Léva történelmi mozaikja
Léva gazdag történelmi múltja elevenedik meg a Barsi Múzeumban nyílt kiállításon, amely a város első írásos említésének 870. évfordulója alkalmából jött létre.
A kétnyelvű tárlat a 16. századi városképektől a 20. századi fényképekig kalauzolja a látogatót, bemutatva a település arcát meghatározó sorsfordító eseményeket és a földtani hátteret. A város két tájegység, az Ipoly menti dombság és a Garammenti síkság találkozásánál fekszik. A terület geológiai arculatát a 13-15 millió évvel ezelőtt aktív selmeci sztratovulkán határozta meg; az egykori lávafolyásokból keletkezett andezit alkotja ma a Kálvária-dombot és a vár alatti sziklákat.
Bár Léva első, nem közvetlen említése 1156-ból származik, a város jogfolytonosságát a mai területéhez tartozó Baratka és Szántó települések adják. A régészeti kutatások igazolták a 12. századi baratkai templom létét, amely a tatárjárás során pusztult el.
Léva szimbóluma a vár, amely először 1318-ban bukkan fel az okiratokban, Csák Máté birtokaként. Később a Lévai család gótikus palotával bővítette az erődítményt. A mohácsi vész után a vár stratégiai jelentősége felértékelődött: olasz mérnökök tervei alapján modern reneszánsz erőddé alakították. Dobó István, az egri hős, nemcsak a várat erősítette meg a ma is látható Dobó-kastéllyal, hanem megkezdte a város védműveinek kiépítését is. A 17. századi lévai csata, ahol Koháry István életét vesztette, több korabeli grafikust is megihletett.
A 18. században az Esterházy család vette át az uralmat, akik a háborúk után újjáépítették a várost, és fellendítették a céhes kézművességet (csizmadiák, szabók, kovácsok). A 19. század második felében a Schoeller család lett az új földesúr, akiknek beruházásai (mocsárlecsapolás, ipari fejlesztések) Lévát a térség modern központjává emelték. Ebben az időszakban alakult ki a város iskolavárosi jellege a Piarista Gimnáziummal és a Tanítóképzővel. Cibulka Rezső építész munkássága nyomán ekkor épültek meg a város ikonikus épületei, mint a Városháza és a Szent Mihály-templom tornyai.
Az első Csehszlovák Köztársaság idején Léva járási központtá vált. Bár a gazdasági válságok és a Tanácsköztársaság harcai megakasztották a lendületet, ekkor épült fel az ún. Új telep városrész.
Az 1938-as bécsi döntés után Léva visszakerült Magyarországhoz, ám a második világháború tragédiákat hozott: 1944-ben több mint 1700 zsidó lakost deportáltak Auschwitzba. A háború utáni időszakot a lakosságcsere és a kitelepítések árnyékolták be, amelyek során 400 magyar családot kényszerítettek otthona elhagyására, mély nyomot hagyva a közösség emlékezetében.
Megjelent a Magyar7 2026/23. számában.