Százak emlékeztek fáklyákkal vonulva Somorján
Ökumenikus istentisztelettel kezdődött az aradi vértanúk emléknapjának somorjai rendezvénye. A főhajtás szellemiségét jól mutatja, hogy a hagyományosan magyar református és a katolikus közösség vezetői mellett a többségében szlovákok alkotta evangélikus gyülekezet lelkésze is köszöntötte a híveket, s emlékezett meg a magyar nemzet mártírjairól.
Myjavec Pál plébános beszédében elmondta, az aradi mártírokat Krisztusban való hitük kötötte össze. Példájuk örök a kétkedők számára, s erőt ad a kishitűséggel szemben. A plébános Máté evangéliumából idézve hívta fel a megemlékezők figyelmét: „Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ,,menj innen oda’’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”
Az istentisztelet végeztével a református templomból fáklyákkal vonultak át a megemlékezők a város főterére, felemelő, erőt és méltóságot sugárzó látványt nyújtva.
Itt György András lelkész beszédét egy személyes élménnyel indította. Egyszer egy szlovák szülőt hallott, amint épp a gyermekét fegyelmezi: „adok neked egy világost”. Hogyan lett a szlovák nyelvben a pofonból „világos”?
Ennek eredete a forradalom leverése utáni megtorlásokig vezethető vissza, talán az eredeti német mondat úgy hangozhatott, „adok én neked világost emlegetni”. Így társult a két fogalom: a pofon és a világos, s lett a szinonimája az elnyomásnak, a megalázottságnak. A hatalom példát statuált.
1849 óta sok pofon csattant el a magyarságon.
170 év alatt szinte hagyománnyá vált a magyarokat nyilvánosan megszégyeníteni, de Isten az elnyomottak gyámja és gyógyítója, hozzá kell fordulunk – hangsúlyozta a lelkész úr.
A méltóságteljes megemlékezést a Himnusz közös eléneklése zárta.
