Nem kell az iskolákat bezárni
Vitaindító előadást tartott a szakma két kiváló szaktekintélye, Albert Sándor egyetemi professzor, a Selye János Egyetem alapító rektora, valamint Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet Igazgatója a muzslai könyvtárban a felvidéki magyar oktatási hálózat optimalizálásának lehetőségeiről régiónkban.
A fórum résztvevőit a szervezők Farkas Iván, Muzsla polgármestere és Ölveczky Árpád iskolaigazgató üdvözölte. Zsúfolásig megtelt a terem, hiszen a pedagógusok, intézményvezetők, polgármesterek, átérezve a helyzet komolyságát, valamennyien eljöttek.
Működhet-e egy községben minőségi iskola? Erre keresünk és remélem találunk válaszokat, mondta bevezetőjében Fodor Attila. Kifejtette, hogy a megoldások keresésekor szakmailag, pénzügyileg és politikailag kell elemezni a helyzetet. Az, hogy kevés a gyermek, olyan tény, amin nem nagyon tudunk változtatni. Pontosan úgy fogyunk, ahogyan a szlovákok. Rámutatott, nagyon rossz a helyzet a gimnáziumok terén, és a különbség jól látható: míg a magyar diákok 6,7 százaléka tanul gimnáziumban, addig a szlovák tanulók 8,59 százaléka. Még tragikusabb a helyzet a szakközépiskolákban, ahol a magyar gyerekek 11,87%-a, míg a szlovák diákok 14,87%-a tanul. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban tehát eléggé alulreprezentáltak vagyunk.
Ez abból is adódik, hogy Szlovákiának ilyen a településrendszere, a falvakban általában kisiskolák működnek. A szlovák kisiskolák száma is sok. Ha nem így lenne, lehet, hogy már rég beolvasztottak volna bennünket. Gondoljunk csak Čaplovič minimális osztálylétszámára, fejtette ki Fodor Attila. Szlovákiában összesen 534 magyar tannyelvű iskola van és 152 magyar/szlovák tannyelvű. Ez azt jelenti, hogy 686 iskolaépület optimalizációját kellene megoldani. Fodor Attila szerint ennek érdekében muszáj belenyúlni a hálózatba, több önkormányzatnak kell együttműködnie. Túl kell lépni minden pártvitán a megoldás érdekében. Ha ezt nem sikerül meglépni, az egész magyar iskolarendszer összeomolhat.
Gondot jelent a fejkvóta alapú finanszírozás
A normatív finanszírozás alapvetően nem rossz, de csak azokban az iskolákban felel meg, ahol a diáklétszám meghaladja a 250-et. 150 tanuló fölött még elfogadhatóan működik, 100–150-es létszámmal, ha nehezen is, de az iskola még finanszírozható. Jelenleg 146 olyan iskola van, ahol kritikus a helyzet.
Kijelenthetjük, állítja a szakember, hogy a magyar gyerekek 43,16 százaléka olyan alapiskolába jár, amely jól finanszírozható, 40,09 százaléknál tűrhetők az állapotok. Az iskola megszűnésének veszélye 16,75 százalékot érintene, ami azt jelenti, hogy 2200–2600 gyermek alól húznánk ki a talajt.
Jó hír, mondta Fodor Attila, hogy az óvodásaink száma 256-tal nőtt, ami 2,9%-os növekedés, ugyanez a szám a szlovák óvodásoknál 1,2%. Nem lehet pontosan tudni a növekedés okát, de közrejátszik a Kárpát-medencei fejlesztési program, a magyar kormány támogatása. Az alapiskoláink stagnálnak, mindössze 25 gyerekkel van több, mint tavaly. Rossz hír, hogy a tavalyihoz képest 137-tel kevesebben jelentkeztek magyar gimnáziumba. Mintha egy egész gimnázium megszűnt volna! Ennél már csak a szakközépiskolások csökkenése rémisztőbb: 325-tel, vagyis 5,3%-kal csökkent a tanulók száma.
A legdrasztikusabban Párkányban csökkent a gyereklétszám, ahol 215 gyerekkel van kevesebb a 2006/2007-es időszakhoz képest, míg Érsekújvárban 94-gyel. Szerencsére kivétel is akad, ahol nőtt a gyereklétszám. Ilyen Muzsla, Szalka, Szímő, Nána.
Albert Sándor elmondta, hogy az elmúlt negyedszázadban iskoláinkban egyharmadával csökkent a tanulók létszáma, miközben az oktatási hálózat érintetlen maradt, sőt néhány egyházi és magániskolával bővült. Ennek is következménye, hogy iskoláink lassan kiürülnek és megszűnnek. Ha a létszámot nem tudjuk lényeges mértékben növelni – márpedig nem tudjuk –, akkor a hálózathoz kell nyúlni. A jövőképben ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy „gazdaságosan és hatékonyan működő, jó színvonalú és minőségű magyar oktatási hálózat”. Ezt négy cél megvalósításával lehet elérni: az óvodai hálózat bővítésével, az alsó tagozatos kisiskolák megtartásával, a teljes szervezettségű alapiskolák hálózatának optimalizálásával, a középiskolák hálózatának észszerűsítésével.
A beiratkozási programok tapasztalatai azt jelzik, nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor a gyermeke iskolába készül, sőt már az is késő, amikor gyermeküknek óvodát választanak. Már akkor meg kell szólítani, amikor szülővé válik. Ezt a célt szolgálják a baba-mama klubok, a ringatók, a cseperedő programok, amelyek találkozási lehetőséget biztosítanak a kismamáknak már az anyasági szabadság ideje alatt.
Ha minden egyeztetés ellenére sem sikerül a településnek megtartania a kisiskolát, akkor kistérségi iskolában, a szomszédos községekkel egyeztetve kell keresni a megoldást. Napközit, szakköröket, művészeti és zeneiskolai foglalkozásokat helyben is lehet biztosítani. Nagyobb létszám esetén a teljes szervezettségű alapiskolát is meg kell tartani, de a kisebb (100 fő alatti) diáklétszámú iskolák felső tagozatait kistérségi iskolaként kellene működtetni. Ez a megoldás egybevág a külföldi tapasztalatokkal. A gondot a kistérségi iskola helyszínének kiválasztása okozhatja. Ha mindenki a maga iskolájának megtartásáért kardoskodik, akkor lassan, de biztosan felszámoljuk magunkat.
Ne csak a gazdaságosság lebegjen a szemünk előtt, de az iskolák színvonalának biztosítása is, mert a digitalizáció és robotizáció világában csak úgy tudunk a munkaerőpiacon labdába rúgni, ha jól képzett, nyelveket beszélő, rugalmas és kreatív generációt tudunk nevelni.
Ugyanakkor, hangzott el az est során, nem lehet csak az oktatási rendszer optimalizációjára fókuszálni, mert ez a családtámogatások és a gazdasági fejlesztések nélkül nem fog működni.
Az írás megjelent a Magyar7 2018/13.számában.
