Szeretned kell, amit csinálsz, hogy boldog lehess

Tünde fantasztikus karrierje mellett gondoskodó feleség és édesanya. Munkájáról, izgalmas életútjáról és az idővel való zsonglőrködés képességéről beszélgettünk. Felsőszeliben találkoztunk, minekutána a Mátyusföldön élő rokonoknál tölti a nyár jelentős részét. Férjével, Ernestóval és gyermekeikkel, a 15 éves Elenával és a kilencedik életévét betöltő Jolandával Madridban él. Az energikus és sikeres anyuka jelenleg Luxemburgban dolgozik. A lányok Felsőszeliben nyaralnak, míg édesanyjuk a világ második leggazdagabb országából, édesapjuk pedig Madridból érkezik hozzájuk hétvégére. Megszokták a változatosságot, rugalmasan állnak az élethez, és támogatják egymást az önmegvalósításban.

Szabó Tünde rendkívül színes önéletrajzzal büszkélkedhet. A 2004-től szabadúszóként dolgozó közgazdászt leggyakrabban az ENSZ látja el munkával. Visszatérő megrendelőnek számít portfóliójában például a UNAIDS (ENSZ-szervezet) és a The Global Fund to Fight AIDS, Tuberculosis and Malaria, valamint a UNDP. Utóbbi az Egyesült Nemzetek Szervezetének világméretű fejlesztési hálózata, amely elismert szakértőket alkalmaz, akik tanácsadással, képzésekkel segítik a fejlődő országok kormányait.

"Elég sokat dolgozom az AIDS elleni harc terén is, nem orvosként, hanem közgazdászként, mivel a közgazdaságtan egészségüggyel foglalkozó ágazatára van specializációm. Főleg szervezetek felkérésére készítek költségvetéseket. Amikor meghívnak egy-egy fejlődő országba, ott már ki van dolgozva egy stratégiai program az AIDS elleni küzdelem terén. Ilyenkor ki kell számolni, mennyi pénzre van szükségük, meg kell határozni, hogyan lehet az anyagi forrást megtalálni otthoni közegben, de nemzetközi forrásokból is" – magyarázza munkája lényegét a közgazdász.

"Ahhoz, hogy megszerezzék a kellő anyagiakat, szükségük van pályázatokra és a kérelem megindoklására. Ha már átültették a gyakorlatba a nemzeti stratégiai tervet, kiértékelem, mekkora hatékonysággal sikerült azt teljesíteni."

Tünde így bejárta már Közép-Ázsiát, Pakisztánt, Afrikában Szenegált, Mozambikot. Kétszer nyújtott szakmai segítséget Üzbegisztánban, ötször Örményországban, de tevékenykedett már Grúziában és Kazahsztánban is. Jelenleg az Európai Befektetési Banknál dolgozik Luxemburgban.

"Főleg uniós országokba küldenek ki, s az a dolgom, hogy több száz millió eurós befektetési tervek értelmét analizáljam. Azt figyelem, jól vannak-e beállítva a dimenziók, valóban szükség van-e ezekre a befektetésekre. Ilyenkor kiküldenek minket a helyszínre, és a találkozók után jelentéseket írunk. Ezek az Európai Unió 27 tagországának pénzügyminiszterei elé kerülnek, ők szavazzák meg vagy vetik el ezeket a projekteket."

Tünde május óta heti négy napot tölt Luxemburgban, a maradék hármat pedig Madridban, a családdal. Szeptembertől a lányok is költöznek, hogy a rendkívül színvonalas európai iskolában töltsenek egy tanévet. Így majd az édesapa, Ernesto utazik Madridból a családhoz heti három napra.

Pozsonyban, a Szlovák Műszaki Egyetemen végzett elektromérnöki szakon, utána egy évet dolgozott a Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzemben. Ezután úgy döntött, hogy szeretne külföldre menni posztgraduális képzésre, hogy a kommunista tervezésen kívüli világot is megismerje. Egyébként évtizedekkel később jött rá, hogy itthon nagyon magas színvonalú oktatás folyt a kommunista rendszerben is.

"Fiatalon természetesen azt hittük, hogy Nyugaton minden sokkal jobb – mesél kalandos életútjáról Tünde. "Spanyolországban találtam egy kétéves programot, kőkemény felvételi feltételekkel. Négyszáz diákból egyike voltam azon húsznak, akiket felvettek ösztöndíjasnak. Mérnökként nem voltak közgazdaságtani alapjaim, ezért gyorsan fel kellett zárkóznom. Egy barátom segített a tanulásban. Ekkor lépett be az életembe Ernesto. A barátságból mélyebb kapcsolat lett, de ő Chicagóba ment ötéves doktorátusra. Évente kétszer találkoztunk személyesen. Senki egy lyukas garast nem adott volna a kapcsolatunkért, de működött a távszerelem. Ernesto 2000-ben megszerezte a doktorátusát, és tervezhettük a házasságot, bár  akkor még azt sem tudtuk, melyik földrészen fogunk lakni. Végül Barcelonában kötöttünk ki. Öt évvel később Ernesto a Spanyol Nemzeti Bankhoz került, így átköltöztünk Madridba, ahol jelenleg is élünk. Én azóta szabadúszó projektánsként működöm, a saját magam idejével rendelkezem, s ezt jól össze tudtuk egyeztetni a családalapítással. Az ember zsonglőrködik az idővel, forgatja az idő tányérjait, és igyekszik elérni, hogy semmi se pottyanjon le."

A mesés karrier mellett Tünde nőként és anyaként is remekel. Gyermekeik anyanyelvi (esetükben apanyelvi) szinten beszélik a spanyol és az angol nyelvet, de a mátyusföldi gyökerű anya számára fontos volt, hogy a magyar nyelvet is megtanítsa lányaival. A spanyol Ernesto is jól megérti és megérteti magát magyarul. Szülőkként az a céljuk, hogy megtanítsák gyermekeiknek: az érvényesülés legjobb útja, ha rugalmasak vagyunk, ha van mellettünk egy támogató társ, és boldogok vagyunk a munkánkban.

"Egyik legfontosabb feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek: legyenek képesek mindig, minden körülmények között, mindenhol újrakezdeni az életet" – mondja Tünde. "Az egy életen át tartó, stabil munkahelyet elfelejthetjük. Az ember az élete aktív időszakának felét a munkahelyén tölti, muszáj, hogy szeresd, amit csinálsz, hogy boldog lehess."

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/16. számában.)