Rendhagyó tanévkezdés és érettségi Losoncon 1919-ben
A losonci református egyház a 17. századtól folyamatosan fenntartott gimnáziumát 1869-ben szerződéssel átadta a magyar államnak, amely 1882-ben új, ma is álló épületet emelt a „A nemzeti művelődésnek”. A losonci Magyar Királyi Állami Főgimnázium 1919 elejéig működött.
Az I. világháború utáni rendkívüli állapotok közepette egy rövid időre újraéledt a felekezeti gimnázium. Miután a csehek 1919 januárjában elfoglalták Losoncot, Sörös Béla lelkész az 1869-es szerződés feltételeinek megszűntére hivatkozva bíróságilag érvényesítette az egyház jogát a gimnáziumra, az épületet és a berendezését a losonci református egyház használatába visszavette, felkérve a tanári kart az oktatás folytatására.
A helyi lap szerint „A főgimnázium épületét és egész berendezését szombaton vette át a református egyház bírói segédlettel a magyar kormánnyal kötött adásvételi szerződése alapján. Az eljárásnál jelen voltak Konss József igazgató, Sörös Béla lelkész, dr. Szilassy Béla egyházfelügyelő, Dianovszky Vilmos bíró és mások. Az egyház a birtokbavétel után bezáratta az intézetet és a kulcsokat elvitte. Most már csak az a kérdés, hogy a megszűnt állami gimnázium helyébe lépett református főgimnázium mikor kezdheti meg áldásos működését?”
Dokumentumértékű ezzel kapcsolatban Sörös levele a városparancsnokhoz
A levélnek az lett az eredménye, hogy Bazovsky zsupán hivatalát végül a polgári leányiskola épületében helyezték el. Ami a tanítást illeti, Scherer Lajos gimnáziumi tanár (1874–1957) cserkészparancsnok, publicista szerint „a forradalmak, a fűtőanyag hiánya és a cseh megszállás miatt sokáig szünetelt”. Az 1918/19-es tanévet a rendkívüli körülményekre való tekintettel már tavasszal befejezték.
Április 26-án a losonci, immár református főgimnáziumban 34 tanuló tett érettségi vizsgát: 27 rendes, 6 magántanuló (ebből két leány), továbbá egy javítóvizsgázó. A statisztikai kimutatáson Konss József igazgató aláírása mellett két pecsét lenyomata látható, az állami főgimnáziumé és a református egyházé.
A losonci református gimnázium története első, egyben utolsó érettségi vizsgája volt ez.
Az újjáélesztett felekezeti gimnázium nem bizonyult hosszú életűnek. A Tanácsköztársaság bukása után ismét színre lépő csehszlovák hatóság érvénytelenítette a visszavételt. Szeptember végén megnyílt Losoncon a Csehszlovák Állami Reform Reálgimnázium, „csehszlovák” és magyar tanítási nyelvű párhuzamos osztályokkal, egy magyarul nem tudó cseh tanár, Jan Chvojka igazgatása alatt.
A nagy múltú épületben egy teljesen új tanintézet jött létre, amely azonban magyar, nemzetiségi és kisebbségi szempontból ismét országos, legalábbis szlovenszkói jelentőségre tett szert. A kényszerhelyzetben születő csehszlovákiai magyar irodalom, publicisztika, művészet, egyszóval a szellemi élet minden ága kapcsolódik valamilyen módon a ’20-as, ’30-as évek losonci gimnáziumához, annak magyar tanáraihoz és diákjaihoz.
Scherer tanár úr így emlékezett az iskolával kapcsolatos eseményekre, a rendkívüli tanévkezdésre: „1919. szept. 10-én beidéztek a polgári leányiskolába, a zsupáni hivatalba. Itt Dr. Bazovszky Lajos zsupán és Dr Hattala István szlovák főigazgató fogadta a tanári kart. Bazovszky hízelgő és csábító beszéde után Hattala kijelentette, hogy a magyar gimnázium újból meg fog nyílni. Jobb fizetést kapunk. A magyar lesz a hivatalos nyelvünk, de csehszlovákul meg kell tanulni. Politizálni tilos. Csak kultúrát szabad hirdetni. Aki a tanárok közül maradni akar, adja be tanári okiratait. Aki ezeket két héten belül vissza nem kapja, át van véve csehszlovák szolgálatba, de meg kell szereznie a csszl. állampolgárságot. A tanítás szept. 28-án megkezdődött. Valamennyi tanár „szerződéses” viszonyban levő tanár lett. (…) A tanítás igen nehéz volt. Nem volt magyar tankönyv, a diákok jegyzetekből tanultak. A bizonyítványokat az első két évben szlovákul kellett kiállítani. Aztán felszólítást kaptunk, hogy aki magyar tankönyvet óhajt szerkeszteni, jelentkezzék. Gedő Miksa számtan, Scherer Lajos német tankönyvírásra jelentkezett. Megírtam az I.–VIII. osztályok részére hat német tankönyvet és a VI. osztály számára egy Költészettant. Valamennyi könyvemet beható hivatalos bírálaton engedélyezték, és használták a nyolc magyar tanítási nyelvű gimnáziumban 1938. nov. 10-éig, a Felvidék visszacsatolásáig.”
Az 1938-ban újraalakult losonci Magyar Királyi Főgimnázium felvette a város jeles szülötte, Kármán József nevét. Az 1944. decemberi bombázás, majd Losonc januári ostroma után a gimnázium bombasérüléstől mentes épületrészeiben február 5-én a szovjet katonai parancsnokság jóváhagyásával folytatódott a félbeszakadt tanév.
Az 1944 szeptemberében tanulmányait megkezdő 489 tanuló közül 189 maradt.
A tanítás néhány helyben maradt tanár, lelkész és önként vállalkozó, vagy nyugdíjas pedagógus segítségével üggyel-bajjal megindult, de csak 10 héten át folyhatott. A csehszlovák közigazgatás megkezdte az etnikai tisztogatást. Először a Losoncra települteket – köztük Sipos Lajos igazgatót és Olbrich László tanárt – űzték el Magyarországra, de aztán sorra került a 70 éves Scherer tanár úr is. Életbe léptek az őslakos magyarság jogait korlátozó intézkedések: a magyar iskolák bezárása, a szlovák államnyelv kötelező használata a hivatalokban, a boltokban, a nyilvános magyar beszéd betiltása. Az 1945 júliusában a losonci gimnáziumban, immár szlovák nyelven érettségizett 22 tanuló közül 8-an voltak, akik még a magyar gimnázium nyolcadik osztályában, 1944 szeptemberében kezdték meg a tanulmányaikat.
A történet végére kívánkozik, hogy a régi gimnázium épületében 1963 óta működő magyar tannyelvű alapiskola 2001-ben felvette Kármán József nevét. Azóta az előcsarnok emléktábláján olvasható egy idézet a felvilágosodás kori írótól:
