Mindszenty és a szlovenszkói magyarok
Mindszenty József a huszadik századi magyar történelem kiemelkedő egyénisége volt, aki mindig kitartott az elvei és a hite, meggyőződése mellett. Példaértékű a második világháború után a felvidéki magyarságért való kiállása is. A felvidéki magyarok érdekében beadványokkal, levelekkel árasztotta el a magyar kormányt, de az amerikai, brit, francia és szovjet kormányoknak is írt leveleket ez ügyben, illetve a nemzetközi sajtót és a Vatikánt is tájékoztatta a csehszlovákiai magyarokat ért atrocitásokról. Azt remélte, így talán megváltozhat a korabeli csehszlovák kormány magyarokkal szembeni politikája.
Külön figyelmet érdemelnek a XII. Piusz pápához írt levelek, amelyekről nemrégiben Somorjai Ádám pannonhalmi bencés szerzetes, történelem–német szakos tanár, erkölcsteológus és egyháztörténeti kutató „Mindszenty és a szlovenszkói magyarok 1945–1948” címmel tartott előadást a Csemadok Ligetfalui Alapszervezetének szervezésében.
Somorjai Ádámmal, (aki a kilencvenes évek végén került a Vatikáni Államtitkárság szolgálatába, majd 2000 elején bekapcsolódott Mindszenty József szenttéavatási perébe, és 2007-ig a per szakértője volt), Csáky Pál közíró, volt EP-képviselő beszélgetett Pozsonyban.
Mindszenty József hercegprímás, bíboros egyházmegyéjének nagyobb része a Dunán innen volt, azaz a mai Szlovákia területén. A pápának írt első leveleiben tehát illetékes főpásztorként szólt, magyarázta a korabeli egyházmegyei helyzetet Somorjai Ádám.
– Korábban nem tudtuk, hány ilyen levélről van szó. Amikor még Vadkerty Katalin történész foglalkozott a témával, csak egyetlen levet említett, én 29 ilyen levélről tudok csak 1945–48 között – mondta az előadó.
Mindszenty átérezte a felvidéki magyarok helyzetét, és rendszeresen kapott jelentéseket is a magyarok sérelmére elkövetett cselekedetekről. XII. Piusz pápának írt levelei többnyire a joghatóság elvesztésével kapcsolatosak az elcsatolt területeken, majd a Csehországba kényszerkitelepítettek, illetve a Magyarországra áttelepítettek sorsáról és lelki ellátásáról szólnak.
– Mindszenty 1945. október 22-én helynökétől, Hanzlík János vágtornóci plébánostól tudta meg, hogy Jantaush Pál prienei c. püspök, nagyszombati apostoli kormányzó már október 19-én visszakapta joghatóságát a csehszlovák állam által visszavett területeken – említette az előadó, hozzátéve, a hercegprímás rögtön másnap levélben fordult a pápához segítségért.
Mindszenty József tehát harcolt az egyházmegyéjéért. Álláspontja az volt, hogy a korábbi rendelkezések a terület igazgatásáról jók, és ez az intézkedési mód megfelelőnek tűnt addig, amíg megszületik a döntés a Magyarország és Csehszlovákia közötti határról, ami aztán 1947. február 10-én történt meg.
Az ügyben azonban Rómában egy hónapon át nem történt előrelépés. 1945 decemberében Mindszenty egy újabb levélben visszakéri a pápától a joghatóságot a Dunától északra fekvő (csehszlovák) területeken.
– S.E. Mons. Dominico Tardini aláírásával kapott válaszlevelet, amelyben az „idő sürgetésére” hivatkozva indokolja az intézkedést, miközben azzal nyugtatja az esztergomi főpásztort, hogy az egyházmegyehatárok semmiképpen sem változnak – mondta Somorjai Ádám, hozzáfűzve, áprilisban – már bíborosként – újabb levélben fordul a pápához, amelyben azt kéri, halasszák el az egyházmegyék szétszakítását, és a szomszédos államban élő magyar hívek lelki gondozása saját nyelvükön történjék.
