Tanácsköztársasági emlékérem lett a hónap műtárgya

„A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából tüntették ki ezzel az emlékéremmel azokat, akik aktívan részt vettek a harci cselekményekben és támogatták a szocialista köztársaság határain belül és kívül. Az emlékérem régiónknak ezt a korszakát idézi, valamint gazdagítja a múzeum történelmi gyűjteményét” – tájékoztatott Kerényi Éva, a múzeum történésze.

Hozzátette, az első világháború idején ugyan nem folytak komoly harcok a gömör-kishonti régióban, csupán néhány hétig, 1919. március 21. után, a Tanácsköztársaság rövid fennállása idején. Ekkor csillant fel némi remény a vármegye területének egyben tartására. Folyó év április 27-én a cseh-szlovák hadsereg egységei átlépték az ideiglenes demarkációs vonalat és támadást indítottak a Tanácsköztársaság ellen. Az intervenciós csapatokkal szemben megindult Magyar Vörös Hadsereg 1919 májusában fokozatosan a vármegye majdnem teljes egészét visszafoglalta, a helyi lakosság pedig – a baloldali szocialista eszméket figyelmen kívül hagyva –

az anyaországhoz való visszacsatolás reményében üdvözölte őket, vagy beállt közéjük.

A Vörösök észak felé indították meg a támadást és sikerült visszanyomniuk az ellenséget a Tiszolc-Jolsva-Rozsnyó települési láncig. Rimaszombat megyeszékhelyre május 31-én vonultak be, melyre az alispáni hivatal rögtön beszüntette hivatali tevékenységét. Nyolc nappal később mind a csehszlovák csapatok, mind a hivatalnoki gárda elhagyta a várost. Rimaszombatban ezután a 39. dandárparancsnokság székelt, a közigazgatást a városi Munkástanács irányította Rothbard Emil katonai városparancsnok vezetésével.

A területi sikereket azonban nem sokáig élvezhette a magyar fél: még folyó év júniusában válaszreakcióként megszületett Clemenceau jegyzéke, melyben a francia miniszterelnök végérvényesen kijelölte Magyarország határait, s megkezdődött az ismételt cseh-szlovák területfoglalás. A magyar vörös hadsereg utolsó csapatai 1919. július 5-én vonultak ki Rimaszombatból.