Rendszerességre törekvő Bolhapiac Kistárkányban - KÉPEKKEL
Kistárkányban az Aranka panzió udvarán sorrendben a harmadik bolhapiacot rendezték a hétvégén. A tudatosan hagyományra törekvő kezdeményezésből az első még a járványt megelőző ősszel volt. A nehéz korszakot magunk után tudva, a rendezvényt idén májusban hírdette meg a panzió tulajdonosa, Kondás Aranka.
A rendszeres visszajárók, már az elsőről hallva úgy reagáltak: végre valaki, akinek eszébe jutott, hogy ilyesmi is legyen a környéken, éppen ideje volt! Ung-vidékiek, bodrogköziek is voltak, vegyesen, legyen szó akár portékát kínálóról, akár éppen arra vadászó betérőről - mondta Kondás Aranka.
Négy keréken vagy éppen kettőn, netán gyalog, ki így, ki úgy jött. Sokaknak feltűnt és díjazták is a kapun lévő, kézzel készült plakátot, amin épp csak a délelőtti kezdés időpontját tartották be, mondván, ha kincsekre akar vadászni, ott kell lennie 10 órára. A feltüntetett két órai zárásnak nem volt jelentősége, nehéz volt megválni a hely szellemétől. Voltak, akik többször távozásra száták magukat, majd vissza-visszajöttek... Mint mondták, valami mágnes húzta őket.
A tágas, vidám panzió-udvaron mindenki a neki legszimpatikusabb szegletben talált magának helyet. A betérő a mások feleslegessé vált dolgai között elsőként botlott egy futópadba.
Egyre több férfi érez rá a bolhapiac bájára. Ahhoz képest, hogy az elsőn szinte kizárólag hölgyek fordultak meg, az ideieken az ellenkező nem száma szépen gyarapszik.
A fiatal hölgy "csokorba kötöttt" kötött kötőtűi között épp egy kiválasztottnak a párját keresik. Egy valaki már nem köt, más meg épp most fogja elkezdeni. Egy olyan kötőtűvel, aminek saját története van, eleve gyorsabban halad majd a munka és szebb is lesz a végeredmény, mint egy sima, boltban vásárolttal.
Akár ilyen vidám, saját kezűleg horgolt, szeretett, de idővel mégis megunt horgolt nyári táskát is hazavihetett a bámészkodó, közvetlenül az alkotójából becserkészve....
...de akár ilyen egyedi kötényt, illetve ünnepi, szalonban varrt, egyszer viselt, kézjegyes férfi viseletet is.
Akadtak igazi csacskaságok is. Valakinek megunt, felesleges dolgok, amik másnak újdonság, érdekesség számba mennek.
Nem csak én szemezgettem hosszasan ezzel a kemence háta mögötti csinos kis polccal, de hiába. Ez bizony, sajnos a panzió udvarának része, ezt semmi pénzért nem adta volna Aranka.
Ki tudja, hátha valaki egy következő bolhapiacra a kamrája mélyérőel ehhez hasonló ereklyékkel is előrukkol. Úgy legyen!
Kicsit lógott az egyik ajtaja ennek a kis ékszeres szekrénynek, épp annak szögét igaztja a gazdája. Ettől függetlenül, nem csoda, hogy megtetszett valakinek és azzal vitte haza, hogy az neki nem jelent problémát, megjavítja. Már látta is lelki szeme előtt, hogyan ad új arcot a vásárfiának, hogyan is alaktja át azt.
Nen kellett sokáig új gazdájára várnia sem a teknőnek, sem társainak. Mosni ugyan nem fognak benne, de disznóölésre kiválóan megfelel.
A fák árnyékában, az egynapos, alkalmi butikban is jó dolgokra lehetett vadászni.
Akadt ott márkás, egyszer sem hordott, amerikai barátnőtől kapott kézzel készült bőrtopán is, ami próbálás híján nem passzolt a megajándékozottnak, de másnak attól még igen, hiszen itt meg lehetett próbálni.