Mindszenty József három év alatt 29 levelet írt csak ebben a témában Rómába. Hiába küldte azonban segélykiáltásait a Vatikánba és a szövetséges államok vezetőinek, hiába folyamodott különböző trükkökhöz, érdemben nem érkezett segítség.
– Így sajátos fegyverhez nyúlt: 1947. augusztus 27-én XII. Piusz pápához írt levelében bejelentette lemondását „őrhelyéről” – mondta Somorjai, hozzátéve, Tardinitól 1947 novemberében érkezett válaszlevél, amelyben helytállásra buzdította Mindszentyt.
A bíboros több levelet is írt a csehszlovákiai magyarok meghurcoltatásáról a Vatikánba.
– 1946 novemberében a szentszéki magyar követségen keresztül táviratot küldött a csehszlovákiai magyarok megmentése érdekében a Vatikáni Államtitkárságra – mondta az előadó, majd folytatva a levelek sorát, említést tett arról a levélről, amelyben tízezer pozsonyi magyar nevében tiltakozott az ellen, hogy a város összes templomában megtiltották a magyar nyelv használatát. Egy további levélben Mindszenty József magyar papok küldését is kérte a Csehországba kitelepített magyarok lelki gondozására, de tiltakozott a reszlovakizáció ellen, és levelet írt az elűzött magyar papok ügyében is.
– Egy 1947 januárjában írt levelében a zsidók elűzéséhez hasonlította a magyarok erőszakos elhurcolását „ősi, ezeréves földjükről”. De beszámolt a pápának a kárpátaljai helyzetről, a majd 2007-ben boldoggá avatott Romzsa Tódor püspök meggyilkolásáról is.
Somorjai Ádám beszélgetőpartnere, Csáky Pál Mindszenty József szerepére hívta fel a figyelmet a felvidéki magyarok sorsának alakulásában. Emlékeztetett arra, hogy a második világháború utáni potsdami konferencián a három nagyhatalom közül a Szovjetunió felvetette Beneš elnök ama kérését is, hogy az összes németet és magyart ki kell telepíteni.
– A potsdami konferencia úgy döntött – emberi szempontból és a németek szempontjából sajnálatos módon –, hogy a németek kitelepítésébe beleegyezik. Csehszlovákia területéről az összes németet durva körülmények közt kizsuppolták 1945–46-ban – mondta Csáky, hozzátéve, a konferencia a brit és amerikai vétó miatt a magyarok teljes kitelepítését nem engedélyezte. S hogy miért?
Többek közt azoknak az információknak köszönhetően, amelyek Mindszenty Józseftől származtak.
– Az első koncepciós per 1946-ban a „dicső, demokratikus” Csehszlovákiában a Mindszenty-per volt, azoknak a papoknak és tanítóknak a pere, akik információkat és adatokat szolgáltattak Mindszenty bíboros leveleihez – mondta Csáky Pál, hozzáfűzve, Mindszentytől kapták az angolszász hatalmak az információkat arról, mi történik Csehszlovákiában, mert ezt a csehszlovák államhatalom titokként kezelte.
Mindszenty József bíboros tehát a hatáskörében igen sokat – mondhatni mindent – megtett a Dunától északra fekvő főegyházmegyés terület híveiért és a felvidéki magyarokért.
Méghozzá nem könnyű időben, amikor Magyarország nagy megpróbáltatásokkal volt kénytelen szembesülni.
– Leveleivel felhívta a figyelmet a problémákra, és megoldást sürgetett. Mindszenty az elvek embere volt, mindig kimondta, amiről úgy gondolta, hogy helyes – zárta Somorjai Ádám.
Az előadás után a ferencesek templomában Mindszenty József boldoggá avatásáért tartottak szentmisét, amelynek főcelebránsa Németh László Imre pápai prelátus volt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 3. számában.
