Szemétügyek a Csallóközben - polgármestereket kérdeztünk
Vásárút, Csallóközcsütörtök és Gelle polgármestereit, Török Gergelyt, Őry Pétert, illetve Iván Lajost faggattam a hulladékgazdálkodás buktatóiról és megoldási lehetőségeiről, illetve arról, hogy milyen módon próbálják orvosolni azt az anyagi hiányt, amit a községek az elmúlt években elszenvedtek.
Korunk egyik kihívása a hulladékgazdálkodás megreformálása, ugyanis mióta a piacgazdaság exponenciális növekedésbe kezdett (ez nagyjából a II. világháború utáni talpraállás idején kezdődött) és a fogyasztói társadalom kialakult, nem igazán törődtek azzal, hogy mi lesz az ennek következtében felhalmozódó hatalmas hulladéktömeggel és a gyárak, ipari üzemek által kibocsátott elképzelhetetlen mennyiségű környezetszennyező anyaggal.
Az intő jelek azonban már a múlt század 80-as éveinek elején jelentkeztek, amikor először találtak kézenfekvő bizonyítékokat az ózonpajzs elvékonyodására. Nem sokkal később az óceánok, tengerek partjaira sodródott műanyag- és szeméthegyek is felbukkantak. A tudósok és a környezetvédők tehát már évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy mindenképpen tennünk kell valamit, mert ha ez így folytatódik, akkor az emberiségnek már csak pár évtizede, maximum egy százada van hátra egy élhető világból.
Sokáig azonban csak a szavak szintjén ment az üzengetés, érdemi változások csupán századunk első évtizedeiben történtek.
A mai napig megoszlanak arról a vélemények, hogy a fenntartható és környezetbarát gazdálkodás érdekében globálisan illetve lokálisan milyen mértékűek és irányúak legyenek a különféle környezetbarát rendelkezések, korlátozások.
Az sem mindegy, hogy ez kinek a feladata, ki állja ennek a költségeit és ezt bírja-e munkaerővel, infrastruktúrával, pénzzel.
Az elmúlt években az Európai Unió, így Szlovákia is szigorú szabályokat vezetett be a hulladékgazdálkodással kapcsolatban. Mennyire terheli meg ez az adott községek önkormányzatát, és a településeknek több feladatuk és nagyobb felelősségük keletkezett-e ezáltal?
Török Gergely: Az állam a szeparáció felé vette az irányt. A szemétdíj törlesztése három részből áll. Fizetünk egy bizonyos összeget a szemétlerakatoknak azért, hogy átveszik a szemetet (ez a tétel rettentően megdrágult az utolsó években), fizetünk a kommunális hulladék elhordásáért, és pár éve létezik egy harmadik tétel, egy tonnánkénti összeg, ami az államnak megy. Ez az összeg annál nagyobb, minél kevésbé szeparál a község. Pár éve olyan is megtörtént, hogy a szemét egységnyi ára az előző évben csupán feleakkora volt, mint a rá következő esztendőben.
Ezt a szeparációs százalékot éves szinten kell kimutatnia a községnek az illetékes szervek felé.
Az EU hulladékgazdálkodással kapcsolatos szigorú követelményei hogyan csapódnak le a hétköznapokban? Kapnak-e segítséget az önkormányzatok az államtól vagy az uniótól?
Őry Péter: Természetesen igen, de ez azért nem ilyen egyértelmű, mert jelen pillanatban a helyi szabályozás a mérvadó a szlovákiai települések számára. A konyhai és a zöldhulladék, továbbá az elektronikai cikkek hulladékainak elszállítását már a községeknek kell megoldaniuk, amelyre külön anyagi forrást nem kapnak.
Iván Lajos: A rendelkezések alapjában véve nem rosszak, bár néha előfordulnak túlkapások. Elméletileg nullszaldósnak kell lennie a hulladékgazdálkodásnak, bár anyagi segítséget nem igazán kapunk, magunknak kell kigazdálkodni a költségeket. Ez egy sok összetevős folyamat, amelyet az utóbbi években meg kellett reformálnunk, mert nagyon eladósította a falut.
Milyen mértékben lehet megfelelni a hulladékgazdálkodás legújabb követelményeinek, kihívásainak?
