2021. január 17., 07:37

Megmentenék az ipolysági Jezsuita Házat

Amint arról hírportálunkon is tudósítottunk, a 2011-ben életre hívott Sine Metu (Félelem Nélkül) Polgári Társulás újabb figyelemre méltó értékmentést készül megvalósítani. Ennek első lépéseként 2020 decemberében megvásárolta Ipolyság egykori jezsuita magtárát, amely az Árpád-kori premontrei kolostor romjaira épült, a közelében fekvő, valószínűleg legalább 17. századi eredetű épületet és az ingatlanokat körülvevő telkeket.

Médialapozó
Fotó: Ipolysági premontrei kolostor

Ipolyságot, pontosabban Saagot először 1237-ben említi az a Zólyomban kelt oklevél, amiben IV. Béla király az esztergomi káptalannak ajándékozta birtokainak egy részét. A Hont-Pázmány nemzetségből származó Márton bán minden bizonnyal még a második honalapító uralkodása kezdete előtt alapította meg a Boldogságos Szűz Mária Prépostságot. A rendházról A premontrei szerzetesrend megtelepedése az Árpád-kori Magyarországon című művében Körmendi Tamás is említést tesz:

A sági prépostság alapítását az 1214 és 1234 közti évekre kell tennünk, azzal a megjegyzéssel, hogy a fundatio valószínűleg inkább az 1220-as évekre eshetett.”

A magyar földre beözönlő tatárok 1242 februárjában Ság térségében is óriási pusztítást végeztek; sok más mellett a kolostort is felgyújtották. A rongálás után aránylag gyorsan megújult az épület, ezt bizonyítja IV. Béla 1245. szeptember 9-i, Görgőn kiadott okirata, amiben megerősíti a kolostor korábbi alapítását. A premontrei szerzetesrend itt letelepedő tagjai tanítással, orvoslással és igazságszolgáltatással is foglalkoztak, de ún. hiteleshelyként okiratok szignózását is vállalták.

A rend működésének következtében a település is gyarapodott. Fehér György kódexéből tudjuk, hogy a király 1266-ban hidat építtetett az Ipolyon, a vámszedés jogát pedig a premontreieknek adományozta. Nem sokkal később újabb kedvezmény érte a ságiakat, ahogy arról Borovszky Samu is ír:

1275-ben IV. László, a huzamos háborúktól és gyakori hadi beszállásokkal terhelt Ság falu lakosait az adótól és hadi szállástól felmentette.”

A szerzeteseket ettől függetlenül rendre megpróbáltatások érték. A 14. században Csák Máté seregei, majd a környékbeli várurak, a 15. században pedig hol a Gyarmathi Balassák, hol Lévai Cseh László cseh zsoldosai, hol a cseh-morva származású zsoldosvezér, Jan Jiskra harcosai szállták meg a kolostort, óriási anyagi károkat okozva. S a törökvilág csak ezután jött el…

kolostor
Kép forrása: Ipolysági premontrei kolostor

Az időközben erődítménnyé erősített várkolostor kapitánya, Jakusich Ferenc 1550-ben még visszaverte a török támadást, amikor azonban híre jött, hogy Szondy György sem volt képes megvédeni a közeli drégelyi várat, a maroknyi sági legénység megfutamodott s a lévai helyőrséghez csatlakozott. A sági szerzetesek a garamszentbenedeki kolostorban találtak menedéket; ide menekítették értékes levéltárukat is.

A törökök tehát 1552. július 7-én elfoglalták Ságot, a kolostor épületét pedig kirabolták és felgyújtották. Ezzel tulajdonképpen le is zárult a sági kolostor premontrei korszakának története, s csak némi átmeneti időszak után, a törökök kiűzését követően, I. Lipót császár és király 1688. december 28-án kelt rendeletével vehette kezdetét annak jezsuita időszaka.

Korábbi írásában Csáky Károly is hangsúlyozta, hogy Ság fejlődése nagyban volt köszönhető a premontrei rend itteni működésének:

Itt végezték sokirányú (oktatási, gazdasági, hitéleti és művelődéstörténeti) tevékenységüket a rend szerzetesei. Itt tevékenykedett hosszabb ideig a konvent jegyzője, Thuróczy János krónikaíró, valamint a magyarországi premontreiek »visitatora«, az európai műveltségű tudós főpap, Fegyverneki Ferenc. Itt szolgált egy ideig a törökverő huszárfőlegény, Thury György is.”