Volt,aki megörült egy ilyen ízléses, gyermekbarát kiságy köré való falvédőnek is.
Sikerült elkapnom a fiatalember arcán az öröm pillanatát. Madarat lehetett volna vele fogatni, annyira boldog volt, hogy végre talált egy olyan kézi köszörűt, amilyet egyszer 25 évvel ezelőtt látott és azóta is keresett. Pont az ilyen és ehhez hasonló pillanatokért is érdemes lesz megjegyezni, hogy bizony a kistárkányi bolhapiac bár rögös, de jó úton halad az egyelőre még nem is létező Kultikus Hely címének elnyerése felé.
Kiváncsiskodtam kicsit és megtudtam, hogyan is működik egy ilyen szerkentyű, mert érdekelt. Eleve imádom és csodálom a fizikai törvényszerűségek elvét lapul vevő, manuális meghajtású gépeket.
Ez a szerszám új volt számomra, hiába nőttem fel egy ezermester apa lányaként, még a múlt század ulolsó harmadában, ilyennel a garázsunkban nem találkoztam. A fiatalember is amondó volt, elnézve a jelen helyzetet, az energiaválságot, nem zárja ki, hogy a rendbetételét követően ezen fog dolgozni, ha a villany ára az egekbe szökik...
Ennél az asztalnál sok érdekesség összegyűlt, igazi ócskapiaci ereklyék. Akadt,aki csak nézelődött, nem látva fantáziát a lehetőségben....
...de bizony akadt élelmes portyázó is. Miután beazonosította, hogy ezek az akármik bizony míves csipkeverő szálfelvető orsók, mondta is, hogy azokat egyben kell elvinni. Ő maga hiába nem vert csipkét, ismert olyat, akit érdekelt a technika, feltételezte, hogy örömet szerez majd neki és iziben el is vitte az egész csokorral. Biztos jó helyre kerülnek. Csak titkon remélem, hogy majd egy leendő Szakköröshöz...
Nemcsak a mérlegek kapcsán nosztalgiáztak a középkorúak, akik még a gzakorlatban is megélték bájukat, napi használat közben. A sámfákból sem maradt a nap végére egy pár sem...
Az úr előbb megcsodálta a míves cigarettatartókat, elbeszélgetett a gömöri tulajjal...
...mígnem jobban szemügyre vette az egy szinttel lejjebb lévő dolgokat is...és akkor!!!!????... ebbe a míves mérlegbe egy szempillantás alatt beleszeretett...
... s már nyitotta is a tárcáját, vitte is, boldogan, hiányzó tányérjai ellenére is.
Rossz pillanatban kaptam lencsevégre Marika nénit, mert akkor éppen nem tolakodtak az asztalánál, megéheztek és már a krumplilángosukért álltak sorba.
De tanúsíthatom, hogy a régi kézi hímzett szépségei között sok hölgy talált magának vagy éppen másnak új abroszt, kisterítőt, egyebet.
A retro stílus kedvelői most is találtak maguknak érdekességeket.
A legvégén pedig mutatom a betefő falatról és a jó hangulatról gondoskodó, a háziasszonynak segédkező kis csapatot. A szérózsa 3 irányából, Ágcsernyőből, Bacskából és Örösből jöttek, ahogy máskor is, hogy a finom bodrogközi krumplilángost megsüssék a kemence melegén. Egy kilónyi megfőtt krumpliból való tészta 60 lángosra volt elég...
Mozogtak itt a szorgos kezek, kalákában, ritmusban. A krumplit megtörték, a kemencét is etették...
...gyúrtak, gyúrtak, még ám kétszer. Nem volt elég egy adag. akár édesen, akár sósan, minkenkinek ízlettek a friss, vidéri romantikával ízesített krumplilángos.
A kis cipókból a cseresznyefából, kézzel faragott, 100 éves, családi nyujtófával nyújtották a lepényeket...
...amik szép sorjában meg is sültek.
A háziasszony, Kondás Aranka pedig kávét, teát kínált.
Aranka, már most várjuk a következő bolhapiacod!