készített ajándékkal kedveskedni, hiszen már a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy a szívvel készített ajándék az igazi. Ha végképp nincs időm, legalább gyertyákat díszítek a saját ízlésem szerint. Édesanyám sajnos már nincs köztünk, de karácsony estéjén mindig felidézzük, hogy már az ajtóban a Mennyből az angyalt énekelte. 

Miközben beszélgetünk, elkészül a túrógombóc dzsemmel, csokoládéval, amit az utolsó gombócig jóízűen elfogyasztunk. Majd átmegyünk a galérián lévő, hangulatos műterembe. Nemcsak ott, az egész lakásban képek vannak a padlótól a mennyezetig. Éva elmondja, sok festmény francia barátnője tehetségét dicséri, aki hazaköltözésekor ezeket nekiajándékozta. Bár elég régen volt, hogy Babeth – aki Pilinszky János verseinek köszönhetően tanult meg magyarul – üstökösként feltűnt az életében, máig szeretettel gondol rá. Egy évig együtt alkottak egy budapesti műteremben, majd Szímőn. Teljesen egymásra tudtak hangolódni.  A vele töltött idő alatt született meg Éva mandalás könyve, amelynek szövegét Babeth gépelte be a számítógépbe.

Apropó, mandala. Úgy tudjuk, ezzel kezdődött a képzőművészi pályád.

Annak idején Somorján találkoztam négy tibeti szerzetessel, akik homokmandalát készítettek a zsinagógában. Olyan volt az egész szertartás, mint egy különleges beavatás. Mivel az üvegfestés technikáját már ismertem, természetes volt, hogy a mandaláimat is üvegre fessem. A pati szimpóziumnak köszönhetően Dolán György biztatására kezdtem vászonra is festeni. Mindig is érdekelt, mit üzenhet a múlt a jövőnek, talán ezért foglalkoztam a magyar tarsolymotívumokkal, később az erdélyi kályhacsempemintákkal. Az idén rá-akadtam Babeth régi olajfestékeire, megéreztem illatukat, és feltörtek az emlékek. Ecsetet ragadtam, és a festékek felhasználásával készült néhány stilizált tájkép, majd, mintha csak vezetné valaki a kezem, angyalok kerültek a vászonra. Szenvedélyesen érdeklődöm a görög mitológia iránt, ezért biztos megörökítem majd a görög istennőket is néhány alkotáson.

csemyeva2.jpg

Istentől rád mért feladatnak tekinted a tehetségek segítését.

Annak idején tanárommal, Czafrangó Sylviával sokszor beszélgettünk, hogy megpróbálunk a művészetek által finom lelkű embereket nevelni. A tiszta gyermeki őszinteséget átmenteni a felnőttkorba igazi érték. Munkám az óvodásokkal és a művészeti iskola diákjaival teljesen feltölt, és ezt az energiát vissza tudom transzformálni a festményeimbe. Nagy öröm, amikor a diákjaim még az óra befejezése előtt tíz perccel is új rajzlapot kérnek, de az is, hogy kis óvodásaimmal már három rajzversenyt nyertünk. Itt, Szímőn is sok a tehetséges fiatal. Négy ügyes kezű roma gyerek is jár hozzám, ők genetikailag érzik a színeket, csakúgy, mint a zenét.

Mintha mindig éreznéd, éppen mi a dolgod.

Igen, szerencsésnek érzem magam, mert, akárcsak Antigoné, tudom, mit kell tennem, hiába követ kitartóan Kreón. Bizonyosan tudom, az égi törvény számít, és a sors is besegít a helyes döntésbe, így mindig arra az emberre fókuszálok, akinek a legnagyobb szüksége van rám. Tanítványaimra, a színjátszókra gyermekeimként tekintek, akikkel sok gyönyörű percet élek át. Hogy csak egyet említsek, az Orfeusz pre-      mierjén nem volt nálam boldogabb ember. A nézők egymással szemben ültek, mi pedig középen, a rózsaszirmokkal felszórt területen játszottunk. Nagy siker volt, és a gyerekekkel megtörtént a csoda. Örömükben a rózsaszirmokat kezdték feldobálni, jöttek a szülők, a lelkes közönség, és igazi örömünnep kerekedett. Az ilyen és hasonló élmények hatására vallom, hogy adtam magamból, amennyit csak tudtam, és sokat is kaptam vissza.

csemyeva-4.jpg

Terveid közt érlelődik egy nőkről írandó könyv ötlete is.

A nők lelkiségére tudok igazán ráhangolódni. A lírai, de küzdő típusokat szeretem, akikben megvan az erő ahhoz, hogy szívós lelki munkával elérjék a céljaikat, változtassanak a sorsukon. Már a velük való beszélgetés is örömmel tölt el. Nemrég Gémesi Júliával és Berényi Gitával megalapítottuk a Luzsicza Lajos Emlékbizottságot, és a jövő év elején szeretnénk megemlékezni születésének századik évfordulójáról. Ezenkívül kiállítások, táborok szervezése is tervben van. Sok emberrel szeretném megszerettetni a képzőművészetet, mert állítom, hogy az alkotás folyamata jobbá teszi az embert.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/51-52. számában)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.