Kitelepítettek emléknapja: "Ne a féligazságok országában, hanem tisztességben éljünk"
A kitelepítés és deportálás 72. évfordulója alkalmával október 6-án került megrendezésre a Kitelepítettek emléknapja, amely során az 1947-ben kitelepített lakosokról emlékeztek meg Pozsonypüspökin.
Pozsonypüspökin immár tizenkét éve október első vasárnapja a kitelepítettek emléknapja, amely az idén egybeesik az aradi vértanúkról való megemlékezéssel is. A megbékélés jegyében október 6-án szentmisével emlékeztek meg a szomorú eseményről a pozsonypüspöki Szent Miklós plébániatemplomban.
1947-ben a püspökiek egy részét Csehországba deportálták, másik részüket a csereegyezménynek nevezett megegyezés alapján kitelepítették Magyarországra – ismertette Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke.
Idén augusztusban a baranyamegyei Lippón a helyi templom melletti feszülethez helyezték el az emlékezés koszorúját a pozsonypüspökiek. Ebbe a községbe telepítették ki egykor a püspökiek nagy részét. A látogatás alkalmával találkoztak a kitelepítettek leszármazottaival is. Az idetelepítettek püspöki gyökere oly erős lett, hogy utódaik is számon tartják őshazájukat és hazajárnak élő rokonaikhoz.
A pozsonypüspöki iskolakertben álló kopjafa az emlékezést szolgálja, egyben figyelmeztetés és óhaj is, hogy ez a gyalázat soha többé ne történjen meg – fogalmazott Jégh Izabella.
Megbocsátani könnyebb, mint beismerni a bűnt
Pék Zoltán, Pozsonypüspöki polgármestere emlékeztetett, az eredetileg Székelyföldön honos kopjafa, amelynek minden egyes rovása különböző tények közlésére szolgál, az elmúlt évszázadban az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Trianon után ugyanis a kopjafa egyfajta jelképpé vált. Egy szimbólumrendszer, amely olyan érzéseket, hangulatokat, gondolatsorokat tud felidézni, amelyeket csak mi magyarok értünk meg igazán.
A helyi kopjafa minden szülővárosából elhurcolt püspöki lakosra, és a további 150 ezer akarata ellenére elhurcolt magyarra emlékeztet. Mindannyian hazafiak és hősi halottak ők – hangsúlyozta a polgármester.
Ahogy a szlovák nyelv Szent István királyságában fennmaradt, úgy mi is csupán azt akarjuk, hogy anyanyelvünkben támogatva, az alkotmány értelmében is államalkotóként, nyelvi, politikai és gazdasági vonatkozásban is természetes egyenrangúságban, ne a féligazságok országában, hanem tisztességben éljünk – hangsúlyozta pozsonypüspöki polgármestere.
A megemlékezés során Mátyás Áron, Magyarország nagykövetségének tanácsosa, Pék Zoltán, Pozsonypüspöki polgármestere, Szelepcsényi Sándor, a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének tiszteletbeli tagja, illetve Maurský Mónika, a pozsonypüspöki Alapiskola és Óvoda igazgatónője elhelyezték a kopjafánál az emlékezés virágait.
