Pogány kori elemek a csallóközi adventi népszokásokban

Az ókori Rómában úgynevezett szaturnáliákat tartottak a téli napforduló idején, Saturnus isten tiszteletére. A IV–V. században hivatalossá váló kereszténység tudatosan ezeknek az élő hagyományoknak az idejére tette Jézus születésének ünneplését.

A szaturnáliákra jellemző volt, hogy a sötét, hosszú éjjeleken az emberek tömegesen együtt ünnepeltek az utcákon, hogy leküzdjék a sötétségtől és az azzal összekapcsolódó haláltól való félelmüket. Az életet ünnepelték, nagy ivászatok, táncok, éneklések, tivornyák ideje volt ez. Kihangsúlyozták a szexualitást, tiltottak bizonyos munkákat, megajándékozták egymást.  A házakat örökzöld borostyánnal díszítették. A szaturnália december 17-től 25-ig tartott, egészen Mithrász ünnepéig.

Az énekes, alakoskodó vonulások szokása a pogány korból maradt ránk

A karácsonyi népszokások a keresztény hitélet és a pogány magyar és európai hagyományok keveredéséből alakultak ki. Óriási szerepük volt a téli napforduló pogány hagyományainak, amelyeket a környező népek közvetítettek a magyarság felé. A magyar hagyományok mellé, amelyek mindig részei a népszokásainknak, társult például egy igen meghatározó elem, az állatalakoskodások és az ezzel összefonódó szerencsekívánó és adománygyűjtő énekes vonulások, a koledálások. Ehhez kapcsolódtak még a mágikus praktikák. Mindezek igen hosszú időn át szivárogtak a magyar népi kultúrába. A keresztény és a népi elemek az évszázadok során kölcsönösen hatottak egymásra, folyamatosan alakították a szokásokat.

A bűnbánat és a böjt mellett házasságjóslás és bőségvarázslás

Az András-napot karácsonnyal összekötő időszak a keresztény advent. Az 5. századtól hivatalos, a bűnbánat, a böjt, az elcsendesülés, a várakozás időszaka. A bűnbánat és a bűnöktől való mentesség megőrzése nagyon fontos része az adventnek, ahogy a katolikusok reggeli rorátéja, hajnali miséje is. A Csallóközben nagyon elterjedt szokás volt. Az emberek advent minden hajnalán, még sötétben tömegesen, együtt vonultak a templomba. Ebben a szokásban is találkoznak a vonulós népszokások és a keresztény szokások.

Érdekes, hogy az András-napi népszokásoknak semmi közük nincs Szent Andráshoz. Elterjedtek voltak ezen a napon a házasságjóslások, amelyeknek a Csallóközben is rengeteg formáját művelték. Napjainkban a gombócfőzés még mindig nagyon ismert. A disznóvágások kezdete az András-nap, ez is máig megmaradt. Egy ősibb szokás az olló összekötése, ami a farkasoktól való védelmet szimbolizálta, és az egész magyarságra jellemző volt. A nyitott olló a farkas állkapcsát jelképezte. Csallóközi lenyomata ennek a Bartók által Nagymegyeren gyűjtött népdal: „Volt-e olyan juhász, volt-e olyan juhász, / Hej-huj, tilajlárom, / Ki meg tudná őrizni, ki meg tudná őrizni / farkastul a bárányt, farkastul a bárányt?”. A farkaspofa a csallóközi alakoskodók között is felbukkan.

Rusnya képű Mikulás és varázsló Luca

A Mikulás kíséretében és a többi adventi vonulós népszokásban megjelenő farkasszerű ördögfigurában szintén találkozik a keresztény és az ősi elem. A csallóközi mikulásjárások nem éppen jóindulatú Mikulását öt-hat krampusz kísérte, láncokat csörgetve jártak a házakhoz, jutalmaztak és büntettek is. A láncokkal, botokkal keltett zajjal a sötétségtől való félelmet, a betegséget és a gondokat űzték el. A népszokásokban Luca napján megjelenő figura is egészen más, mint a keresztény szent. A lucázásnak tisztító, termékenység- és bőségvarázsló szerepe volt, és ebben a szintén alakoskodó, vonulós szokásban valamikor csak férfiak vettek részt.

Táncoló betlehemezők

Karácsony előtt egy héttel indultak a betlehemezők. Férfiak vagy fiúk egy csoportja jelmezekbe öltözve járt házról házra. Előadtak egy történetet, és a végén adományt kértek, jókívánságokat mondtak. Ebben az esetben is az ősi alakoskodó, éneklős, vonulós népszokásról beszélhetünk. A zene és a tánc is jellemző volt a csallóközi betlehemezésre. Tejedben dudás kíséretében járták a házakat, és a dudaszóra táncoltak, kopogtak, ugráltak. Ősi elemek és a tánc rituális erejébe vetett hit mutatkozott meg az ilyen betlehemezésben. A keresztény tartalom mellett fellelhetőek voltak a pogánykori alakoskodó szokások is. A Tejedben készült régi fotón az is látható, hogy mennyire keverednek az egyházi és a népi figurák: a pásztoroknak teljesen Mikulás alakjuk volt.

József-kalap a karácsonyi asztalon

Az advent kicsúcsosodása a szenteste, felkészülés Jézus megszületésére. A keresztények körében parancsolt ünnep, egész napos böjttel és este böjti vacsorával. A hagyományos karácsonyi asztal egy megszentelt, magasabb rendű világot jelképezett, amit a csak ekkor használt karácsonyi abrosszal terítettek le és az egész ünnep alatt nem szedtek le. Az asztalra kerülő alma, dió, lencse, méz, fokhagyma, mák, ostya, valamint az asztal alá rakott szalma és szerszámok mind-mind a népi mágikus praktikák, a bőség- és egészségvarázslás elemei voltak. A Csallóközben a karácsonyi asztalon elhelyezett, terítővel letakart kalácsokra rátettek egy kalapot. Ez volt a József-kalap, ami a tekintélyt jelképezte. A jóisten és a családfő tekintélyét. Erősen hittek a szavak teremtő erejében, ezért a hagyományos csallóközi karácsonyi vacsora előtt nagyon fontos volt a családfő köszöntője: