2021. november 29., 11:09

Márton István, Gustáv Adolf és az ipolysági Hollywood

2021 októberében – Ipolyság városának támogatásával – jelent meg az egykor állatorvosként tevékenykedő helytörténész, Márton István Az ipolysági Hollywood című kötete.

Márton István
Médialapozó
Fotó: Márton István
Szívesen idézem fel az emlékeket olyan emberekről, akik valamilyen módon hozzájárultak szeretett városom anyagi vagy szellemi fejlődéséhez és hírnevéhez. (…) Nem maradhatok adósa annak a lelkes, szerény létszámú csoportnak sem, amelyik az amatőr filmek alkotásaival nemcsak az országon belül, határain túlra is eljuttatta városunk hírnevét”

– olvasható a kétnyelvű kötet bevezetőjében, amiből az is kiderül, hogy a szerző szerint legyen szó akár Hollywoodban, akár Ipolyságon tevékenykedőkről, a filmeseket összeköti az alkotók rátermettsége és a jó értelemben vett megszállottság.

Mint írja, a második világháborút követően a Centrál szálló épületében működő városi mozi jelentette a kulturális kikapcsolódást a helyi fiatalok számára. A leglelkesebb mozilátogatók éppen a diákok voltak; igaz, csupán a 12 évnél idősebbek tekinthették meg a filmeket, s ők is csak szülői kísérettel. A kisdiákok rendre túljártak a felügyeletet biztosító felnőttek eszén, s hol nagyapjuk kabátjába bújva, hol álbajuszt ragasztva, hol pedig homlokukba nagy karimájú kalapot húzva surrantak be a terembe.

S hogy miért nevezték a vetítőtermet Görbe mozinak? A szokatlan alaprajzú nézőtér miatt:

A téglalap alakú helyiség két párhuzamos hosszú oldala középen kissé megtört, a mozi ezáltal nyerte el elnevezését. (…) Már kevésbé tartozott a varázserejéhez az a bolhainvázió, ami azonnal megindult a néző lábszára ellen, amint a szerencsétlen elfoglalta helyét a falemezes, billenthető széken. Ez ellen csak úgy tudtunk védekezni, ha a hosszú nadrágszárat a térdzokniba gyűrtük, vagy a bakancs szára felett a nadrágszárat leszorítottuk egy befőttesüveg gumiabroncsával.”

A kiadványt olvasva egyszerre ismerhetjük meg a filmgyártás történelmének egy-egy mozzanatát és az 1947-től datálható önálló szlovákiai filmkészítés legfontosabb történéseit; de a szerző kitér az Árvai Nyolcasnak (Oravská osmička) nevezett fesztiválra, továbbá beleláthatunk az amatőr filmkészítők korlátolt műszaki lehetőségeibe is. Mindezen túl (s talán ez a leglényegesebb) megismerhetjük az Ipolysági Filmklub tevékenységét az Agyonak nevezett Gustáv Adolf munkásságán keresztül, aki 1950-ben alorvosi állást foglalt el a városi kórház belgyógyászati osztályán. Agyo már ekkor komoly tapasztalattal rendelkezett a keskeny méretű filmekre való filmezésről és a fényképészetről, hiszen már tanársegédként is készített dokumentumfilmeket egy-egy orvosi tudományos közlönyhöz. Ő volt az, aki a helyi kórházi szakszervezeten belül megalapította az Amatőr Filmezők Körét.

Márton István és Gustáv Adolf a hatvanas évek elején ismerkedett meg, s a gyógyításon túl csakhamar a filmezés is összekötötte őket. A szerző 1964 nyarán a Csehszlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma megbízásából, az első állatorvosi expedíció tagjaként fél éven át Mongóliában teljesített szolgálatot. Amint azt kötetében megfogalmazta, Agyo arra használta ki az indulása előtti két hetet, hogy meggyőzze, bűn lenne elszalasztani egy ilyen lehetőséget egy egzotikus táj filmezésére: „Már alapító tagja voltam az Amatőr Filmezők Körének, de még kamera nélkül. Az indulás napján feleségem meglepett egy Admira nyolcas filmkamerával, amit Agyo unszolására vásárolt…”

A kiadványt lapozgatva belepillanthatunk Gustáv Adolf Kecsketej című játékfilmjének, valamint a Kharón és Az avantgardista filmkészítők című alkotásának forgatási körülményeibe, s kirajzolódik előttünk az Ilyen volt az édesanyád című drámai történet is. Ebben, ahogy több más Agyo-filmben, Márton István színészként jelent meg.

