2018. június 5., 11:00

Ragaszkodjunk lelki határköveinkhez

„Ne mozdítsd el az ősi határt, és az árvák mezejére ne menj! Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled!” (Példabeszédek könyve 23. fejezet, 10. és 11. vers). Ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Somogyi Alfréd, református esperes, egyetemi adjunktus a nagymegyeri Szent István emlékparkban – a Csemadok szervezésében – tartott nemzeti összetartozás napi megemlékezésen.

nagymegyeri nemzeti összetartozás napi ünnepség - 2018.június 4.
Médialapozó
Fotó: B. Vida Júlia

Felidézte a 98 esztendővel ezelőtt történteket, amikor határokat mozdítottak el, s bizony akik ezt tették, nem az Isten országát építették. De mi mégis itt vagyunk! Annak dacára, hogy állampolgársági törvénnyel, oktatási törvénnyel, nyelvtörvénnyel, Beneši dekrétumokkal, deportálással és kitelepítéssel, majd bolsevik és internacionalista maszlagokkal, alternatív oktatással, kirekesztő restitúcióval hurkot kötöttek a nyakunkra.

A szónok elmondta azt is, hogy míg az egykori Antant hatalmak országaiban már lassan szégyen keresztyénnek lenni, s a nyugati államok nemzeti kultúrája halódik, addig nálunk még jobb a helyzet.

Fotó:  B. Vida Júlia

„Nem csak kőből faragott határkövek vannak, vannak lelki határkövek is” – mondta, utalva ezzel arra, hogy vannak dolgok, amiket nem léphetünk meg, nem mozdíthatunk el. Ilyen, hitünk köve mellett, a nemzeti hovatartozás köve is. Mi itt szeretnénk megmaradni magyarnak, még ha ez nem is könnyű, még ha ezt sokszor szinte szemünkre is vetik. „Nagyszüleink feje fölött húzták meg a határt, s ha megkérdezték volna őket, akkor ma nem lenne velünk gond, mert nem itt lenne határ” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a sok megfélemlítés után is mi makacsul itt akarunk maradni és jövőt tervezünk.

„A mi magyar őseink vérrel szerezték és vérrel tartották meg azokat a határokat, amelyeket 98 évvel ezelőtt – Isten igéjének üzenete ellenére – mégiscsak elmozdítottak. Hát akkor miért lennénk mi kisebbek vagy kevesebbek bárki másnál?” – tette fel a kérdést. Kicsit később arról beszélt, nekünk, felvidéki magyaroknak nem nagyon mozdultak el a lelki határköveink, hiszen az egész Kárpát-medencében, ahol magyarul beszélnek, jól érezzük magunkat. Hiába sulykolták belénk, hogy az ott lakók külön országokhoz tartoznak, a magyar ember lelkében ezek a határkövek nem mozdultak el a propaganda szövegtől. Ezt a tartást, ezt az érzést nevezhetjük magyarságnak, ezt kell továbbadni utódainknak.

Fotó:  B. Vida Júlia

„Érezzük Magyarország részéről, hogy növekszik a mi felvállalásunknak az ügye. Magyarország kormánya nem a szegény rokont látja bennünk, hanem a partnert. Nem mindennapi dolog ez”– emelte ki, de nem felejtette el hozzátenni, volt olyan kormánya is Magyarországnak, ami egyértelműen megüzente, nem kellünk neki. Nekünk is tennünk kell azonban azért, hogy összetartozzunk, ahogy tették, teljesen természetesen, őseink. Figyelmeztetett arra is, hogy „lelki határköveink egyre instabilabbak”, az idők során megtanultunk „kicsik lenni”.

Kimondta azt is, hogy gondjainkra megoldásokat sokáig – hiába – Brüsszeltől reméltünk, de rá kellett döbbenünk, az Unió nem keresztyén és nem nemzeti alapokon jött létre. Ez az unió nem akar állást foglalni abban a kérdésben, hogy normális dolog-e elveszítenünk a szlovák állampolgárságunkat azért, mert magyar emberként felvesszük a magyart.

Fotó:  B. Vida Júlia

Végezetül arról szólt, hogy erős hittel sokra vagyunk, lennénk képesek. „Nekünk a lelki Nagy-Magyarországot kell munkálnunk magunkban és magunk között. A nemzetnek kell újra megállapítanunk határköveit, és azokat visszahelyeznünk az eredeti helyükre. Az egykori Nagy-Magyarország ugyanis ma a magyar nemzetet jelenti, keresztyén hitével, nemzeti kultúrájával, értékeivel együtt” – zárta ünnepi szavait Somogyi Alfréd.

nagymegyeri nemzeti összetartozás napi ünnepség - 2018.június 4.
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék