Módszertani nap és pedagógustalálkozó Pozsony megye magyar pedagógusainak
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szenci Területi Választmánya a március 27-án – a pedagógusnapon – módszertani napot és pedagógustalálkozót tartott Pozsony megye magyar tanítási nyelvű óvodái, alapiskolái és középiskolái számára, amelyre idén Szencen, a Szenczi Molnár Albert Szakközépiskolában és a Nostalgia Étteremben került sor.
Az esemény megnyitóján Morvay Katalin, a Pozsony-Szenc TV elnöke üdvözölte a résztvevőket, és felolvasta Fekete Irén a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének pedagógusokhoz írt levelét, majd Kontár Zsuzsa, a Szenczi Molnár Albert Szakközépiskola igazgatója mutatta be a jelenlevőknek az iskoláját.
Mint mondta, az iskola 2020-tól szakközépiskola, jelenleg két működő szakkal: logisztikával, valamint óvodapedagógia és nevelői szakkal. Az igazgató asszony azt is megemlítette, hogy a 2024/25-ös tanévben első ízben megnyitják a pedagógiai asszisztens szakot is.
Az iskola tanulóinak és pedagógusainak rövid kis kultúrműsora után a megye magyar pedagógusai megtekinthették az iskola szaktantermeit, a zenetermet és a rajztermet, illetve a multimediális termet is, ahol bemutatásra került az is, hogyan működik a 3D nyomtató.
Ezt követően került sor a Nostalgia étteremben a módszertani nap szakmai részére, ahol kiváló előadások és előadók várták a résztvevő pedagógusokat. Először a tartalmi reformról, a változásokról hallhattak előadást a pedagógusok, Intézményfejlesztés a kurrikuláris változások tükrében címmel Fodor Attilától, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatójától, aki mindjárt az előadása elején – megcáfolva előadása címét – kijelentette, nincs kurrikuláris reform.
„Kurrikuláris reform azokban a békeidőkben volt 50-100 évvel ezelőtt, amikor be lehetett valamire állítani az oktatást, lehetett hozni egy közös tantervet, tanmeneteket, tankönyveket, aztán jó sokáig nyugalom volt” – mondta, hozzátéve, aztán bevezettek megint valami újítást, amit követően 20 évig megint nyugalom volt.
Előadása során beszélt arról is, hogy Szlovákiában nagyon kevés szakszerű, szakemberek közötti vita van az oktatásról, és kevés olyan hiteles és megalapozott elemzés van, amely kielemezné, hogy mi a rossz az oktatásban. "Mi úgy megyünk reformból reformba, és úgy csinálunk változásokat, hogy nem tudjuk, mire alapozunk” – tette hozzá.
Mint elmondta, ahhoz, hogy megtudjuk, mi is a baj, tudni kellene először azt is, milyen a jó iskola. A szakirodalom szerint a jó iskola eredményes – azaz eléri a kitűzött céljait, hatékony – azaz ezeket a célokat jó befektetésekkel éri el, méltányos – azaz befogad, illetve adaptív – azaz alkalmazkodó a környezet változásaira, kihívásaira.
Azt is tudni kell, hogy miért rossz az oktatásunk, azért, mert rossz célokat tűzünk ki vagy azért, mert rosszul teljesítjük a célokat. Ezért, mit mondta, minden iskolának meg kellene néznie a saját környezetét, mivel a számítások szerint 51 százalékban az oktatási intézményeken múlik a fejlődés.
– mondta, hozzáfűzve, azt javasolj, hogy az iskolák készítsünk minél több elemzést az intézményükről, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a mentoroknak, ne azok mondják meg, hogy mi kell neki.
Az előadó a továbbiakban hangsúlyozta azt is, hogy pedagógiai paradigmaváltásra van szükség.
Az oktatás középpontjába a gyereket kell állítani, újra kell értelmezni, mi az a tudás, a tanítással szemben a tanulást kell fókuszba helyezni és az ismeretátadó tanítást a kompetenciafejlesztő tanulásnak kell felváltania. Előadása során szó volt még az új állami oktatási program fő céljairól, a kurrikuláris reform alapelveiről, továbbá arról is, hogy mik lehetnek az intézményfejlesztés területei, illetve arról, hogy az oktatási intézményeknek milyen előkészületeket kellene megtenniük a reform megvalósításához.
Ez már a másik előadás címe volt, amely során Dr. Varga László, egyetemi docens, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja arról beszélt a résztvevőknek, hogyan lehet humorral örömpedagógiává változtatni a tanítást. A nevetés terápia.
– mondta, hozzátéve, a kutatások szerint a humorérzék és a kreativitás egyébként is nagyon korreálnak egymással és a humorral méregteleníteni is lehet.
A dékán szerint a 21. száza oktatási problémái pusztán tantervi reformokkal nem megoldhatók, akkora ugyanis a baj, hogy a megoldáshoz kultúraváltás kellene.
Mint mondta, megváltozott a helyzet, manapság egy osztályban akár nyolc évnyi mentális különbség is lehet két gyerek között. Véleménye szerint fontos lenne jóval nagyobb figyelmet szentelni az óvoda-iskola átmenet problematikájának is.
– fűzte hozzá. Mint mondta, nem foglalkozunk kellőképpen az érzelmekkel, ami az oktatás végét jelenti. Úgy véli, három fontos feladatnak kellene teljesülnie ahhoz, hogy a gyerekek nevelői lehessünk, ezek a megismerés, a megértés és az elfogadás.
Nagy problémának tartja azt is, hogy a fiatalok nem tudják megélni a pillanatot, nem megélik a napot, hanem csak túlélik azt, a múlt nem érdekli őket, a jövőt pedig nem tervezik, mert félnek tőle. Azt állítja, a védettség kora véget ért, hiányzik a tradíció és a kontroll, fogyasztói társadalomban élünk, ahol hihetetlen a versenyhelyzet alakult ki, ráadásul a család, mint közösség is átalakult.
A pedagógiai kultúraváltás ezért véleménye szerint azt jelenti, hogy vissza kell térni a gyökerekhez.
Az előadásokat követően a területi választmány elnök asszonya virágcsokorral köszönte meg a pedagógusoknak a segítséget, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a pedagógustalálkozó.
