Palócok, barlangok, barangolások - KÉPEKKEL
Folytatódik a 26. Mécs László Szabadegyetem programja, a rendezvény harmadik napján szó esett Gömörről, palócokról, betyárokról, ausztráliai barangolásokról, s a Szent Korona másolatát is megtekinthették a résztvevők.
A szerdai nap programja a Szent Korona másolatának Czapáry-Martincsevics András általi bemutatásával vette kezdetét, majd Farkas Ottó író, újságíró, Medvesalja krónikása szólt regényeiről, illetve B. Kovács István régész, néprajzkutató, gömörológus beszélt Gömörről, majd délután a palócokról, Gaál Lajos geológus, barlangász, barlangkutató a környékbeli barlangokat ismertette, illetve Fehér István jogfosztott tanár tartott élménybeszámolót ausztráliai utazásáról.
Ila Bálinttal és mások állításaival szemben B. Kovács István arra mutatott rá, hogy a Medvesalja és a Mátra északi előtere Gömör legkorábban betelepült része, ott húzódtak a legkorábbi gyepűk. A palócok ősei ezt őrizték, vélhetőleg a királyi vagyont őrző erdőóvókkal és vízóvókkal együtt. Amikor a határokat, a gyepűket áthelyezték az Északi-Kárpátokra, akkor ezeken a területeken az őri szolgálat megszűnt. Ezeket az embereket az időközben a Kis-Kárpátokban, a nyugati határok védelmére megszervezett határispánságok alá rendelték, és később egy részük szabadságot kapott, főleg a sőregiek, akik a tatárok ellen sikerrel védekeztek, ezért IV. Béla királytól kiváltságot kaptak.
– hangsúlyozta.
Mint mondta, adatok vannak arra, hogy a palóc név már 1220-ban előfordul, de előfordulnak szláv és német nevek is, ezek különböző etnikumhoz tartozó őrök voltak. A palócság tehát ennek az etnikailag vegyes népnek a leszármazottja – mondta. Hozzátte, a palóc, polovec kifejezés az őröket jelentette, és az újkorra ennek a latin jelentése pejoratív értelmet kapott, ami miatt az újkorban már nem szívesen vállalták, mert úgy érezték, gúnynév.
Leszögezte, az, hogy ma Palócföldet kiterjesztik Kassától Nyitráig, ez egyszerűen komolytalan dolog. Ennek semmi köze nincs az Árpád-kori őrökhöz, ez egy újkori jelenség.
„Palóc az, aki magát annak tartja. Nem az én tisztem megítélni, hogy ki az. De hogy valamikor kik voltak, arról van véleményem” – mondta B. Kovács István.
Gaál Lajos a Jászó környéki érdekes barlangokról beszélt. Említette a Szepsi-barlangot, ahová a tatárok elől menekültek az emberek, beszélt IV. Béla búvóhelyeiről, akiről sok szerző leírja, hogy barlangban talált menedéket. Már csak az a kérdés, melyikben. Három barlang jöhet szóba. Az első a Király-barlang, amely a neve ellenére nem valószínű, mert csak 17 méter hosszú és nagyon szűk. A második az az Oltár-lyuk, a harmadik, a legvalószínűbb pedig az Ernye-barlang, amelyről Siegmeth Károly barlangkutató 1887-ben már azt írta, ott keresett menedéket a király.
Előadása végén a legendák szerint kincset rejtő, a kincskeresők által vizsgált barlangokról szólt. Említette a Sólyomkő sziklájában található Zsivány-barlangot, amelyet a labancok hadipénztárát ellopó kurucok használtak rejtekhelyként. A pelsőciek ugyanezt a történetet úgy mesélik, hogy a kincs a Pelsőci-fennsíkon találató Gyökérlyukban volt elrejtve. Befejezésül, a fennsík többi barlangjáról is beszélt, ahol kincset kerestek.
