2020. június 7., 17:20

Lerombolt magyar múlt Pozsonyban

Trianon után a magyar koronázóvárosban páratlan szépségű alkotások váltak a csehszlovák vandalizmus és a nacionalista gyűlölet áldozataivá.

A történelmi Magyarország szétdarabolását követően a csehszlovák hatalom megkezdte az „ideológiai átállást” az egész ország területén. Szlovákiában szinte hadjáratot indítottak minden olyan műemlék ellen, amely a magyar múltra emlékeztetett. Ennek a pusztításnak Pozsonyban is nagyszámú kivételes műalkotás esett áldozatául. A vandál cselekedetek a város művelődéstörténeti hagyományai ellen irányultak, azzal a nem titkolt céllal, hogy Pozsonyból minél gyorsabban Bratislavát csináljanak.

Pozsonyban az elsők között tiltották be az utcák, terek és parkok elnevezéseit, amelyek magyar történelmi személyekről, avagy Habsburg-uralkodókról voltak elnevezve.

Ezeket a (cseh)szlovák nemzet nagyjainak nevei váltották fel. Így lett az Árpád-útból Svätoplukova ulica, a Csáky térből Komenského námestie, a Grassalkovich térből Hodžovo námestie, a Stefánia hercegnő után elnevezett Stefánia útból Štefánikova ulica (M. R. Štefánik után), az András király térből Šafárikovo námestie. A híres Koronázási domb tér pedig később Ľudovít Štúr tér lett.

A városban első lépésben a magyar, német feliratok mellett a szlovák feltüntetését tették kötelezővé, később kizárólag már csak szlovákul lehetett minden kiírva. A korabeli magyar lapok tudósítanak arról, hogy a magyar cégtáblákat és feliratokat rendszeresen leverték vagy megrongálták. Ugyanakkor a szlovák lapok a szlovák feliratok hiányára panaszkodtak Pozsonyban.

A (cseh)szlovák nemzet dominanciája megerősítésének következő akadályát olyan szembetűnő jelekben látták, mint a városok főterein álló magyar vonatkozású köztéri szobrok, emléktáblák és műalkotások.

Természetesen nemcsak Pozsonyban, hanem az egész országban is  jellemző volt az Osztrák–Magyar Monarchia emlékeinek (főleg Mária Terézia, Ferenc József és Erzsébet királyné szobrainak) az eltüntetése vagy teljes megsemmisítése. A magyarok esetében a Magyar Királyság, az 1848–1849-es szabadságharc, a millenniumi emlékművek és a neves magyar írók és költők emlékét hirdető szobrok és alkotások estek áldozatul.

Pozsonyban a barbár szoborrombolás áldozata lett a város leghíresebb alkotása, Fadrusz János remekműve, Mária Terézia lovas szobra is, amelynek azelőtt a csodájára jártak.

01.jpg

A monumentális emlékmű az egykori Koronázási domb téren állott. A szoborcsoport a magyar főnemesek kiállását ábrázolta Mária Terézia uralkodó mellett az 1741-es pozsonyi országgyűlésen. A királynőt a szobrász díszmagyarban ábrázolta, fején a Szent Koronával. Az emlékmű talapzatán a Vitam et sanguinem (életünket és vérünket) latin felirat volt olvasható. 1921 októberében a csehszlovák légiósok ledöntötték, és darabokra zúzták. Helyén ma Ľudovít Štúr, a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjének szocreál szoborcsoportja látható.

1896-ban Thaly Kálmán országgyűlési képviselő kezdeményezte, hogy az ország hét pontján – köztük a dévényi várdombon is – millenniumi emlékművet állítsanak fel a honfoglalás ezeréves évfordulójának alkalmából.

A Berczik Gyula tervei alapján készült monumentális emlékoszlop a honfoglalás emlékét örökítette meg Dévényben.

A tíz méter magas alapépítmény tetején egy obeliszk emelkedett, ezen egy Árpád-kori harcos kőszobra állt (a szoboralak Jankovits Gyula műve). Az emlékoszlop haraszti mészkőből készült, a teljes magassága 21 méter volt. Csehszlovák legionáriusok 1921-ben felrobbantották, így ma már csak megsárgult fényképeken láthatjuk viszont.

2014-06-11_11-04-622x1055.jpg

A Slovenský denník az Árpád-szobor ledöntését azzal indokolta, hogy a neves szobrászművészek által készített emlékoszlopnak semmilyen művészi értéke nincs: „Ha közelebbről szemügyre vesszük ennek a szobornak a részleteit, egyenesen csodálkozunk ennek a műnek a primitivizmusán.  Dévény egész panorámáját elrontotta ez az oszlop.” (Slovenský denník, 1921). A lap a dévényi Árpád-szobor felrobbantása kapcsán szóvá teszi a zoborhegyi millenniumi emlékmű sorsát is. Arra a következtetésre jut, hogy a zobori emlékmű eltávolítását „esztétikai” szempontok nem követelik, mivel sokkal egyszerűbb, és nem olyan patetikus a hatása, mint a dévényi Árpád-szobornak. Ezért azt ajánlja, hogy az oszlopot egy alkalmas változtatással „a szlovák szabadság” emlékjelévé alakítsák át.

A korabeli csehszlovák hivatalok nem igyekeztek felderíteni a tetteseket. Ez pedig még inkább feltüzelte a garázdálkodókat. Abban az időben vette kezdetét a Petőfi-szobor (Radnai Béla alkotása) hányatott sorsa, megrongálták Batka János levéltáros mellszobrát (Rigele Alajos alkotása). Eltüntették a magyar címereket a pozsonyi épületek nagy részéről. A koronázótemplomból eltávolították a magyar királyokat ábrázoló üvegfestményeket. A Kék templomból száműzték Erzsébet királyné imazsámolyon térdeplő, carrarai márványból készült domborművét (Rigele Alajos alkotása), és egy plébániára helyezték át, ahol  kandalló falába építették be.

A primitív szoborrombolás külön fejezete, hogy a magyargyűlölet még a szakrális emlékekre is kiterjedt, azok is a bosszú áldozatai lettek. Pozsonyban „ismeretlen” vandálok rongálták meg többek közt a Károlyfalui úton levő Szent János-szobrot és a Kálvárián álló szentek szobrait.

A szlovák néppel igyekeztek elhitetni, hogy a szentek iránti tisztelet is az „elnemzetietlenítés politikájának eszköze” volt Magyarországon. Állítólag a vallási kultusz leple alatt a szlovákokba akarták plántálni a vallási-nemzeti eszméket és így elmagyarosítani őket. A szlovák lap szerint „fájdalmas egy szlovák számára a magyar nemzeti szentek szobrait látni Modoron, avagy Szent István képét egy Pöstyén melletti faluban”.

Pozsonyban nagyon erős volt a jótékonykodásáról ismert Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza. A városban már a középkorban kórházat neveztek el róla, később a róla elnevezett betegápoló rend telepedett meg a városban, ahol saját kolostora és kórháza is volt (ma is működik).

1907-ben, születésének 700. évfordulója kapcsán nagyszabású jubileumi ünnepségeket szerveztek Pozsonyban, és emlékére kisdedóvót létesítettek. A Káptalan utcai prépostlak udvarán pedig gyönyörű márványszobrot emeltek Szent Erzsébetnek. Tisztelete Pozsonyban egyaránt megnyilvánult a neki szentelt templomokban (ezek közül kiemelkedik a Kék templom), a róla elnevezett egyetemen és az őt ábrázoló szobrokban. Az új szlovák fővárosban azonban kultusza csakhamar háttérbe szorult a magyar volta miatt.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/23. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.