Őry Péter: Az erre vonatkozó EU-s jogalkotási gyakorlat nagyon bonyolult, végrehajtását az adott állam belső jogszabályai, azaz a nemzeti törvények biztosítják. Többlépcsős folyamatról van szó, amikor a község leszerződik egy hulladékszállítással foglalkozó céggel, de a hulladékgazdálkodás anyagi oldala függ a hulladéktároló áraitól, illetve a környezetvédelmi előírásokat ellenőrző szervezet véleményezésétől is.
Iván Lajos:
Mennyire értik a szelektív hulladékgyűjtés lényegét és betartják-e azt? Sok helyütt ugyanis eltérő módon osztályozzák a hulladékot és ez összezavarhatja az embereket. Éreznek-e hozzáállásbeli különbségeket az egyes korosztályok vonatkozásában? Vagy csak „simán” rendelten (szemetelő) és kötelességtudó (nem szemetelő) emberek léteznek?
Őry Péter: Ahogy tapasztalom, inkább az utóbbi felosztás a reális, azaz vannak a szemetelők és a nem szemetelők.
Iván Lajos: Emberén múlik a dolog, de lassan eljön az idő, amikor a gyerek fogja tanítani a szülőt arra, hogy ezt a szemetet ne dobd el, vagy ne ide tedd, mert az amoda való. Ausztriában ezt már a 90-es években elkezdték, akkor mi még csak ismerkedtünk vele. Úgy gondolom, hogy erre valóban a fiatalok figyelnek jobban oda, de például akik a nyugdíjas klubokban ilyesmiről beszélgetnek, azok rájöttek, hogy ez jó. Sajnos még a mai napig is megtörténik olyasmi, hogy X és Y elkövet „bakikat”, mert ehhez van hozzászokva. Például meg nem nevezett földműves vállalkozó a fát kiviszi a kiszáradt kanálisba, közben kihozhatná díjmentesen az ökoudvarra. Sőt, egyesek még örülnének is annak a fának, sőt, fizetnének is érte, mert jó lenne nekik tüzelőnek. Hiába, akik így szocializálódtak, azok nagyon nehezen állnak rá a környezetbarát életmódra. Nagyon fontosnak tartom ennek a propagálását az oktatásban, de a közéletben is. Ugyan már többet beszélünk róla, de úgy gondolom, hogy még mindig nem eleget.
Török Gergely: Az, hogy különböző községekben eltérő módon szelektálják a hulladékot (például egyes helyeken a műanyag és a fém hulladékot meg a Tetra Pak-dobozokat is egy helyre gyűjtik, máshol azonban nem), az a szolgáltatótól illetve a feldolgozó cégtől függ. Jó lenne itt is egységes módszert kialakítani, mert ez bizony összezavarhatja a lakosokat.
Olvasgatva Egyházgelle község Facebook-oldalát, látom, nagyon komolyan veszik településük tisztaságát. Pár éve nem egyszer bukkantam olyan bejegyzésre, amikor szinte detektívmunkával „üldözték” a tetteseket. Példa lehet ez más falvaknak is. A laikus számára két kérdés merülhet fel ezzel kapcsolatban: A hatékony fellépés a záloga annak, hogy még csírájában elfojtsuk az ezzel kapcsolatos kihágásokat, avagy annyira rossz a helyzet, hogy már csak az elrettentés segít?
Iván Lajos: Talán nem nevezném elrettentésnek, hanem inkább azért fontos ez, hogy okuljanak belőle az elkövetők, bár gyakran szinte „háborút” kellett folytatnunk a lakosság egy részével. Egyfajta tanítási célzattal állunk hozzá a dolgokhoz, a rendőrséghez csak a legvégső esetben fordulunk. Hallottam már olyat, hogy „szemétkirálynak”, „szemétbárónak” is neveztek páran emiatt. Az egyik eset során, amikor kaptam a „forró drótot”, kimentünk a helyszínre, ahová illegálisan kiürítették a hulladékot. Hát mit találtunk ott? Postai küldeményeket, amelyek címzése egyértelműen a tettesre utalt.
