2022. február 12., 14:06

Szerdán a gútai temetőben búcsúztatják „Lalipapát“, a komáromi régió legmarkánsabb, igazságharcos újságíróját

Tegnap járta be a világhálót a megrázó hír: Morovič Lajos lapkiadó-főszerkesztő, aki a nemzeti-keresztény-konzervatív újságírás egyik utolsó fáklyavivője volt a komáromi régióban, már soha többé nem lépheti át a Dunatáj szerkesztőségének küszöbét...

Szerdán a gútai temetőben búcsúztatják „Lalipapát“, a komáromi régió legmarkánsabb, igazságharcos újságíróját
Médialapozó
Fotó: Facebook
Az élete utolsó napjáig megfontoltan, szívvel-lélekkel tette a dolgát

Egy ideje már félve böngészem a facebookos bejegyzéseket, amelyek között egyre több a gyászjelentés. Olyan markáns személyiségeké is, akikkel még nemrég jópár szót és tartalmas mondatokkal egy kicsit világot is válthattunk. Amikor Lajossal legutoljára összefutottunk az utcán, a szokásos „kézcsókom, puszmusz“ után nagy tisztelettel beszélt a napokban elhunyt Tarics Lőrincz Margitkáról és Szigeti Lászlóról, majd azt is megjegyezte: szükség van a Ma7 médiacsaládunkra ebben a „ballibcsi és ilyen-olyan érdekből függetlenkedő politikusoktól, firkászoktól hemzsegő világban“.

Amikor pedig az egészségi állapotáról érdeklődtem, mosolyogva legyintett: vannak ugyan problémái, de a 70. életév után már minden nap megbecsülendő, nagy ajándék, s addig teszi a dolgát, amíg azt az ereje, egészsége engedi. Az elválásunk előtt pedig csak annyit jegyzett meg: „majd gondolj rám, ha nyolcas parcella...“.

Egyikünk sem hitte, hogy a hozzá közelállóak „Lalipapája“ hamarosan tényleg távozik a sajtótisztesség zászlaja alatt vonuló, égi tollnokok seregébe.

Már fentről vigyáz ránk, arra sarkallva minket, hogy idelenn továbbra is küzdjünk a hamis álhírek és a szintén félrevezető féligazságok, illetve a percemberke hordószónokok ellen, magyar közösségünk érdekében. Ahogy az élete utolsó napjáig ő is megfontoltan, szívvel-lélekkel tette: az igazság bajnokaként, tűrve mindazok becsmérlését, akik számára kényelmetlenné, sőt időnként veszélyessé vált a mindenkori, kendőzetlen szókimondása.

Nem csoda, hogy az örökös harcban halálosan elfáradt a piros-fehér-zöld szíve, s belealudt egy igazabb, szebb világba.

Szerdán a gútai temetőben búcsúztatják „Lalipapát“, a komáromi régió legmarkánsabb, igazságharcos újságíróját
Fotó:  Nagy Miskó Ildikó
Lajos már soha többé nem lépheti át a Dunatáj szerkesztőségének küszöbét

A halála napján megjelenő lapszámban éppen az általunk is nagy szeretettel emlegetett Margitkát és Lacit búcsúztatja a Dunatáj szerkesztősége. Egyebek mellett a regionális média-erőviszonyok egyensúlya érdekében sokan remélik, hogy ha ideig-óráig szünetel is, de nem szűnik meg a Bethlen Gábor Alap által is támogatott, regionális hetilap, illetve annak online változata. Csak lesz méltó utód, aki majd átveszi a fáklyát, mert a lángnak továbbra is mutatnia kell a helyes utat, sőt, a választások közeledtével az eddiginél is nagyobb fénnyel. Lajos is biztos ezt akarná...

Ezentúl semmi sem lesz úgy, mint máskor. Vele lezárult egy megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel teli időszak, közös céljaink elérése érdekében vívott harc. Most egy új fejezet kezdődik, nélküle. Valahogy nem is tudom elképzelni, milyen lesz az, hiszen olyan régtől számíthattam rá.

Emlékszem, a 80-as évek második felében, a Dunatáj szerkesztőjeként leközölte cikkemet, amiben leírtam, hogy Pathon nincs iható víz, a Bős-Nagymaros vízerőmű mellékhatásaként tönkremegy a talaj, nincs gázvezeték, a csatornázás is csak álom. Talán akkor kezdődött az együttműködésünk. Az idők folyamán az igazságért, a magyarságért, a közjóért folytatott harcban sokszor álltunk egymás mellett. Támogatta az Együttélés Politikai Mozgalmat, a Magyar Koalíció Pártját, minden jóra való igyekezetet, de nem tett zsebkendőt a szája elé, ha a közélet visszásságait kellett ostorozni. Helyi politikusként, de magánemberként is nagyon sokat köszönhetek neki“ – írja facebookos bejegyzésében a Pathon élő Szabó Olga jogász, az MKP volt parlamenti képviselője.

Majd megemlíti, hogy a legutóbbi közös ügyük a Gútai Közlegelők kárpótlási eljárásban történt visszaigénylése volt:

„2013-ban az ő kedvéért vállaltam el az érintett személyek jogi képviseletét. Mert megkért rá. Mert bízott bennem. Mert tudta, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy kihozzam az ügyből, amit lehet. Én pedig nem akartam neki csalódást okozni. Ha elakadtam, ha bátorításra volt szükségem, felhívtam őt. Humora, embersége nagyon sokszor átsegített a mélyponton. Talán még el sem hiszem, hogy elaludt. Örökre. Tudtam, hogy beteg, tudtam, hogy ő is halandó, de ha beszéltem vele, mindig mosolyt csalt az arcomra, és úgy éreztem, hogy a vég még messze van. Sajnos, tévedtem. Tudom, sokunknak fog hiányozni. Őszinte, igaz ember volt. Lajos, Isten Veled. Legyen Neked könnyű a föld! Emléked a szívünkben él tovább. Együttérzésem, őszinte részvétem a Családjának!“.

Szerdán a gútai temetőben búcsúztatják „Lalipapát“, a komáromi régió legmarkánsabb, igazságharcos újságíróját
Fotó:  Nagy Miskó Ildikó
A Dunatáj szerkesztősége pár éve már a komáromi (Kis)csapó utca 22. szám alatt működött

Bár az országos sajtóorgánumok sokatmondóan hallgatnak Lajos haláláról, ám pénteken a jóbarátokon, egyes polgári társulásokon kívül a Szövetség MKP platformja is megfogalmazta az iránta érzett nagyrabecsülését, amivel szerkesztőségünk is egyetért:

Egy újabb szomorú hír. Tegnap éjjel elment a komáromi, Duna menti régió egyik legmarkánsabb, éles eszű és éles tollú újságírója, a Dunatáj hetilap főszerkesztője, Morovič Lajos. A nemzeti-keresztény-konzervatív újságírás egyik utolsó fáklyavivője a régióban.

Köszönjük a támogatásodat, kitartásodat és munkabírásodat! Hiányozni fogsz. Hiányozni fog az üde humorod, a józan, tiszta gondolkodásod, a kiváló írásaid és a DUNATÁJ is. Sokunknak. Isten Veled, nyugodj békében!“.

Morovič Lajos 1951. augusztus 31-én született Gútán. A helyi alapiskola és a komáromi magyar gimnázium elvégzése után a tanulmányait Pozsonyban folytatta, tipográfia-szerkesztői szakon szerzett diplomát. Egy ideig népművelőként tevénykedett, majd a Hajós-Lodiar, Dunaj-Duna és végül a Dunatáj lapkiadó- főszerkesztője, 1991 óta pedig a Szlovák Újságírók Szindikátusának a tagja és a kerületi alelnöke is volt. Alkalmakként országos lapokban, így az egykori Hétben, Szabad Földművesben, Új Ifjúságban is publikált. Igazi lokálpatriótaként azonban megmaradt vérbeli régiós újságírónak, pedig a tehetsége alapján az országos médiában is helye lehetett volna. Több szakmai röplap, brosúra műszaki előkészítése-szerkesztése is fűződik a nevéhez. Nagyon szerette a zenét, és kiváló orgonistaként-kántorként a gútai templomban, illetve a városi hivatalban névadókon, esküvőkön orgonált. 2022. február 10-én, életének 71. évében érte a halál. A temetése február 16-án, szerdán 13 órakor lesz a gútai temetőben. Béke poraira, az emlékét megőrizzük!
Szerdán a gútai temetőben búcsúztatják „Lalipapát“, a komáromi régió legmarkánsabb, igazságharcos újságíróját
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.