Merre tovább, Nagymegyer? Soóky Mariánt kérdeztük
Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író híres regényének a címe, a Quo vadis, (amely valójában egy latin szállóige és háttere egy keresztény legenda), azt jelenti: Hová mész? Merre mész? Hová tartasz? Nos, a kérdést így, az önkormányzati választási hajrában bármely település vonatkozásában fel lehet tenni, hiszen négyévenként megerősítést nyerhet az irány, amelyen egy városvezetés elindul(t). Ellenben fordulhat is a kocka, mint Nagymegyer esetében az utóbbi időben oly gyakran előfordult. A regnáló polgármester, Soóky Marián fontosnak tartja, a város milyen úton halad tovább, de lényeges az is, hogy ezt az utat honnan kezdte meg, és négy év alatt hova érkezett, s közben hogyan teljesített.
Soóky Marián, ahogy fogalmazott, már végigjárta a szamárlétrát, hiszen több választási ciklusban volt képviselő, később alpolgármester. A polgármesteri székért a Bartók Béla Alapiskola igazgatói posztját cserélte fel. Milyen kondícióban volt a város, amikor átvette a vezetést, hiszen köztudott, hogy az előző polgármester és a képviselők közötti együttműködés nem volt éppen konstruktívnak nevezhető.
Sokan talán úgy vélik, az előző időszakból mindössze a korábbi polgármesterhez kapcsolódó bírósági ügyek jelentik a ránk maradt terheket, ez azonban korántsem fedi a valóságot. Az előző ciklus következményei jóval messzebbre nyúlnak annál, mint amit pénzügyi mutatókkal vagy konkrét összegekkel ki lehet fejezni. Amikor négy évvel ezelőtt átvettem a város irányítását, és első alkalommal képviseltem Nagymegyert járási, kerületi, illetve országos egyeztetéseken, számos helyzetben szembesültem azzal, milyen megítélés alá került a város az előző vezetés tevékenysége nyomán. A korábbi hibák következményei nem csupán az anyagiakban jelentkeztek, hanem abban is, ahogyan mások Nagymegyerhez viszonyultak. Egy közösség jó hírnevét és a másokkal kialakított bizalmat könnyű megingatni, ám annak helyreállítása hosszú, kitartó munkát kíván. Az elveszített hitelességet nem lehet egyik napról a másikra visszaszerezni, és az eredményeit sem lehet egy ünnepélyes átadón bemutatni, vagy egy szalagátvágással jelképezni.
Mégis úgy gondolom, hogy az elmúlt négy esztendő egyik legjelentősebb eredménye éppen az volt, hogy fokozatosan sikerült javítani Nagymegyer megítélésén, és új alapokra helyezni a város iránti bizalmat.
A múlt örökségéhez tartozik az is, hogy a korábbi vezetés időszakában keletkezett ügyek miatt elindult rendőrségi eljárásokkal és bírósági perekkel is foglalkoznom kellett. Ezek az ügyek jelentős időt és energiát igényeltek, amelyeket egyébként a város fejlesztésére és a lakosok érdekeinek képviseletére fordíthattam volna. Természetesen nem ez a munkám legkellemesebb része, de is munkaköri kötelesség. Különösen sajnálatosnak tartom, hogy a szlovákiai igazságszolgáltatás működésében nemcsak az általános lassúság tapasztalható, hanem időnként az eljárások időrendi besorolása is kérdéseket vet fel. Egyes esetekben azt látni, hogy ha megvan a kellő szándék, és az érintettek megfelelő kapcsolatokkal rendelkeznek a rendőrségen, az ügyek előrehaladására is hamarabb jut kapacitás. Más ügyeknél viszont hosszú ideig alig érzékelhető előrelépés, ami óhatatlanul felveti a késedelmek okának kérdését. Nem az én tisztem megmondani a belügyminiszternek, hogyan szervezze meg a tárca munkáját, de indokoltnak tartanám annak alapos áttekintését, hogy milyen szempontok alapján állapítják meg az egyes ügyek kivizsgálásának prioritását, kik döntenek ezekről a sorrendekről, és milyen módon biztosítható, hogy minden ügy azonos mérce szerint, indokolatlan késlekedés nélkül haladjon előre.
Ennek tudatában miért vállalta el mégis a jelölést négy évvel ezelőtt és 2026-ban?
A közéletben azért szerettem volna szerepet vállalni, mert úgy éreztem, Nagymegyernek új irányra és szemléletváltásra van szüksége. Többen is biztattak, hogy induljak a választáson, én pedig alapos megfontolás után arra jutottam, hogy a város javát szolgálhatom azzal, ha vállalom a jelöltséget.
