Petőfire emlékeztek Nyárasdon – KÉPEKKEL
A 2024-es év megérkezésével ugyan már vége a Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából megszervezett ünnepségsorozatnak és rendezvénykavalkádnak, azonban Nyárasdon a nagy költő emlékművénél minden év elején megemlékeznek a jeles évfordulóról és koszorúzásra is sor kerül.
A költő születésének 201. esztendeje alkalmából megrendezett kis ünnepségen megjelent helybelieket Hakszer Mária köszöntötte Petőfi Jövendölés című versével, majd átadta a szót az esemény fő szónokának Presinszky Károly nyelvésznek, Nyárasd község alpolgármesterének, aki minden alkalommal igyekszik a költőről kevésbé ismert tényeket is belecsempészni mondandójába. A fő téma ezúttal Petőfi és a gasztronómia volt.
ecsetelte Presinszky.
Petőfi életének korábbi időszaka ugyanis inkább az éhezésről mint a kulináris örömökről szólt. Bár édesapja mészárszékéből kezdetben elegendő hús jutott a család asztalára, azonban a kocsmáros csődbe jutott és a Fekete kenyér című verséből tudjuk, hogy szülei elszegényedése után az étkezésére rányomta bélyegét a pénztelenség, fejtette ki a szónok. Amikor az iskoláit sűrűn váltogatta, nemigen szokhatott hozzá jó minőségű táplálékhoz, és amikor az apja pénze végképp elfogyott, a tanulásnak is vége szakadt és következtek a koplalás évei. Vándorszínész korában tormás kolbászért futkosott a vezető színészek számára, ami nem igazán volt ínyére. Talán ebből az időszakból datálódik a torma iránti gyűlölete.
Petőfi katona korában kukoricagombócokat főzött legénytársainak, és valószínűleg ezt az ételt sem kedvelte meg, hiszen a János Vitézben is kősziklákból szaggatott gombócokat esznek az óriások, amivel Kukorica Jancsi végül úgy fejbe dobja a királyukat, hogy az szörnyethal, utalt a híres verses mesére Presinszky. 1843 telén Petőfi szó szerint éhezett, és alkalmi szállásadója, egy idős asszony, hitelbe biztosított neki napi egyszeri kosztot. Ekkor írta magáról a következőket:
1844 tele sem telt jobban Petőfi számára, de Vörösmarty Mihály nemcsak az éhezéstől mentette meg, hanem egy év alatt ismert költővé tette, amikor beajánlotta Vahot Imrénél a Pesti Divatlaphoz, ahol segédszerkesztő lett. Későbbi utazásai során már ebédmeghívásokat is kapott és a napi háromszori étkezés mellett már uzsonnázni is volt módja. Petőfi azonban nem szeretett sokat enni, a savanyú káposztát nem kedvelte, de a húst és a töpörtyűs pogácsát szerette. Kedvenc eledele azonban a túrós tészta volt, de hogy annak melyik változata, azt nem tudjuk. Ezenkívül szerette a gulyást, a csirkepaprikást, a hagymás rostélyost és a fokhagymás kolbászt. Az aludttej is a kedvence volt, de hiába volt bordalok költője is, csak ímmel-ámmal borozott, a tömény italokat egyáltalán nem fogyasztotta, a sört mint németes italt pedig gyűlölte. Igazi szenvedélye a kávézás volt, ő volt a pesti kávéházak első igazi költője, tudtuk meg az alpolgármestertől.