Nézzék meg az emberek, milyen szép helyen lakunk, hajoljanak le egy szál virágért, és gondolkozzanak el, hogy mi lenne akkor, ha mindenki ide hordaná a saját hulladékát. Szomorú, hogy nemcsak a betelepülteknek, de a tősgyökereseknek is magyarázni kell ezt. A régi rendszer rossz szokásai visszaköszönnek, amit nagyon nehéz kiirtani. A polgármesternek komolyan oda kell figyelni ezekre a dolgokra, mert sokba kerül ez a falunak, és csalások is előfordulhatnak. Szövegelni mindenki tud, de tetteknek kell történniük, máskülönben egyre több lesz a hulladék, naprakésznek kell lennünk, mert lemaradunk. A hulladék osztályozásával nagyon sok pénzt meg lehet spórolni, még annak ellenére is, hogy a szolgáltatás drágul. Lomtalanítást már jó ideje nem tartunk, ugyanis ráfizetés a falunak. Ha valaki nem tudja kiszállítani a hulladékot az ökoudvarra, annak kivisszük ingyen. Ez a zöldhulladékra is vonatkozik. Szemlátomást tisztul a határ, és emiatt tényleg megéri, hiszen élhetőbb lesz a környezetünk.
Milyen formában valósul meg a községben a hulladék elszállítása, illetve hogyan fizetnek érte a lakosok?
Török Gergely: Tavaly a közbeszerzési eljárást követően szolgáltatót váltottunk és új kukákat biztosítottunk a lakosaink részére. Erre azért volt szükség, mert csak az ilyen típusú kukákat tudja csippel ellátni a cég, de természetesen a régi kukákról sem feledkeztünk meg, nem szeretnénk, ha emiatt felesleges hulladékká válnának. A jövőben lakosaink azokba szelektálhatják a papírhulladékot (a többit pedig a megszokott módon és formában szállítják el).
Ez a rendszer idén még tesztelés alatt lesz (februártól már csak az új, csippel ellátott kukák tartalmát szállítja el a szolgáltató), de jövőre már „élesben” szeretnénk alkalmazni. A jelenlegi éves hulladék illetéke 32 euró fejenként, 70 év felett pedig 28.
Őry Péter: Mivel nekünk négy évre szóló szerződésünk van a szolgáltatóval, így nem kellett helyi adót emelnünk. A szerződésben ugyanis lefektettük, hogy az árak nem változhatnak, ez a tervezésünk stabilitását is biztosítja. Községünkben egy újrahasznosítással foglalkozó cég tevékenykedik, így a szelektálási arány településünkön 81%-os, ami egy kiváló mutató. Ha nem számítjuk bele a cég tevékenységét, és csak a község polgáraira vetítjük ki ezt az arányt, akkor nagyjából 40%-ot kapunk, ami más településekkel összehasonlítva még mindig egy nagyon jó érték. Fontos a szelekció, mert el kell mondanom, hogy az állami illetéket a szemét lerakásáért a szelekció mértéke szerint szabják meg.
Mivel azonban a pályázat célirányos, így nem kell emelnem a lakossági díjakat. Ez a támogatás, lefordítva számokra, tavaly 29 ezert eurót jelentett.
Iván Lajos: Szerencsére eddig nekünk sem kellett árakat emelnünk, mert mi is több évre szóló fix szerződést kötöttünk a szolgáltatóval, de idén a biohulladékok miatt az illeték némileg emelkedett. Mi is idén teszteljük a csippel ellátott kukákat, de még nem döntöttük el, hogy ürítés vagy tömeg után fogjuk-e beszedni az illetéket. A személyi illetékről azonban már átálltunk a kukailletékre, ugyanis 2018-ban, amikor a hivatal élére kerültem, személyre szabottan csupán 15 euró volt a hulladék éves illetéke, ami miatt a községnek hatalmas ráfizetése volt, nagyjából, 30-40 ezer euró. Sajnos 100%-ot kellett emelnünk, és sok problémánk volt ebből, mert az emberek nem igazán értették, hogy miért kellett ilyen drasztikus lépéseket végrehajtanunk, holott csupán az előző vezetés hiányosságait illetve nemtörődömségét orvosoltuk. Éveken át a saját fészkünkbe piszkítottunk és ez már iszonyúan nézett ki.
Be is pereltek bennünket, mondhatni „háború” volt, de az ügyészségi eljárásból jól jöttünk ki. Ha nem teszem meg ezt a lépést, akkor tönkrementünk volna. Nem voltam megelégedve a régi vállalattal, mivel nem szelektáltak megfelelően, és átláthatatlan volt a munkájuk, az egész káoszba fulladt. Mióta céget váltottunk, a faluban külön gyűjtik a papírt, a műanyagot és a kommunális hulladékot. A vasat nemcsak elviszik, hanem meg is vásárolják. Egy teljesen más világ lett, külön gyűjtünk mindent.
A polgármesterekkel legközelebb az energiaárakról és a körülötte kialakult kihívásokról beszélgetünk.
