Főtt az illatos töltött káposzta, készült a krumligombóc, a derelye, a palacsinta, a babgulyás, a toroskáposzta és nem utolsó sorban a gulyásleves. Közben szólt a cigányzene, majd a néptánccsoportok és éneklőcsoportok mellett egy mesemondó kisfiú is színpadra lépett.
Az árusok zömmel messziről érkeztek, volt kirakodóvásár, népművészek és népi mesterek hozták el portékáikat, üstökben főtt a finom szilvalekvár, nyílt napot tartottak a falu pálinkafőzdéjében, eljött a Karosi Hagyományőrző Íjászegyesület…
Az esemény kétnyelvű megnyitóján, amelyet pontban 10 órakor tartottak, részt vett Bálint Csilla polgármesterasszony, Szénási Lajos külgazdasági attasé, Kanócz Angelika tanár, Szabóné Kémeri Klára, a Bodrogközi EGTC igazgatója. A VII. Szilvanapot végül Kondás Aranka nyilvánította megnyitottnak, aki 2016-ban Áder Jánostól a régió mezőgazdasági kultúrájának megőrzéséért, valamint a falusi turizmus fellendítését támogató tevékenysége elismeréséül megkapta a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést, s aki hetedszer ajánlotta fel vendégházát a szilvanap helyszínéül.
Az asszonyok népviseletbe öltöztek, bár a csinos ruhákat sokszor kénytelenek voltak blézerrel eltakarni. A gyerekek a lerakott szalmabálákban játszottak, a felnőttek kíváncsian kukucskáltak be a Karosi Turul Hagyományőrző Íjász Egyesület jurtájába. Mindez a vendégház udvarán illetve a kerítésen túl zajlott.
Déli 12 órakor nyitották meg a helyi kultúrotthonban a Mátyás király életterei című vándorkiállítást.
A nap egyik motorját, Kondás Arankát végül arra kértem, hogy összegezze, ő milyennek látta az idei Szilvanapot:
"Csodálattal tölt el a tény, hogy mindenki zokszó nélkül végigdolgozta a napot. Ami az összefogást illeti, ez a szilvanap volt a legjobb. Mindenki becsülettel tette a dolgát: a vendégek folyamatosan jöttek, az asszonyok folyamatosan főztek, mosolyogtak a vendégekre, a szereplők táncoltak és énekeltek az esőben, a hidegben. Például az abaújszinai csoport, a Halom népdalkör, a Rozmaring ének- és néptánc csoport. De eljött Kassáról a Csermely Kórus is! Le a kalappal mindenki előtt! És akkor még a szombati napot megelőzőleg végzett teendőket nem is említettem! Asszonyaink éjszaka otthon főzték a káposztát, a krumplit, hogy reggel fél hétre már mindenestül a helyszínen legyenek, és ott további 12 órán át a kemence mellett állva főzzenek. És nemcsak a helyiek! Voltak közöttük Örösből, Bacskából, Tiszacsernyőből is. Nagyon büszke vagyok mindenkire."