Koháry István emlékműve - Garamszentbenedek
A törökverő Koháry Istvánt a garamszentbenedeki templom kriptájában temették el. A Hont vármegyéből származó és a Hont-Pázmány nemzetségből eredő csábrághi és szitnyai Koháry család egyike azoknak a felvidéki magyar főúri családoknak, amelyek, bár következetesen császárhűek maradtak, de mint a történetírók megjegyzik, sok derék vitézt adtak a hazának. Ilyen volt Koháry István is, aki a török ellen vívott lévai csatában, az előhadat vezetve hősi halált halt.
Az 1616–1664 közt élt Koháry István eleinte Csábrág várának ura volt, majd 1647-ben a Nógrád megyei Szécsény várát védte. 1657-től Fülek örökös főkapitányává nevezték ki. 1661-ben megszerezte Hont vármegye főispáni tisztségét, ami ettől kezdve a Koháry családot illette meg.
Az 1664-es nagy hadjárat idején, amikor a császári sereg ostrom alá vette az egy évvel korábban török kézre került Léva várát, a császári fősereg előhadának parancsnokaként Koháry feladata a Garam átjáróinak a védelme volt. Július 19-én, a már említett lévai csatában, az egyik ütközet kezdetén halálos lövést kapott, holttestét kengyelbe szorult lábánál fogva a lövéstől megrémült lova Garamkeszi határáig vonszolta. Holttestét előbb Garamszentbenedekre, majd néhány nap múlva Csábrág várába vitték. A lévai csata kedvezően végződött és a Garam mente felszabadult a török uralom alól.
Koháry István felesége, Balassi Judit bárónő műveltsége és vallásossága révén vált ismertté. Hat gyermeke közül elsőszülött fia, II. Koháry István gróf, országbíró, hadvezér és költő, a férfiágon 1826-ban kihalt Koháry-család leghíresebb sarja volt. Ő építtetett családi sírboltot a garamszentbenedeki apátsági templomban, és ide helyezték el Koháry István hamvait. A templomban található Koháry emlékmű I. Coburg Ferdinánd bolgár cár kezdeményezésére készült, tervezője Storno Kálmán. Az emlékmű mellett Koháry harci zászlaját is ábrázolta.
Storno Kálmán és apja, Storno Ferenc vezette a garamszentbenedeki apátsági templom felújítását. Ekkor szállították Esztergomba a templom kincseinek egy részét, melyeket máig ott őriznek.
Megjelent a Magyar7 2026/28. számában.
