2021. augusztus 15., 18:18

Mindörökké óvó néni

Július 27-én köszöntötte Szőgyénben az önkormányzat és az egyházközség a százéves jubileumát ülő Karakán Sándornét, Emerenciát, mindenki Inci nénijét.

 

Karakán Emerencia
Fotó: Bokor Klára

A háromgyermekes édesanyát máig körülveszi a családja, két nyugdíjaskorú lánya gondozza. Az ünnepi asztalt huszonöten ülték körbe, két lánya és fia a családjukkal, öt unoka és kilenc dédunoka. 

Inci néni 1921-ben született Szőgyénben. Négyen voltak testvérek, a szülei vegyeskereskedést működtettek. Tízévesen került az érsekújvári Flengerbe, bentlakásos iskolába, ahol apácák tanítottak. Később Pozsonyban járt tanítóképzőbe, de onnan a második bécsi döntés után hazaküldték a diákokat.

Ekkor Pestre ment a Felső Kereskedelmi Iskolába barátnőjével, Sámson Böskével. A háború legzavarosabb éveit a szülői házban vészelte át, többször voltak életveszélyben. A háború után Párkányban fejezte be a pedagógiát, majd a szőgyéni óvodában helyezkedett el és dolgozott nyugdíjas koráig.

Generációkat nevelt

Karakán Sándor érsekújvári tanítóhoz ment férjhez, akitől két lánya és egy fia született. Érdekesség, hogy máig ugyanabban az ágyban alszik, ahol a gyermekei megszülettek.

Nagyon szerette a gyerekeket, generációkat nevelt, sokuknak olyan szép emlékei maradtak Inci óvó néniről, hogy a mai napig képeslapokkal örvendeztetik meg.

Karakán Emerencia
Fotó: Bokor Klára

Kolléganője, Dukony Magdolna mondja:

– Soha, de soha nem emelte fel a hangját, a hibákra is úgy tudott rámutatni, hogy szinte dicséretnek hatott. Mi, akik már a szocializmus alatt végeztük az iskoláinkat, példaképként tekintettünk rá. Egészen más volt, mint mi. Etikettre tanított, hogyan üljünk, kinek köszönjünk előre, hogyan öltözködjünk, a frizuránkat is megcsinálta, ha megkértük rá. Önmagára mindig Karakán Sándornéként tekintett, és minket is arra biztatott, hogy használjuk örömmel a férjünk nevét. Nevelési módszere a szereteten alapult. Sokat tanultam tőle.

Éjszakákig olvasott

– Szép gyermekkorunk volt – mondja Ildikó, Inci néni másodszülött lánya. – Anyukánknak mindig volt ideje ránk, apánknak már kevésbé, mert különböző falvakban és egy időben Pozsonyban is tanított, ám ha hazajött a motorral, mindegyikünkkel tett néhány kört a házunk előtt. Az unokák nevelésében is mindig számíthattunk az édesanyánkra. Rengeteget olvasott, a könyvtárból mindig teli szatyorral járt haza.

Olvasmány-élményeit az unokákkal való együttlétkor is kamatoztatta, akik a nagyival kincses szigeti kalózokként takarították ki a pincét, indiánokra játszva dolgoztak a kertben. 94 évesen még járt a könyvtárba. Késő éjszakáig képes volt olvasni, kedvenc könyve az Elfújta a szél, amelyhez egy másik befejezést is írt.

Karakán Emerencia
Fotó: Bokor Klára

Inci néni több mint tíz éve él özvegyen. A 95. születésnapján még olyan vitális volt, hogy maga alakította át a kosztümjét, a frizurája mindig hibátlan volt, hiszen késő öregkoráig képes volt csavarókban aludni. Kézimunkázott, festett, sokan el sem hitték, hogy ezek az ő alkotásai. Életében központi szerepet játszott a hit. Ha csak tehette, a templomba is eljárt.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.

   

 

Megosztás
Címkék