Szembenézünk-e saját függőségeinkkel? Zacher Gábor Ipolyságon adott elő

„Vajon merünk-e tükörbe nézni? Merünk-e szembenézni saját magunkkal, saját függőségeinkkel?” – ezekkel a kérdésekkel indított Zacher Gábor, hangsúlyozva, hogy lehet ugyan függőségi szenvedély nélkül élni, csak nem érdemes. Márpedig mindenkinek van valamilyen függősége; ugyanis attól, hogy valaki nem fogyaszt alkoholt, nem dohányzik vagy nem iszik kávét, még ugyanúgy lehet függő, csak egy kicsit másféle jellegű függőségei vannak.

– fogalmazta meg a toxikológus, majd hozzátette: „Ha a Hévízi-tó 96 százalékos alkoholból lenne, Magyarország ezt évente háromszor kiinná.”

A címzetes egyetemi docens nem csupán statisztikai adatokkal alátámasztott kutatási eredményekről számolt be, hanem saját életéből, pályája során összegyűjtött tapasztalataiból is átadott néhányat a hallgatóságnak. Az orvos elmondása szerint

amennyiben egy családban megfelelő minőségű kommunikáció alakul ki, akkor a gyermek képes lesz nemet mondani egy-egy olyan szituációban, amikor a drogokkal kapcsolatba kerülhet.

Fotó:  Kaszmán Zoltán

– hangzott el.

Az előadás résztvevői nem csupán a kémiai szerek által kiváltott szenvedélybetegségekről, a koffein- és a gyógyszerfüggőségről, az altató- és a nyugtatófüggőségről, az orrcseppfüggőségről hallhattak, hanem a másfél órás előadás során szó esett a viselkedési addikciók hátteréről, a munkaalkoholizmusról, a sorozatfüggőségről, a mobiltelefon-függőségről és természetesen a fiatal nemzedéket leginkább érintő közösségi média szerepéről:

Megállapítható, hogy nem egyszerű feladat megtalálni a határt a tolerálható és a kóros között. S hogy ez mégis hogyan sikerülhet? Zacher Gábor szerint a tanulható kontroll mechanizmus és az így kialakított keretrendszer mellett elengedhetetlenül fontos a szociális minta is. Időnként tehát hódolhatunk egy-egy szenvedélyünknek, de önkontrollt kell gyakorolnunk, és tudatosan figyelnünk kell arra is, hogy ne lépjünk át bizonyos határokat.