2022. május 10., 19:28

Petőfi Selmecen (I.) 1838–1839

Az aszódi algimnáziumban eltöltött igen eredményes három év után Petőfi Sándor a selmecbányai líceumban folytatta tanulmányait. 1838. augusztus 31-én iratkozott be a rétori I. osztályba (V. osztály), születési helyéül Kiskőröst adta meg, ám 17 évesnek mondta magát, holott ekkor még csak 15 és fél éves volt. Szálláson egy Proszperínyi nevű nyugalmazott kamarahajdúnál volt fél koszton. A hajdú, egyébként fűzfapoéta és iszákos volt, s mámoros fővel gyakran magyarul és szlovákul értelmetlen verseket diktált a diákoknak. Később tanárainál több ízben följelentette Petőfit, sőt apjának írt levelében részegesnek és iskolakerülőnek írta le a költőt. Petőfi később el is költözött tőle, és egy Frndak nevű családnál volt szálláson.

selmec
Selmeci háztetők: középen a híre líceum épülete
Fotó: Görföl Jenő
Petőfi tanulmányai Selmecen

Az I–II. rétori osztály 89 tanulója egy tanteremben hallgatta a tárgyakat. Két tanáruk volt. Az egyik Boleman István (ekkor a líceum igazgatója is), a költészettant, fordítást latinból magyarra, és a latin stílusgyakorlatokat tanította. Hogy Petőfi jól teljesített nála arra bizonyság, hogy egy alkalommal egy verselési feladat értékelésekor kijelentette az akkor már Selmecről eltávozott Petőfiről: „ule lurco Petrovits hoc scivit”, vagyis, hogy Petrovitsból egykor még költő lesz. Egyébként Petőfinek fél évkor minden tárgyból kielégítő, azaz hármas osztályzatot adott.

Petőfi másik tanára Lichard Dániel. A hittant, a római régiségtant és a magyar történelmet tanította, mindent kizárólag latinul, mert magyarul egyáltalán nem is tudott. Petőfiben egyfajta ellenszenvet váltott ki a szláv szellemiséget terjesztő magatartása is.

Az aszódi jeles bizonyítványához hűen Petőfi szorgalmasan kezdte tanulmányait Selmecen. Ám egyre inkább csak az őt érdeklő tárgyakban mélyült el. „Legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, melyben való jártasságát bámultam, s ezt az akkori legjobb magyar könyvekből tanulta” – írta selmeci iskolatársa, Szeberényi Lajos. Petőfi kezdeti szorgalma csak az őszi szünetig tartott, melyet nagynénjénél, anyja testvérénél töltött Pencen. Innen való visszatérése és Lichard megérkezése után kezdett szorgalma alábbhagyni. Osztálytársa, Lehoczky Pál följegyezte, hogy október végétől többször is ok nélkül „kimaradt a leczkékről”, s ha felszólították „non sum paratus”-t (nem állt készen, nem készült – a szerk. megj.) jelentett.

Rossz hírét a tanárai előtt az is fokozta, hogy újból feléledt a már Aszódon is jelentkező szenvedélye a színház iránt.

Hogy a karzati jegyet megválthassa, eladogatta a holmiját, s természetesen esténként gyakran kimaradt otthonról. Házigazdája bevádolta a tanárainál, s gyakori esti kimaradásához még hozzátette a korhelykedés vádját is. Tanárai könnyen hitelt adtak a vádnak, nem is jártak utána, hanem az iskola szabályai szerint megintették, s erről bizonyára apját is értesítették. Apjától is kapott egy dorgáló levelet, sőt azt is megírta, hogy leveszi róla a kezét, tovább nem támogatja tanulmányaiban és későbbi életében.

selmec
Selmecbánya látképe
Fotó:  Görföl Jenő

Mindezen körülmények összejátszása eredményezte aztán a félévi vizsgálat rossz eredményeit február elején: Boleman tárgyaiból „classis primae”-t (elégséges) kapott, Lichard tárgyai közül hittanból és római régiségtanból „classis primae ultinis”-t (alig kielégítő), s magyar történelemből „classis secundae”-t (elégtelen) kapott.

Megjelent a Magyar7 2022/18. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.