Az Árvai Nyolcast – a nyolcmilliméteres filmeket készítő amatőr filmezők vetélkedőjeként – 1965-től rendezték meg. Célkitűzéseivel jóval túllépett a vetélkedő jellegén, hiszen megteremtette a lehetőséget, hogy az amatőr filmesek bemutathassák alkotásaikat, továbbá összehasonlíthassák azok műszaki nívóját. A fesztiválra első alkalommal a Látogatás című filmparódiával jelentkeztek, azzal a céllal, hogy megtudják, milyen szinten dolgoznak az akkori filmamatőrök.

Márton azt az emlékezetes esetet is felidézi, amikor Agyot 1968. augusztus 21-én egy szovjet katona mellének szegezett fegyverrel térdre kényszerítette, de ő pár perccel később a kórház kerítése mögül, az orgonabokor lombjától takarva már filmezte is a Varsói Szerződés bevonuló nemzetközi hadseregét. A sors furcsa fintora, hogy a Vérátömlesztés című filmet már a járási pártszervezet ideológiai titkárának felkérésére készítette el, s a szlovák felkelésben érdemeket szerzett hősök tiszteletének ajánlotta. A harctéri jelenetek egyébként Pereszlény határában, az elhagyatott homokbányáknál készültek.

Gustáv Adolf gazdag és magas színvonalú filmezői felkészültségét, alkotómunkáját végül a Kulturális Minisztérium Országos Népművelődési Osztálya is elismerte: a hazai amatőr filmezők képviseletében őt jelölte zsűritagnak az UNICA nemzetközi kisfilmek filmfesztiváljaira. A hazai kisfilmeseket így nemzetközi szinten is képviselte, elég ha csak a rigai vagy a touloni fesztiválokra gondolunk. Amikor a Szlovák Televízió bemutatta az amatőr filmalkotásról szóló riportfilmjét, a nyertes alkotások közül éppen Agyo egyik alkotását, a Rafinált csempészárut tárta a nézők elé.

Amint azt Márton István összefoglalta, Gustáv Adolf egymás után örökítette meg a szép, olvári völgyeket és az Ipoly menti természetet, az állatvilágot, a város, illetve a család nevezetesebb eseményeit, a figyelemreméltóbb személyek tevékenységét:

Agyo elmaradhatatlan kamerájával nem hiányozhatott a város olyan rendezvényeiről sem, mint a májusi ünnepek, a Honti Napok vagy a nevezetesebb szabadtéri kultúrműsorok. Az utódok számára egyforma lelkesedéssel örökítette meg mozgóképekben a zsinagóga felújítását, a Honti Múzeum és a Simonyi Galéria megnyitó ünnepségét, a Kutak Adrienn keramikus művésznő holokauszt emlékfalának leleplezését, vagy a Z akció keretében felépült kórházi pavilonok felszentelését.“

A kötetben – Gustáv Adolf gazdag filmalkotói tevékenységének részletes ismertetése közben –  számos, néhol a fekete humort sem nélkülöző történet, anekdota bomlik ki, legyen szó akár az ipolysági postahivatalban készült trükkfelvételekről, a titkosszolgálat közbelépéseiről, a gyanús valutacserékről, arról, hogy miként alakították vadnyugattá a Korpona folyó felsőtúri folyásánál elterülő tájat, illetve arról, hogy a bebravai vetélkedőn bemutatott Bajnok című filmet miért is tartották olyan műnek, ami „szemtelenül ellenforradalmi nézetet tolmácsol az 1968-as csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban.“ Mindezt olvasva nemcsak kinematográfiai ismereteink gyarapodnak, de szemünk előtt bontakozik ki a 20. századi Ipolyság lokális történelme is.

A könyv alapvetően az ipolysági nagyközönség részére készült, de filmes szakemberek és laikusok is élvezettel forgathatják. A kétnyelvű (magyar és szlovák), képanyagban bővelkedő kötet jó néhány mozzanatot kiemel Gustáv Adolf gazdag életútjából, ezeket kinematográfiai szakismeretekkel ötvözi. A könyv – 12 euró ellenében – az ipolysági Honti Múzeumban, a Simonyi Lajos Galériában, az ipolysági Városi Könyvtárban és a Városi Hivatal pénztárában is megvásárolható.

Márton István néhány további műve: Városka az üvegharang alatt (2008), Emberek az üvegharang cserepei alatt (2011), Öcsi doki nefelejcsei (2012), Dűlőre vitt dűlők (2016), A fülsiketítő csend országában – mongóliai útinapló (2017), Ipolyság dióhéjban (2017), Régi és új Felsőszemeréd (2018), A nagy Kiss (2021)
Márton István
+2 kép a galériában
Megosztás