I. Lipót a prépostság töröktől visszafoglalt birtokait 1688-ban a jezsuitáknak ajándékozta, akik gazdasági épületeket és magtárat építettek a kolostor romjain, de 1734-ben nekik köszönhetően épült újjá a kolostor mellett levő kéttornyú templom is. „Az Ipolyon átívelő átkelő a török hódoltság ideje alatt tönkrement, így 1769-ben barokk stílusban a jezsuita rend építi újjá” – írja Hillier Domonkos Az Ipoly mente infrastrukturális változásai a topográfiai térképek tükrében című munkájában arról a kőhídról, ami egészen a második világháborúig biztosította a helyiek közlekedését.

Miután XIV. Kelemen pápa feloszlatta a Jézus Társaságát, Mária Terézia 1776-ban úgy döntött, hogy a jezsuiták ipolysági birtokait a rozsnyói káptalannak ajándékozza, amely az évtizedek során nem ritkán különböző bérlőknek adta ki azokat. A történelmi épületegyüttes a szocializmus időszakában az állami birtok része volt, a rendszerváltozás után azonban újra a rozsnyói káptalan lett a tulajdonos.

A premontrei kolostor romjain megépült ún. Jezsuita Házat néhány évvel ezelőtt egy magyarországi házaspár vásárolta meg.

Az épület állaga az új tulajdonosok igyekezete ellenére tovább romlott. A főépület ma már rendkívül rossz állapotban van. A tetején egy hatalmas lyuk tátong, így a földszintet és az emeletet elválasztó reneszánsz boltívek, valamint a kisebb emeleti helyiségek egykor nagyon szép stukkós mennyezetei is pusztulásnak indultak”

– mondta el az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője, Pálinkás Tibor, majd hozzátette:

Ez minden bizonnyal alapvető hatással lett volna az épület statikai stabilitására is, tehát – ha most nem indul meg ez a pozitív folyamat a helyreállításával kapcsolatban – az épület gyakorlatilag egy végső pusztulási, romosodási stádiumba került volna.”

Éppen Pálinkás Tibor volt az, aki – a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal Nyitrai Kirendeltségének kötelékeiben dolgozó Slavomír Katkinnal közösen – 1996 és 2005 között ásatást végzett a kolostornál. „Az egykori premontrei monostor néhány falmaradványát is magába foglaló barokk jezsuita főépület keleti homlokzatán ma is felfedezhető a leginkább 15. század második felére datálható gótikus kerengőfolyosó négy darab, egykoron a belső udvarra néző árkádja. (…) A törmelékrétegből előkerültek kovácsoltvas szögek, üvegből készült korong alakú ablakszemek, valamint egy, leginkább a 14. század végére, 15. század első felére datálható, egykor kódexet díszítő sárgaréz anyagú sarokveret. (…) A 15. századi kerengőfolyosó észak-déli árkádsorától keleti irányban több gótikus építkezési fázis alapjainak és felmenő falainak maradványait tártuk fel. Interpretációjukhoz további területek megásása szükséges” – olvasható az ásatás után készült tanulmányban.

Ami a terület további kutatását illeti, biztosak lehetünk benne, hogy az Orosz Örs vezette Sine Metu Polgári Társulás ezúttal sem fog tétlenkedni. A kolostort a már említett magyarországi tulajdonosától, az azt körülvevő telkeket és a közvetlen közelben található 17. századi épületet – a Stanislav Stolárik rozsnyói püspökkel és Jozef Markotán káptalani főpréposttal zajló öt hónapnyi tárgyalás eredményeként – a rozsnyói püspökségtől vásárolták meg. Így semmi akadálya nincs annak, hogy belátható időn belül valóban megtörténjen az értékmentés…

kolostor
Kép forrása: Ipolysági premontrei kolostor
Orosz Örs (jobbra) Zachar Pállal
Jelenlegi állapotában ez a belvárosi, 800 éves múltra visszatekintő épület a határ menti kisváros szégyene. Annak ellenére, hogy a hajdan hozzá tartozó plébániatemplommal együtt ez Ipolyság legrégibb épülete, a rendszerváltás óta az állaga csak romlott, mígnem végveszélybe került”

– fogalmazta meg Orosz Örs, majd így folytatta:

Úgy érezzük, hogy a gombaszögi pálos monostornál szerzett tapasztalatokat kár lenne a fiókban hagyni, hisz bőven akad olyan kallódó érték szülőföldünkön, ahol ezeket kamatoztatni lehet. A gombaszögi kolostor ügye már jó irányba halad, ideje hát új projektbe kezdeni, hiszen Ipolyság is megérdemli a figyelmet!”

Ahogy azt az Orosz Örssel együttműködő ipolysági önkormányzati képviselőtől, Zachar Páltól megtudtuk, hamarosan megtörténik az épületegyüttes állapotának felmérése, továbbá a komplexumot érintő hasznosítási tanulmány is elkészül. A fejleményekről a Ma7 médiacsalád is beszámol…

kolostor
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék