Smidt Tamásra emlékezünk
2026. november 6-án, 52. születésnapja előtt egy nappal hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után elhunyt Smidt Tamás, szőgyéni műépítész.
Smidt Tamásra emlékezve érdemes egy képzeletbeli sétát tenni a Felvidéken: Szőgyénben megállni az általa tervezett bérházak és kápolna előtt, Karván felkeresni a téglakápolnát, felsétálni a kilátótoronyba, majd végigjárni a főteret. Muzslán a ravatalozó, Ipolyságon a Jégmadár Konferenciaközpont, Párkányban a Vadaš fürdő épületei idézik fel munkásságát, Gombaszögön pedig a felújított Andrássy-kúria őrzi alkotói szemléletét. Építészeti örökségével lépten-nyomon találkozhatunk: a Felvidék számos településén hagyta ott keze nyomát, épületei mára a táj és az ott élők mindennapjainak részévé váltak.
Smidt Tamás szakmai pályafutása során különösen sokat foglalkozott a dél-szlovákiai települések épített örökségével, a hagyományos építészeti formák megőrzésével és újraértelmezésével. Azt vallotta, hogy az épületeknek illeszkedniük kell a környezetükhöz, figyelembe véve a hely történetét, arányait és az ott élők mindennapjait.
Az építészet iránti érdeklődése gyermekkorában kezdődött. Édesapja az építőiparban dolgozott, Tamás pedig gyakran elkísérte az építkezésekre. Együtt mértek ki alapokat, kemencéket építettek, otthon pedig apja könyveiből házak homlokzatait rajzolta. Később az ógyallai építőipari középiskolában, majd a Pozsonyi Műszaki Egyetem építészeti karán tanult. Pécsett Dévényi Sándor, Esztergomban Kund Ferenc mellett dolgozott, Budapesten Karácsony Tamás műhelyében szerzett tapasztalatot. 2000-ben diplomázott, egy évvel később már Szőgyénben tevékenykedett önálló tervezőként. Az ATELIER SMIDT építészirodát 2005-ben alapította meg.
Munkáiban visszatérő elem volt a tégla, a fa és a természetes anyagok használata. Kedvelte az egyszerű, világos szerkezeteket, a hagyományos épületek arányait, a környezetükhöz alkalmazkodó formákat. Különösen közel állt hozzá a román kori és az Árpád-kori templomépítészet.
Ezek hatása a karvai Lourdes-i kápolnán is megfigyelhető, amely egyik legszemélyesebb alkotása volt. A 2011 és 2014 között épült kápolnához környékbeli bontásokból származó téglákat használtak fel. Az építőanyagot helybeliek tisztították meg, a munkálatokba pedig édesapja és bátyja is bekapcsolódott. A kápolna méreteiben szerény, megjelenésében visszafogott épület, amely éppen egyszerűségével válik karakteressé. Karván a kilátótorony és a közterek alakításában is szerepet vállalt, valamint a katolikus templom és templomkert helyreállításán is dolgozott.
Szőgyénben több munkája is őrzi építészeti szemléletét. Közülük kiemelkednek a 2009 és 2013 között megvalósult önkormányzati bérlakások. A kilenclakásos bérházprojekt második üteme 2014-ben első helyezést ért el a szlovák építésügyi minisztérium országos versenyén, a takarékosan kialakított lakóépületek kategóriájában. A bírálók az épületek településképbe illeszkedését, az átgondolt közösségi tereket és a harmonikus megjelenést értékelték. Korábban a szőgyéni templomkert és a központ alakításával is foglalkozott.
Párkányban a Vadaš termálfürdő több fejlesztése kapcsolódik a nevéhez. Faházak, vendégházak, wellnessépület és további turisztikai létesítmények tervezésében vett részt. A városban a Welya udvarház és az Eliot Panzió is szerepel munkáinak jegyzékében. A fürdő fejlesztésére kiírt 2007-es országos tervpályázaton Szabó Tiborral közösen első helyezést szerzett.
Külön fejezetet alkottak munkásságában a műemlékek. Részt vett a muzslai katolikus templom felújításában, Komáromban a Molnár-ház, Gombaszögön az Andrássy-kúria helyreállításában. Utóbbi 2024-ben elnyerte a Fénix műemlékvédelmi verseny közönségdíját. Tervezési munkái között szerepelt a zselízi Esterházy-kastély, a barsbaracskai Kelecsényi-kastély és az ipolysági premontrei épületegyüttes is. E munkáiban a történelmi épületek értékeinek megőrzését és korszerű hasznosításuk lehetőségeit kereste.
Építészként sokat foglalkoztatta a felvidéki falvak átalakulása. Több interjúban is kritikusan beszélt a hagyományos utcaképek eltűnéséről, a környezetüktől idegen katalógusházakról és a településképi szabályozás hiányosságairól. Szőgyén építészeti örökségének megőrzését már pályája korai szakaszában szorgalmazta. Egy 2007-es helyi írásban a régi házak, pincék, közösségi épületek és a falu jellegzetes arculatának értékeire hívta fel a figyelmet. A település jövőjéről alkotott elképzeléseit következetesen képviselte, időnként a megvalósult fejlesztések hiányosságaira is rámutatva.
Bár a számítógépes tervezés mindennapjainak része volt, a szabadkézi rajzolás különösen közel állt hozzá. A vázlatok, az első ceruza- vagy filctollvonások az alkotói folyamat meghatározó részei maradtak.
Ezekből a rajzokból, tervekből és épületmodellekből is láthatott válogatást a közönség a 2024 novemberében, ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett komáromi jubileumi kiállításon. A Smidt Tamás 25/50 című tárlat egy negyedszázados építészeti pályát tekintett át, amelyben családi házak, középületek, szakrális alkotások, műemléki helyreállítások és közösségi terek egyaránt helyet kaptak.
Smidt Tamás életművének különös értéke a helyi kötődésében rejlik. A Felvidék épített örökségéből merített, és ugyanennek a vidéknek adott vissza valamit a munkáival. Egy régi falusi ház arányaiból, egy templom egyszerű szerkezetéből vagy éppen egy újrahasznosított téglából olyan kortárs építészeti megoldásokat keresett, amelyek hosszú távon is otthonosan hatnak.
Ötvenegy évesen lezárult egy alkotói pálya, amelynek még számos terve várhatott megvalósításra. A már elkészült épületek azonban tovább élnek saját környezetükben. Használják őket, átalakulnak, idővel maguk is a települések történetének részévé válnak. Talán ebben rejlik az építészek egyik legkülönösebb öröksége: az általuk tervezett terekben az élet a tervező távozása után is a megszokott rendjében halad tovább. Smidt Tamás épületei kulturális örökségünk és egyben az emlékezetünk részei is.
Isten nyugosztalja!
