Néhány keresetlen szó a vasúti tájékoztatásról

Nem szoktam gyakran igénybe venni a vasút szolgáltatásait, ezért nem tudom, mikor és miért, csak feltételezem, hogy anyagi megfontolásból, és valószínűleg több, mint egy esztendeje a Szlovák Államvasutak ezek közül hármat bezárt. Ez a gyakorlatban azt jelenti: ezeken a pontokon az utas jegy nélkül száll fel a szerelvényre, és a kalauztól veszi meg a menetjegyet.

A minap Borsiban jártam, és úgy alakult, hogy az este fél hatkor érkező gyorssal szerettem volna hazautazni. A hangosbemondó jelezte: a vonat 25 percet késik, majd hozzátette: lehet, hogy még ennél is többet. Ez volt az egyetlen tájékoztatás, amit mi, utasok kaptunk. Azután eltelt a 25, 35, 45, 55 perc: már vacogtam a december esti hidegben, de a  vonat érkezésével kapcsolatos tájékoztatás továbbra is elmaradt.

Végül 60 perc várakozás után a menetrend szerinti következő személyvonatra tudtam felszállni teljesen kővé dermedve. Azóta sem tudom, mi lett a gyorssal.

Mivel rengeteg időm volt a gondolkodásra, a következő megállapítások jutottak eszembe: Az az utas, aki ezen a szakaszon veszi igénybe a vasút szolgáltatását, a legritkább esetben találkozik kalauzzal, hiszen minden vonat Kassáról indul, és a jegykezelő ekkorra már befejezettnek tekinti munkáját. Tehát ingyen utazunk.

Ha viszont kifizetnénk az utazásért járó összeget, azért már a három helyen valaki biztosan vállalná, hogy az  elkészült, de azóta bezárt várótermet kinyitja, és az utasok rendelkezésére bocsátja. Így mindenki jól járna. Az épület nem menne tönkre üresen, az utas a maga maximum 1 eurójáért kulturáltan várakozna, és megtakarítana magának egy alapos megfázást, amelynek gyógyítása ugyancsak nem ingyenes.

Talán még megfelelő tájékoztatásban is részesülhetne!