Magyar iskolából is lehet érvényesülni!
A vágtornóci Suba Anna egész életében a felvidéki magyarság szolgálatának szentelte magát. Fáklyavivőként, igazi harcosként állt ki a magyar kultúrát és oktatást érintő ügyek mellett akkor is, amikor a legviharosabb szelek fújtak. Suba Annát áldásos, a felvidéki magyarok ügyeit alázattal szolgáló tevékenységéért a 2021-es évben, a magyar kultúra napja alkalmából Csemadok-életmű díjjal tüntették ki.
Suba Anna csendesen éldegél vágtornóci otthonában. Örül a gyermekei, unokái sikereinek, és szeretettel gondol vissza a múltra, amikor hivatástudattal átszellemült pedagógusként, kultúraszervezőként esztrádműsorok és iskolai színpadok vezetőjeként tevékenykedett és szolgálta a maroknyi felvidéki magyarság mindennapos ügyeit.
Az elmúlt évtizedekben a Csemadok Galántai Területi Választmányának elnökségi tagjaként aktívan szervezte az egyes régiók művelődési rendezvényeit, segített a nemzetközi, országos, regionális és járási rendezvények megvalósításában.
Suba Anna Ebeden született 1944 decemberében. Ebben a kis faluban kezdett iskolába járni, majd Párkányban folytatta a tanulmányait. Ipolyságon a mezőgazdasági középiskolában érettségizett, ahonnan Szímőre került tanítani. A tanítás annyira megtetszett neki, hogy egy év után jelentkezett a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar–orosz szakára. A diplomaszerzés után 1966-ban a mátyusföldi Sókszelőcére került, ahol 2004-es nyugdíjazásáig tanított. Hosszú éveken át töltötte be az intézmény igazgatói majd igazgató-helyettesi posztját. Roppant büszke a közéletben sikeres szerepet betöltő gyermekeire és unokáira.
– Két gyermekem van: Annamária a Beruházási, Régiófejlesztési és Informatikai Minisztériumban dolgozik menedzserként, Imre pedig a Szlovák Vadászkamara ügyvezető igazgatója. Unokám, Sára a Debreceni Ady Endre Gimnázium elsőse, többszörös szlovák bajnok uszonyosúszó, Rebeka a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola nyolcadikosa. Őt a lovak iránti szeretet a lovaglás felé vitte – mesél Anna néni a családjáról.
Egy iskola elhivatott tanárának, igazgatójának mindig sok közéleti feladat, áldozatos tevékenység jut. Nem volt ez másképp Anna néni esetében sem.
A Sókszelőcei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában rengeteg irodalmi vetélkedőt, esztrádműsort szervezett az évek során, irodalmi vetélkedőket vezettek be Bende Béla akkori igazgatóval a felnőttek részére a Csemadok zászlaja alatt.
Ilyen volt például a Petőfi irodalmi vetélkedő. Majd Vágtornócon – szintén a Csemadok égisze alatt – szervezett gyermektáborokat.
– Az volt a mottónk, hogy „nemcsak a nagymama beszél magyarul”. Itt ugyanis nem volt magyar iskola, és a magyar nyelvet is egyre kevesebben beszélték. Sok gyermek itt szólalt meg először magyarul, s ebben a segítségemre voltak kollégáim, Jurina Mária és Vadkerti Zita.
Az első deáki nyári egyetemek szervezésében, a pedagógusszövetség megalakulásában is aktívan részt vettem. Szerveztem, zsűriztem rengeteg vers- és prózamondó versenyen, szerepet vállaltam a Határtalanul versenyek, Idővonat-táborok szervezésében Pécsett, Komlón. A Kodály-napok kísérője voltam, ahol belföldi és külföldi kórusok léptek fel, akiknek az elszállásolását családi panziónkban oldottuk meg – meséli tovább Anna néni.
Suba Anna aktív évei során tagja volt a Csemadok Országos Tanácsának is, de nagy szerepe volt például a Csemadok vágtornóci helyi szervezetének az újraindulásában. A szervezet munkáját több évtized után sikerült megújítani a ma már nagyrészt szlovákok által lakott Vágsellye melletti faluban. Suba Anna itt alapító vezetőségi tagként, később elnökként volt jelen. A Csemadok sókszelőcei helyi szervezetével karöltve kirándulásokat, kulturális műsorokat szerveztek.
Mézes Rudolf, a Csemadok nyugati regionális alelnöke szeretettel és nagy odafigyeléssel beszél nekünk Suba Annáról. Az alapszervezet vezetőjeként főleg az irodalomnépszerűsítő, a történelmi-honismereti rendezvények, író-olvasó találkozók, vetélkedők, kirándulások előkészítésében, megvalósításában vállalt hosszú évtizedeken keresztül aktív szerepet. Az iskolában a gyerekekkel több színdarabnak, a Csemadok keretében pedig a felnőttekkel sok-sok esztrádműsornak volt a betanítója. A kilencvenes évek közepén az SZMPSZ Galánta-Vágsellyei Járási Bizottságának elnökeként aktívan bekapcsolódott a nyári egyetemek elindításába, valamint fontos szerepet vállalt a magyar iskolák megmentéséért folytatott küzdelemben. Jelentős szerepe van abban, hogy településének iskolája felvehette jeles szülöttjének, egykori pedagógusának, Osztényi Leándernek a nevét, sorolja a díjazott hosszú éveken át tartó tevékenységét az alelnök.
Suba Anna sokáig ténykedett a magyar iskolaügyben, védte és óvta tanítványai érdekeit, a magyarságukat. Mindezt azokban az időkben is, amikor nem volt egyszerű a Felvidéken magyarnak lenni, dacolni a rendszerrel pedig lázadásnak számított.
– Gyakran nem volt könnyű dolgunk – beszél a nehéz évekről Anna néni. – Így volt ez a ’90-es években a „bizonyítványháború” idején, amikor a sókszelőcei alapiskola igazgatójaként kiálltam az egynyelvű bizonyítványok ellen. Kisiskola voltunk, ahol sok hátrányos helyzetű diák tanult, akik nem vették át az egynyelvű bizonyítványt. Ennek ellenére azt mondom, nem vagyok harcos, csupán céltudatos, mivel hiszem és vallom, hogy a magyar iskolából is lehet érvényesülni, és nem is akárhogyan. Példa erre mindkét gyermekem, de elmondhatom, hogy az unokáim is jó úton haladnak; Sára a kemény, napi kétfázisos edzés mellett kitűnő félévi bizonyítványt kapott az angol–francia kétnyelvű gimnáziumban.
Suba Anna alázattal köszönte meg a Csemadok-életműdíj kitüntetést. Üzeni a jelen és a jövő nemzedékeinek, hogy legyenek kitartóak, becsületesek, és őrizzék édes anyanyelvünket!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.