Hogy érzi, sikerült alkalmazkodnia új szerepköréhez?
A helyi politikában kétféle tévedés vezethet rossz döntésekhez. Az egyik, ha valaki nem ismeri fel, milyen jelentős hatása lehet az önkormányzatnak a település életére, a másik pedig, ha olyan lehetőségeket tulajdonít neki, amelyek valójában nem tartoznak a hatáskörébe. Amikor egy polgármesterjelölt elkerülő út megépítését, több száz új munkahely létrehozását vagy egy új vasútállomás megvalósítását ígéri, azzal könnyen azt a benyomást kelti, hogy nincs tisztában az önkormányzatok tényleges feladataival és korlátaival. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a városvezetésnek ne lenne komoly felelőssége a fejlődés előmozdításában.
A polgármester és a képviselő-testület sokat tehet azért, hogy Nagymegyer felismerje és megragadja a kínálkozó alkalmakat, megfelelő partnereket találjon, és érvényesíteni tudja a helyiek érdekeit. Ehhez viszont elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás, a következetes érdekérvényesítés és a különböző szereplők közötti párbeszéd.
Az önkormányzati rendszer természetéből adódik, hogy a polgármester és a képviselők csak együttműködve lehetnek eredményesek. Ez nem azt jelenti, hogy minden kérdésben egyet kell érteniük. Éppen ellenkezőleg: a különböző álláspontok ütköztetése, az érvek megvitatása és a megalapozott döntések közös kialakítása a demokratikus működés természetes része. Sajnos a közösségi oldalakon gyakran éppen ez hiányzik. Az érdemi vita és az érvekkel alátámasztott véleménycsere helyett sokszor a személyeskedés, a másik fél lejáratása és az alaptalan vádaskodás kerül előtérbe.
A személyeskedés olykor az önkormányzat ülésein is előfordul. Igaz, az utóbbi időben ez már nem annyira jellemző.
– Az ilyen megnyilvánulások önmagukban is rombolják a közbeszéd minőségét, de a következményeik ennél is súlyosabbak lehetnek: a személyes ellentétek a valós döntéshozatalban is akadályozhatják az együttműködést, és ellehetetleníthetik a város számára fontos kezdeményezéseket. Meggyőződésem, hogy ezt a hozzáállást nem szabad beengedni az önkormányzati munka mindennapjaiba. Polgármesterként ezért kezdettől fogva arra törekedtem, hogy más alapokra helyezzem a hivatal működését, és szakítsak azzal a szemlélettel, amely korábban meghatározta a városvezetést.
Ilyenkor általában személycserékre is sor kerül.
A hivatal személyi állományának átalakításakor sem a tömeges leváltásban láttam a megoldást. A korábbi gyakorlattól eltérően mindenkinek lehetőséget biztosítottam arra, hogy munkájával, hozzáállásával és szakmai teljesítményével bizonyítsa alkalmasságát. Voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, mások viszont nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. Emiatt idővel szükségessé vált bizonyos munkakörökben a személyi változtatás és a hiányzó szakemberek pótlása. Nagyon fontos eredménynek tartom, hogy sikerült olyan működőképes hivatalt kialakítani, amely képes ellátni a rá bízott feladatokat, és amelyre a város mindennapi működésében támaszkodni lehet. Számomra ez sokkal többet jelentett a személycseréknél: annak megteremtését, hogy a polgármesteri hivatal ne a belső konfliktusok, hanem a város szolgálatának helyszíne legyen.
A városi cégekkel is gondok voltak, komoly tartozások halmozódtak fel.
– Bebizonyosodott, hogy nincs szükség sem egy kormánypárt bábjára, sem helyi képviselőre az ügyvezetői székben, hogy mindhárom városi cég biztos anyagi háttérrel rendelkezzen és stabilan működjön. Korábban láthattuk, milyen könnyen átjátszható idegen kezekbe még az olyan, a város szempontjából stratégiai jelentőségű létesítmény is, mint a városi termálfürdő. A magam részéről külön örülök annak, hogy a városi cégek élén olyan helyi emberek állnak, akik személyes felelősséggel viseltetnek munkájuk iránt.
A „mezei” választó arcára gyakran mosolyt csal az, amikor a települések a választások előtti hetekben gyors „kampányaszfaltozással” próbálják a szavazóhelyiségekbe csalogatni a lakosokat.
Tény, hogy a helyi járdák és utak állapota az egyik legfontosabb „problémakör”, hogy így mondjam, hiszen az a lábunk, az autónk, vagy kerékpárunk, motorunk előtt vagy alatt „hever”, mindennap igénybe vesszük. Legyen az helyi lakos, vagy turista, az első, amit megtapasztal, az a helyi járdák és utak állapota. Márpedig, legyünk őszinték, ezen a téren volt mit behozni. Fürdőváros vagyunk, esetünkben a turizmus a város fontos mozgatórugója. Ezért is nagy öröm, hogy az eltelt négy évben különböző anyagi források bevonásával és tárgyalásokkal sikerült lefaragnunk abból a több évtizedes lemaradásból, amit örököltünk.
Itt azonban nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy mi már a ciklus elején nekiláttunk az utca- és útfelújításoknak, azaz nem csak a kampány hajrájában aktivizáltuk magunkat.
Az elmúlt években Nagymegyeren számos közlekedési és infrastrukturális fejlesztés valósult meg, amelyek eredményeként több utca, útszakasz és gyalogosfelület vált nemcsak korszerűbbé, hanem biztonságosabbá is. Több utca teljes útfelújításon van túl, ezek többségénél a járdafelület is megújult.
Részletes felsorolás helyett beszéljünk a számok nyelvén: több évtized után az elmúlt négy évben az várost érintő utak közül 8 kilométer, vagyis mintegy 50 000 négyzetméternyi közút került felújításra.
A közlekedési beruházások mellett más területeken is sikerült előrelépést elérni?
A sikeresen megpályázott, kisebb összegű támogatásoknak köszönhetően a város anyagilag is hozzá tudott járulni a Szent István Napok lebonyolításához. Az állami forrásokból emellett az óvodák fejlesztésére is jutott pénz, amelyből új udvari játékokat szerezhettek be, illetve megújíthatták az elhasználódott teraszokat.
A helyi közösségek erejét mutatja, hogy összefogásuk révén három új játszóhellyel bővült a város: a Čistinka, a K-Park és a Dvorcheck is a helyiek kikapcsolódását szolgálja. Köszönet a több ezer követővel rendelkező Facebook-csoportnak és az aktivistáknak, akik mindhárom alkalommal heteken keresztül minden nap szorgosan segédkeztek abban, hogy ezek a létesítmények a mi városunkban épülhessenek fel.
Ezek létrehozása mögött nemcsak az összefogás és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek álltak, hanem komoly előkészítő munka is. A megvalósításhoz szükséges engedélyek intézése, a hivatalos dokumentáció összeállítása, valamint az építési folyamatokkal kapcsolatos ügyek koordinálása egyaránt a városi hivatal feladata volt.
A folyamatban levő fejlesztések közül melyeket tartja a legfontosabbaknak?
Az újabb beruházások közül több már a kivitelezés küszöbén áll. Hamarosan elindul az Izsapot érintő kerékpárút építése, miután biztosítottuk a szükséges forrásokat, és sikeresen lezárult a kivitelező kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárás is. A fejlesztés elsősorban az ott élők biztonságát szolgálja majd, hiszen kedvezőbb feltételeket teremt a kerékpáros közlekedéshez, de nyaranta nagyon sok turista is használja a bicikliutat. Ezzel párhuzamosan a Szent István utca korszerűsítése is elkezdődött, beleértve az ott található parkolók rendbetételét. A tervezett beruházások finanszírozásához az idegenforgalmi adó átalakítása is hozzájárult. A képviselő-testület 2024-ben döntött arról, hogy az egy vendégéjszakára számított adó mértéke egy euróról másfél euróra változzon.
A határozat az összeg felosztását is rögzítette: az adóbevétel egyharmadának megfelelő, 50 centes rész a város kiadásainak fedezésére fordítható, ugyanekkora összeg illeti meg a Területi Idegenforgalmi Szövetséget, a fennmaradó 50 cent pedig célzottan a közutak javítását és a városi infrastruktúra korszerűsítését szolgálja.
A felsorolt intézkedések jól szemléltetik, hogy Nagymegyer fejlődését nem egyetlen pénzügyi forrás vagy önálló döntés teszi lehetővé. Az előrelépéshez szükség van az önkormányzat saját bevételeire, a külső támogatások hatékony felhasználására, a különféle intézményekkel és szervezetekkel való együttműködésre, valamint a helyi lakosok kezdeményezőkészségére is. Mindezek összehangolásával teremthetők meg azok a feltételek, amelyek révén a város folyamatosan fejlődhet, a megvalósított beruházások pedig valódi értéket képviselhetnek az itt élők számára a jövőben is.
