„Meglásd, ha majd nem leszünk!...”
A mindenszentek és a halottak napjának közeledtével gyertyafények, virágok és koszorúk öltöztetik az emlékezés méltóságába a temetőket. De miként őrizték a csallóköziek egykor az elhunytak emlékét, milyen hagyományokban öltött testet a múlthoz és az eltávozottakhoz fűződő szeretet, s hogyan él tovább mindez napjainkban?
József Attila A Dunánál című verséből való a címben foglalt idézet, és bizony, idősödvén, egy-egy régebbi (cseh)szlovákiai magyar író könyvének fellapozásakor, olvasásakor azon kapom rajta magam, hogy „megszólítanak” az alkotók, persze azért másképp, mint Attilát az ősei. Az idő haladtával, a szeretteimen, rokonaimon kívül, nekem is egyre több az „ismerősöm” a halottak között. Zalabai Zsigmond elsősorban irodalomkritikus, irodalomtörténész, egyetemi oktató és szerkesztő volt, azonban néprajzi jellegű kutatásokat is végzett, feltehetően a Hazahív a harangszó és a Mindenekről számot adok című munkáinak megírása miatt is.
A két könyv a szülőfalunak állít emléket, kitérve a népélet minden részletére, a temetőben olvasható sírfeliratokra is: „Megpihent a dolgos kéz, a szerető szív, / Kit Isten magához korán haza hív. / Könnyes szemmel nézünk fel a csillagos égre, / Angyalok vigyázzanak örök pihenésedre.” Egy következő: „Vándor, ki erre jársz és olvasod síromat, / Gondolj az életre s hullasd el könnyedet, / Mert én is voltam olyan, mint te, / S te is olyan leszel, mint én.” Ismert ez a sírvers is: „Porból lettünk, porrá leszünk, / De a szeretetben örökké élünk.”
Az utolsó két szavára reflektálva, miszerint örökké élünk, és megemlítve hajdan volt íróink egykor történt „sírversíró-alkalmát”, amikor a borús témából is ki tudtak csiholni némi derűt, talán igaz lehet a latin mondás, amely Horatius római költő verséből való: „Non omnis moriar”, vagyis „Nem halok meg teljesen, Nem halok meg egészen”. Mindez talán elsősorban a költőre értendő, akinek a műve tovább él az olvasók révén, de ha másként nem, fizikai valónkkal mi is tovább élünk utódainkban, akiket emlékként majd mi is megszólítunk.
Az ősi szokásaink lassan kikopnak
Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója kérésemre felelevenítette a hozzátartozóink elhalálozásával kapcsolatos régi csallóközi szokásokat, amelyek közül párat még a múlt század második felében is megtartottak.
– Régen, dédszüleink idejében, a Csallóközben otthon ravatalozták fel a halottat, és mellette virrasztottak. Roma családoknál még most is megvan ez a hagyomány. A virrasztás szokásának volt egyfajta rituáléja, hogy miket énekeltek, hogyan imádkoztak. Tehát mindenki el tudott búcsúzni, a család, a gyerekek is. Ők manapság már nem is tudhatják, hogyan zajlott ez valamikor.
Tehát nagyon fontos volt, hogy elbúcsúzzanak az elhunyttól. Ma ez már olyan személytelen, és sokan ódzkodnak is a halott látványától. De visszatérve a múltba, a Csallóközben, meg sok más helyen, hosszú ideig nagyon lényeges volt a búcsúztatás.
Általában kántorok, énekesek búcsúztak, búcsúztattak a halott nevében. A búcsúzás rituáléja ősi, archaikus szokás, amely rendkívül személyes, s nagyjából az '50-es, '60-as évekig élt elevenen. Van gyűjtésem e témában is; Albárról megvannak Bereczk kántor ide vonatkozó írásai, aki ugyanarra a dallamra mindenki számára kidolgozta a búcsúztatás szövegét. Ez nagyon értékes történeti emlék, s azért érdekes, mert valahol a hősénekek maradványa. De aztán mivel éppen a személyes jellege miatt az emberek olyan nagyon már ezt nem akarták, tehát hogy temetéskor nagy sírás-rívás legyen, így kikerült a szertartásból"
– mondta a néprajzkutató.
Régen a virrasztás, a búcsúzás közösségi esemény, a gyász feldolgozásának a része volt. A sír nagyon egyszerű volt, csak a 19. század közepe, vége felé váltották fel a fakereszteket faragott sírkövek. Kriptája a tehetős embereknek volt.
Fogyunk, mint a hold...
Általános jelenség napjainkban, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek, és sajnos ez a kisebbségi létbe szorult magyarságot még jobban érinti. Soóky Marián, Nagymegyer lekszönő polgármestere is úgy látja, hogy ez nem csak lokális gond.
Ez óriási probléma mindenhol, komoly kihívás előtt áll az ország, hogy ezt valahogy enyhítse. Olyan törvényeket kellene hozni, amelyek fellendítenék a gyermekvállalási kedvet. Ennek oka a gazdasági helyzet, de legfőképpen a megváltozott gondolkodás. Sajnos minden más fontosabb lett, mint a családalapítás".
A halottak napja alkalmával a települések is megemlékeznek az elhunytakról.
– Nagymegyeren a várossal karöltve a Csemadok szervezi a megemlékezést. Az első és a második világháborúban elhunyt hősi halottak emlékművénél hajtunk fejet halottak napján, november másodikán. A Hősök terén van a világháborús emlékmű, s bizony Megyerről is sokan elestek a fronton a két világégés során.
