Rencés Kovács Julianna mesevilága

Rencés Kovács Julianna iparművész, akinek neve sokak számára ismerősen cseng a Mátyusföldön, kislányok, kisfiúk és gyermeklelkű felnőttek álmait varázsolja bele mindegyik alkotásába. Divatmárkájának, a Love Colorsnak a híre már az Egyesült Államokig is eljutott. A háromgyermekes édesanya által tervezett, minőségükben és kivitelezésükben egyedi játékok és gyermekszoba-kiegészítők lágy eleganciát és luxust sugároznak. A fiatal vállalkozónak ráadásul nemcsak a divathoz és a tervezéshez van kitűnő érzéke, hanem mint mondja, a marketing terén is jó szimattal rendelkezik.

Állítását bizonyítják a polcokon sorakozó, divatos ruhácskákba bújtatott, elbűvölő unikornis babák. Erre a nem múló divathullámra, az egyszarvúak iránti rajongó gyermeki szeretetre Julianna már évekkel ezelőtt ráérzett, saját tervezésű és kivitelezésű unikornisait azóta sem próbálta meg senki utánozni. A figura ma már szinte a Love Colors márka védjegyévé vált. Az idén nagy meglepetéssel készül előrukkolni a tervező: az unikornis bábuknak tervezett ruhatárat már gyermekméretben is elkezdték gyártani, így a kislányok és kedvenc játékaik együtt divatozhatnak. 

"Anyai nagymamámtól tanultam meg varrni, aki varrónő volt" – árulja el Julianna. – "Gyermekként mindig ott sündörögtem körülötte. A családunk nőtagjai hobbiszinten foglalkoztak varrással, ez az elfoglaltság a mindennapi életünk része volt. Az első komoly varrógépemet gimnazista koromban kaptam. Már akkor tudtam, hogy anyagokkal, textíliával szeretnék foglalkozni, de nagyon érdekelt a divattervezés is. A rajz is közel áll hozzám, apai nagymamám festőművész, a családban tehát minden ágon bennünk van a művészi vonal."

Julianna később a csehországi Liberecben végzett egyetemet textilművész szakon, majd három évig Csehországban dolgozott ékszertervezőként. Első gyermekük születésekor tértek haza a Felvidékre. A Vágkirályfán élő családban ma már három fiúgyermeket nevelnek. Julianna műhelye időközben kinőtte a családi házat, így a tervezői céget és a varrodát Galántára költöztette egy üzlethelyiségbe, ahol két varrónőt is alkalmazott.

"Az első gyermekünk születésekor úgy döntöttem, abbahagyom a kreatív életvonalat, mert tökéletes anya szerettem volna lenni. A harmadik kisfiú születése után azonban már nagyon üresnek éreztem magam, ezért újra elővettem a varrógépet. Ennek hat éve. Kezdetben csak magunknak, a legközelebbi barátaimnak varrtam. Az online marketing akkoriban még teljesen másképp működött. Hirtelen azt vettem észre, hogy rengeteg idegen ember jelentkezik és érdeklődik a munkásságom iránt."

A tervező célközönsége a középosztály, ugyanakkor termékei a luxuskategóriába tartoznak. Elmondása szerint ma az országban leginkább Pozsony és annak vonzáskörzete számít a legjobb felvevőpiacnak a kézművesek számára, az online piacterek algoritmusainak utóbbi években megjelent változásai miatt külföldön már nehezebbé vált az internetes értékesítés. A fiatal vállalkozó kezdetben még három (magyar, szlovák, angol) nyelven szólította meg a célközönségét a közösségi hálón, napjainkban azonban már ott is komoly összegeket kellene fizetni a célzatos reklámért, amely még akkor sem működne pörgősen. Saját weboldalán jelenleg szlovák és angol elérhetőség van, a közeljövőben tervezik beállítani a magyar nyelvű lapfelületet is. Julianna elmondja, számára is érdekes az a statisztika, hogy vásárlóinak és követőinek nagy része szlovák anyanyelvű, Pozsony vagy Nagyszombat régióiból kerül ki.

Sokan túl drágának tartják a termékeit, és kezdetben próbálták is pszichikai nyomás alá venni, hogy dolgozzon jelentősen olcsóbban. Mára azonban kialakult az a vásárlói kör, amelyben elismerik, keresik és megfizethetőnek tartják az egyedi módon elkészített kiegészítőit és játékait. Ő ennek ellenére úgy érzi, csak kézművességből Szlovákiában középosztályszinten nem lehetne megélni a családi háttértámogatás nélkül. Hozzáteszi, mind az alkotónak, mind a vásárlónak tudatosítania kell, hogy az egyedi kézműves termék luxuscikknek számít.

"Hogy ilyen szintre jutottam, az tudatos munka eredménye. Míg otthon, a babaszobában varrtam, tudtam, hogy a dolog veszteséges. Igazából csak azt láttam, hogy éjszakánként dolgozom, idegen gyerekek álmait váltom valóra, a sajátjaimra pedig nem marad idő. Akkor választottam szét a céget az otthontól. A kis kézműves-vállalkozás semmiben sem különbözik egy nagyvállalattól, ugyanúgy meg kell harcolnom mindenért. Keményen kell dolgoznunk, és tudatosan kommunikálni a vásárlókkal, hogy megérje ezt csinálni."

Rencés Kovács Julianna tündérországában főleg a lányos színek és termékek dominálnak. Ez azért is érdekes, mert mindhárom gyermeke fiú.

"Szerintem én ezeket a dolgokat magamnak varrom – mondja nevetve. – Varrtam a gyerkőcöknek kis takarókat, patchwork (foltvarrás, foltmunka) termékeket is, de ma már másra van igény. Egyszarvú babát három évvel ezelőtt készítettem először, miután lecsengett a bagolymánia korszaka. Nem sokkal ezután, az elsők között, elkezdtük varrni a hattyúkat. Rengeteg olyan játék van, amire nem kaptak rá az emberek. Örülök, hogy ezek a kis játékok az én lelkivilágomat tükrözik, és minden vásárlómnak adhatok valamit magamból, az irántuk való tisztelet jeleként. "

Megjelent a Magyar7 2019/7.számában.