2022. március 15., 17:47

Nagyölvedi megemlékezés Szilárd János honvéd sírjánál

2022. március 15-én Nagyölveden rendhagyó módon emlékeztek az 1848/1849-es forradalomra és szabadságharcra. A helyi katolikus temetőben nyugvó honvéd, Szilárd János sírjánál annak ükunokája, Tucsni András mondott ünnepi beszédet.

nagyölvedi megemlékezés
Médialapozó
Fotó: Kaszmán Zoltán
a megemlékezés résztvevői

Szilárd János – Stantzel János Tivadar néven – 1832. május 23-án született Esztergomban, Stantzel János reverendaszabó és Staindel Terézia fiaként. Középiskolai tanulmányait is Esztergomban végezte. Papnak készült, a szabadságharc kitörésekor a pozsonyi Emericanumban filozófiát tanult. Önként jelentkezett honvédnek 1849. május 13-án, és részt vett Buda ostromában. 1849. május 30-án került az Ujházi-vadászcsapathoz, amely a VII. hadtest kötelékében harcolta végig a nyári hadjáratot. Július 20-án fővadásznak nevezték ki. Ahogy azt Balogh Máté hadtörténész összefoglalta, a fegyverletétel tényéről értesülve Szilárd hazaszökött Esztergomba, jóakaróinak köszönhetően elkerülte a kényszerbesorozást és felelősségre vonást:

A kiugrott papnövendéket Scitovszky János hercegprímás vette szárnyai alá, aki 1849. december 1-jén alkalmazta az érseki uradalomban.

Öt évig volt az Esztergomvidéki gazdasági egyesület titkára. Feltehetően 1855-ben vette feleségül Vimmer Máriát (1827–1906), akitől öt felnőtt kort megért gyermeke született: Iván, Anna, Imre, Ferenc és Gyula.”

A harcok során szerzett élményeit Szilárd János papírra vetette.

Neked szabad Hazám szent emlékének szentelem a jelen soraimat, hadd olvassák e szerencsétlen haza egyik hű gyermekének siralmas sorait, melyeket akkor írt, midőn a halálharang megkondult és porba borulva ájtatos imát mondának annak igazi gyermekei és örömrivalgások közt tobzódának mostoha fiai”

– olvashatjuk az élvezetes stílusban íródott ben, amely öt fejezetre tagolt, összesen 124 számozott, nyolcadív méretű oldalt tartalmaz. Első részét 1849. augusztus 22-én vetette papírra, a többi fejezet 1850 és 1851 között íródott.

Szilárd János Katonai éltem naplója 1849–1851 című kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzik. A szöveget első alkalommal a Hadtörténelmi Közlemények, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum negyedévente megjelenő tudományos folyóirata jelentette meg 2017-ben. A visszaemlékezést Balogh Máté rendezte sajtó alá.

A hadtörténész egy bevezető tanulmányt és jegyzeteket is írt a naplóhoz, amelyhez a Magyar Történelmi Társulat elnöke, Hermann Róbert történész írt előszót, hiszen a visszaemlékezés 2019-ben a budapesti Püski Kiadó gondozásában kötetben is megjelent, s a Magyar Katolikus Rádió jóvoltából hangjáték is készült belőle.

A cs. kir. hadsereg gyalogságának speciális alakulatait alkották a vadászok. (Lényegében a mai kommandós alakulatok elődjei voltak.) Ezek feladata a felderítés, előőrsi szolgálat, a felfejlődő ellenséges gyalogság nyugtalanítása volt.

Különösen jól lehetett őket hegyi és erdei harcban alkalmazni. A sor- és a határőr gyalogság elöltöltős, huzagolatlan, szuronyos lőfegyverekkel harcoltak. Emiatt csak sortüzük volt igazán hatásos” – részletezte a kiadvány előszavában Hermann Róbert.

Balogh Máté összefoglalójából tudjuk, hogy Szilárd János 1871-től a drégelyi uradalom tiszttartója volt, ekkor Dejtárra költözött. 1875-től az egyesített érsekújvár–verebélyi és pozsonyi uradalmakért is ő felelt. Az érseki birtokokon ő kezdte meg a dohánytermesztést, igen nagy (anyagi) sikerrel. A dohánytermesztéssel tudományos alapon is foglalkozott, a Magyar Dohányújságban több cikke is megjelent. 1897. december 2-án Szőgyénben hunyt el.

Balogh Máté szerint a visszaemlékezés a mindennapi katonai teendőkön túl részletesen ismerteti a VII. hadtest útvonalát, a különböző állomásokat, egészen a világosi fegyverletételig, továbbá érdekes adalékokkal szolgálhat többek között Győr feladásának körülményeiről 1849 júniusának végén, valamint a Komárom környéki harcokról is. Nyomon követhetőek általa a VII. hadtest folytonos összeütközései a cári orosz intervenciós csapatokkal, de a hadi eseményeken kívül a hadtest katonáinak hangulatáról és a hadsereg állapotáról is részletes ismertetést nyújt. Ezen felül érdekes adalékul szolgálhat a vadászcsapatok harcászatát illetően is.

A volt 48-as honvéd és érseki uradalmi felügyelő sírja a nagyölvedi katolikus temetőben található. A helyiek március 15-én itt hajtottak fejet emléke előtt. Amint azt a megemlékezés során Szilárd János ükunokája, Tucsni András megfogalmazta, mindennek van története: egy szabadságharcnak, egy népnek, egy nemzetnek és egy embernek is; ez a történet mutatja meg, hogy honnan jöttünk. Beszédében a megjelent nagyölvedi alapiskolás tanulókhoz is szólt:

Arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy kutassa fel a múltat, keresse meg az őseit.

Főleg a fiatal nemzedékek tagjait kérem arra, hogy kérdezzék meg a szülőket, hogy ki volt a mama, ki volt a papa, ki volt a dédpapa, s ki volt a dédpapának a papája… Mindenkinek van története, és ezt a történetet az eszünkben, a lelkünkben és a szívünkben hordozzuk.”

nagyölvedi megemlékezés
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.