Manapság számos család szétszóródott a világban, s ez nyilván befolyásolja azt, ki mikor tudja meglátogatni szerettei sírját.
– Régebben a legtöbb család halottak napján, vagy az azt megelőző napon látogatott ki a temetőbe. Most már akár két héttel korábban is megkezdődik a temetőlátogatás. Mi is igyekszünk erre felkészülni, rendben tartani a temetőket, ahol már van közvilágítás, és kamerarendszer is. A nyitva tartás ilyenkor hosszabb, és a rendőri felügyelet is növeli a biztonságérzetet a temető környékén.
Sok idős ember él idősotthonban, általában azért, mert hozzátartozóik távol élnek, vagy munkájuk, családjuk mellett nem képesek már a sokszor beteg, állandó felügyeletet kívánó idős emberről gondoskodni. Az otthon így megfelelő megoldást kínál. De akad-e, akadt-e az évek során olyan idős otthonlakó, akinek senkije sem volt már, s elhunytával gondoskodni kellett tisztes eltemetéséről? Pongrácz Kálmán, a dunaszerdahelyi idősek otthonának igazgatója kifejtette, hogy ennek van egy törvényi háttere, amelyet szerencsére még sosem kellett alkalmazniuk. Ha esetleg hozzátartozók nélküli hajléktalanról van szó, akkor a város gondoskodik az elhunyt temetéséről.
– Azok a lakóink, akiknek nincsenek hozzátartozóik, tisztában vannak ezzel, és saját maguk gondoskodnak arról hivatalosan is, hogy haláluk után mi legyen velük – mondta az igazgató, s azt is hozzátette, hogy szándékosan nem szerveznek kollektív temetőlátogatást az otthon lakóinak.
– Mi egy nyitott intézet vagyunk, s mindez egyedi módon történik. Szerintem mindenkinek a belső magánügye, hogyan éli meg a halottak napját, mi pedig a lelki támogatást biztosítjuk. A lakóink többsége még ahhoz a generációhoz tartozik, akik a vallásban vigaszt találnak, vagy ha szükségük van rá, akkor a kollégáink révén vigasztalódnak.
Mi újság a virágüzletben október végén?
A virágüzletekben, virágkötészetekben október második felétől sűrűsödik a forgalom. Akármilyen furcsa is, de a temetői „díszítésben” is meg szokott jelenni valamiféle aktuális trend.
Nagymegyeren azért az ízlés kezd némiképp helyreállni, a sok giccstől most már talán meg tudunk szabadulni, de a legerősebb meghatározó továbbra is az ár"
– tudtam meg Vörös Rasztgyörgy Gyöngyitől.
– Az emberek általában a koszorúkat választják. Én a kisebb, formás, ízléses díszeknek vagyok a híve, de ilyenkor sokan túlzásba esnek. A sok mécses, virág és koszorú mellett nem igazán tud érvényesülni a nagy, látványos sírdísz sem. Amikor azonban a helybeli hozzátartozó letakarítja a sok távoli rokon, ritkán járó vendég elhervadt virágait, és utána helyezi el a sajátját a síron, az valóban látványosabb lehet. Sokszor kérnek tőlem tanácsot az emberek, ismernek, hiszen 28 éve szolgálom a megyerieket.
Vörös Rasztgyörgy Gyöngyi tapasztalata szerint van egy masszív réteg, amely nem engedheti meg magának a drágább élő virágokat, de középréteg mintha nem is lenne.
– Azt vettem észre, hogy Nagymegyeren szeretik a természetes dekorációkat. Kérik a hagyományos nagyfejű fehér krizantémot, de más virág is megjelenhet, és tudom, hogy mikor merjem beletenni a kreációba az orchideafejeket. Megmondom őszintén, egy krizantém ára jelenleg nemhogy vetekszik, de sokszor túlhaladja a rózsa, vagy egy szép hortenzia árát is.
Girga Dávidot sokan énekesként ismerik, de ő az alistáli Takács Piac vezetője is. Elmondása szerint nagyjából két héttel mindenszentek és halottak napja előtt indul a „dömping”, s az emberek akkor már elkezdik vásárolni az élő virágokat és a koszorúkat. A mécseseket, művirágokat és műkoszorúkat már jóval korábban beszerzik. Dávid is megerősítette, hogy még mindig a nagyfejű fehér krizantém a legnépszerűbb.
– Ragaszkodnak a fehérhez. Az idős korosztály elkezdte ezt a hagyományt, és tovább vitte családról családra.
A gyerekek meg azt mondják, hogy a mamájuk is ezt szokta venni. A színes krizantémot inkább más alkalomra tartogatják, de persze azért abból is fogy. A szegfűből vagy a fehér rózsából is csak keveset visznek ilyenkor, jobban megy az erikavirág, a csarab. Egy fiatalasszony egyszer koszorút szeretett volna mécsessel és rózsával. Nem krizantémmal, hanem rózsával. Mécsesek közül is nagyon sokfélét tartunk, mindenkit ki tudunk szolgálni.
Dávid, bár katolikus, maga is azt vette észre, hogy manapság már a reformátusoknál is előfordul ilyentájt mécses a temetőkben.
– Igen, de ők általában azt a tízdarabosat viszik, amin nincsen írás, nincs kereszt, csak sima fehér – tette hozzá Dávid. Egyébként a Takács Piac különlegességei a kézzel kreált ikebanák, amelyeket igényre szabottan is elkészítenek, mert ahogy Dávid fogalmazott, ebben nincs számukra lehetetlen.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/44. számában.
